Miért ilyen az apám?

Olyan, mintha nem tudná, hogy kell velünk beszélni. A nővérem baromi érzékeny, egyrészt állandóan az önbizalomhiány jeleit mutatja, de amikor megbántják, baromira képes káromkodni. De én tudom, hogy félelemből, frusztráltságból teszi, mert úgy érzi, életveszélyben van. Ezt meg az apám veszi úgy, hogy most őt semmibe nem veszik és csorba esett rajta vagy mit tudom én, és ő mond neki olyanokat, mintha nem is a saját lánya lenne. Néha meg "gügyög" hozzánk, mintha kisgyerekek lennénk. És egy csomószor baromi szórakozott, összeszedetlen és nagyon sértődékeny.