A Jelenések könyve: Mi a fészkes fene ez a sületlenség halmaz?

És Jézus, mit mondott? Mikor lesz vége a világnak?

Egyszer.

Ezt én is meg tudom fogalmazni.

Egyszer vége lesz a világnak.

Akkor most én is AZ vagyok?

Az a baj a hívőkkel, hogy egyedül a Biblia tanítását fogadják el.

Hiába bizonyatják be nekik, hogy pl. nem 6000 éve van értelmes ember a földön, hanem kb 500 000 éve.

Hogy az emberi elme amit nem tudott megérteni, arra kreált egy történetet.

"Miért csapott a fába a villám, és gyújtotta fel?!"

Fogalma sem volt elektromosságról, meg vezetőképességről.

Kreált tehát rá egy felfoghatatlan valamit, amit felruházott emberi külsővel (tehát saját képével).

Jellemző, erre hogy nem Isten teremtette az embert saját képére, hanem az ember teremtette az istent, a saját képére.

Nem mindegy miben hiszel:

"Aki hisz az Úr Jézusban, annak örök élete van."

Ha a placebóban hiszel, meggyógyulsz (vagy nem).

Ha magadban hiszel, elszállsz...

Bizonyára már kétezer éve is voltak tudatmódosító szerek. :)

Vagy az író skizofrén volt.

SZENT JÁNOS APOSTOL JELENÉSEINEK KÖNYVE.

1. - Szent János Jelenéseinek könyve (Apocalypsis) jelképes látomásokba foglalt kinyilatkoztatás, mely megjövendöli a keresztény egyháznak állandó küzdelmeit és győzelmeit, eredetétől a diadalmas befejezéséig az örök boldogságban. A Jelenések könyve az újszövetségnek egyetlen szorosan vett prófétai irata, bár egyes jövendölésekkel az evangéliumokban, valamint Szt. Péter és Szt. Pál egyes leveleiben is találkozunk.

2. - A Jelenések könyvének szerzője magát Jánosnak mondja (1, 1 ; 21, 2 ; 22, 8.), ki bizonyságot tett Isten és Jézus Krisztus tanítása mellett (1, 2.) és ezen bizonysága miatt Patmosz szigetén száműzetést szenvédett (1, 9.) ; emellett oly tekintéllyel beszél Kis-Ázsia egyházaihoz (2. és 3. fej.), amilyen csak egy apostolt illethetett meg. Így tehát a Jelenések könyvéből merített belső érvek Szt. János apostolt és evangélistát mondják a munka szerzőjének. Ugyanezt bizonyítja a történelmi hagyomány is, mely a II. század elejétől a III. század közepéig egyhangúlag Szt. János apostol művének vallotta a Jelenések könyvét. A III. században alexandriai Szt. Dénes és iskolája — nem történelmi, hanem hittani okok alapján — bizonyos Joannes Preszbitert mondta a Jelenések könyve szerzőjének, de ez a külön vélemény nemsokára eltűnt az egyházban, és a XVI. század hitújítóinak fellépéséig senki sem vonta kétségbe, hogy a Jelenések könyvének Szt. János apostol a szerzője.

Szt. Jánosnak patmoszi száműzetése 95-re, a keresztényüldöző Domitianus római császár uralkodásának idejébe (81-96.) esik ; a Jelenések könyve is ebből az időből való. Az egyház mindig isteni eredetű, sugalmazott könyvnek tartotta, de a Szt. János apostol szerzősége ellen emelt, fentemlített szórvanyos kételyek miatt az ún. deuterokanonikus könyvek közé sorozzuk.

3. - A Jelenések könyvének célja: megerősíteni az egyház gyermekeinek hitét, bizalmat és lelkesedést önteni szívükbe, hogy bármennyi üldözés is érje Jézus Krisztus igaz egyházát a gonosz lélek és a neki szolgáló világ részéről, ez az üldöztetés isteni eredetének és küldetésének legfényesebb bizonyítéka és a jó ügynek végleges diadalával fog végződni, mert Isten az egész világtörténelem folyamán atyai gondviselésével vezeti egyházát. Ez a kinyilatkoztatás nagyfontosságú volt Szt. János apostol életének vége felé, midőn az egyház már a második véres üldözést szenvedte, az apostolok legtöbbje már vértanúhalált halt, és az üldözött keresztények még nem ismerhették az egyháznak azt a dicsőséges múltját, amelyre mi tekinthetünk vissza; nagyfontosságú minden időnek és minden kornak keresztényeire nézve is, mert a küzdelem a jó és a rossz között az egyháznak egész életén keresztül tart. A Jelenések könyve nem győzi elégszer ismételni, hogy bármily erővel törjön is a gonoszság Isten országa ellen : a pokol kapui sohasem fognak azon erőt venni !

4. - A Jelenések könyvének tartalma a következő :

a) Bevezető rész.

Szt. János Kisázsia hét egyházához általános levelet intéz, melyben előadja Patmosz szigetén nyert látomását : az Emberfiának megjelenését és felszólítását, hogy Kisázsia hét legjelentékenyebb egyházához egy-egy külön levelet írjon. (1. fej.) A levelek Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira (2. fej.), Szárdesz, Filadelfia és Laodicea (3. fej.) «angyalainak» szólnak, és az egyházak az azokban uralkodó állapotok szerint dicséretben vagy korholásban részesülnek.

b) A bűnös világot sújtó isteni csapások előkészítése és végrehajtása.

Nagyszerű hódoló égi jelenet után (4. fej.) a megölt és feltámadt Bárány átveszi a hét pecséttel lezárt könyvet, miközben az égi seregek magasztalást zengnek neki. (5. fej.) A Bárány egyenkint felnyitja a könyvnek hat pecsétjét ; az egyes pecsétek felnyitása alkalmával a próféta Isten terveiben meglátja a bűnös világra váró büntető ítéleteket. A földre jönnek az Isten győzelmes igéjét, a háborúkat, éhínséget és halált jelképező lovasok ; a vértanuk bosszúért kiáltanak az Úrhoz és az egész természet, ég és föld megrendül. (6. fej,) A hetedik pecsét felnyitása előtt egy angyal megjelöli az Ur választottait. (7. fej.) A hetedik pecsét megnyitására hét angyal lép elő, kiknek harsonák adatnak, míg Isten elé a szentek imái szállnak fel. A harsonák szavára az eddig csak Isten terveiben létező büntető ítéletek megvalósulnak. Az első négy angyal harsonájának szavára a földnek harmadrésze elég, a tenger és a folyók harmadrésze vérré változik, és a nap, a hold és a csillagok harmadrésze elsötétül. Egy repülő sas hármas jajt mond. (8. fej.) Az ötödik angyal harsonájának szavára az alvilágból sáskák jönnek fel a gonoszok gyötrésére, a hatodik harsonaszóra pedig nagy seregek törnek elő az Eufrát mellől, hogy az emberek harmadrészét megöljék. (9. fej.) Egy angyal parancsára a látnók elnyel egy könyvecskét, mely a jövőre vonatkozó titkokat tartalmazza (10. fej.) ; majd felméri az Úr templomát és oltárát. Az Úrnak két tanuja bűnbánatot hirdet, de a mélységből feljövő vadállat megöli őket; három és fél nap múlva feltámadnak és a mennybe szállnak. Nagy földrengés támad, az égben pedig a hetedik angyal harsonájának szavára a szentek hódolnak az Urnák, és látható lesz az égi frigy szekrény. (11. fej.)

c) Isten országának diadalmas harca a gonoszság hatalmaival.

A 12. fejezetben hét nagy látomás leírása kezdődik. A napba öltözött, csillagkoszorúval ékes asszony fiút szül, kit egy nagy vörös sárkány el akar nyelni, de a fiú az égbe ragadtatik. Az asszony a pusztába menekül, a sárkány pedig harcot kezd az asszony többi gyermeke ellen. (12. fej.) A tengerből és a szárazföldről egy-egy csodálatos vadállat száll föl, hogy a világot elcsábítsa ; követőik megjelöltetnek. A vadállat neve 666. (13. fej.) A Bárányt 144.000 szűz kíséri. Egy angyal hirdeti a bűnös Babilonnak (Rómának), az összes istenellenes hatalmak előképének vesztét. Az isteni ítéletnek jelképei: a sarló és a szőlősajtó. (14. fej.) A vadállat legyőzői dicsőítik az Urat, hét angyal pedig Isten haragjának hét csészéjét (15. fej.) önti ki a földre, a tengerbe, a folyókba, a napba, a vadállat trónjára, az Eufrátba, a levegőbe, mire különböző természeti csapások támádnak, és előre jeleztetik az ellenséges nemzetek végső támadása Isten ellen. (16. fej.) Egy angyal megmutatja a látnoknak a nagy paráznát, Babilont (17. fej.) ; egy másik angyal Babilon elbukását hirdeti, melyet siratnak a föld királyai és kereskedői (18. fej.), míg a szentek Istennek hálát zengenek igazságos ítéletéért. A királyok Királya döntő harcban legyőzi a két vadállatot és követőit; a két vadállat a kénköves tüzes tóba taszíttatik. (19. fej.) A szentek ezeréves uralkodása Krisztussal; a sátánnak és szövetségeseinek végső támadása Isten ellen ; a sátán a kénköves tüzes tóba vettetik. A halottak föltámadása és a végítélet. (20. fej.) 4 mennyei Jeruzsálem egész dicsőségében leszáll a földre. (21, 1— 22, 5.)

d) A könyv befejezése: Jézus csakhamar eljő az ítéletre. (22, 6—21.)

5. - A Jelenések könyve nem írja le jövendölések alakjában az egész világtörténelmet, vagy épen annak minden (fontosabb) mozzanatát, nem is pusztán az ősegyház győzelmét a zsidóság és a keresztényüldöző római birodalom fölött, hanem azt a nagyszerű gondolatot domborítja ki, hogy az egyház, bár útja a világtörténelem folyamán nem akadálytalan diadalút, hanem állandó harc és üldöztetés, Istennek gondviselő vezetése alatt mégis diadalmasan halad előre, - a folytonos üldöztetés és küzdelem közepette, - a tökéletes megdicsőülés felé. A Jelenések könyvének nagy részében a Babilon neve alatt szereplő keresztényüldöző pogány Róma testesíti meg Isten országának ellenségeit.

A Jelenések könyvének magyarázatában nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy jelképes látomásokkal van dolgunk : a próféta a legtöbb esetben nem közvetlenül a bekövetkező eseményt, hanem annak szimbólumát látja. Sok esetben ugyanaz az egy jelkép a történelemnek több eseményére is vonatkozik, melyek közül az előbbi a később bekövetkezőnek előképe; máskor ismét több jelkép vonatkpzik egy és ugyanarra az eseményre. A Jelenések könyvének egyes részei néhol párhuzamosan is haladnak és ugyanazokra a történelmi tényekre vonatkoznak. A Jelenések könyvének egész terjedelmén végighúzódik az ellentét Jézus Krisztus és a sátán, Isten országa és a gonosz lélek országa, Jézus Krisztus követői és a sátán rabszolgái között. Mivel a jövendöléseknek egy része még ma is a jövőre vonatkozik, az egyes jelképek magyarázata sokszor igen nehéz.

6. - A Jelenések könyvének szerzője sokban követi az ószövetség prófétáit, főleg a jelképekben beszélőket (Ezekiel, Dániel, Joel, Zakariás), kiknek nyelvezetét is utánozza. Ez könyvének bizonyos hebraizáló jelleget ad, bár szerzője görög nyelven írt. Mindamellett úgy gondolataiban, mint kifejezéseiben a Jelenések könyve és a negyedik evangélium közt igen nagy a hasonlóság.

és mi van akkor, ha a Bibliát nem tudományos könyvként kezeljük?

gondolj bele, ha pl. visszamehetnél az időben 2000 évet, hogyan magyaráznád el az akkori embereknek a számítógépet, a mobiltelefont, vagy bármi más manapság teljesen természetesnek vett dolgot?

miután elmagyaráztad, és megkérnéd, hogy a saját szavaival mondja el, hogy mit értett belőle, körülbelül az jönne ki, mint amit mi most a Jelenések könyvéből értünk

nem szabad elfelejteni, hogy a tudomány fejlődik, és mi is egyre többet értünk meg a bennünket körülvevő világból

egy katolikus püspök (Ussher, XVII sz) például abba hibába esett, hogy a Biblia alapján kiszámította, mikor volt az ember teremtése: kb. 6000 évvel ezelőtt, de ő a percet is kiszámította pontosan :)

mindezt a Bibliában található nemzetségtáblázatok alapján

a tudomány pedig azt mondja, hogy a Föld több millió éves

vajon a Biblia téved?

nem

csak a püspök úr elkövette azt a hibát, hogy a Bibliát tudományos könyvként értelmezte, és szó szerint vette

nála a teremtés ténylegesen 7 napot jelent, pedig istennél egy nap jelenthet 1millió évet is....

szóval a Biblia igaz, de könnyű félremagyarázni

ja, és szerintem nincs semmiféle ellentmondás a tudomány és a Biblia között, sőt...

ahogy a tudomány fejlődik, egyre jobban igazolja a bibliát is...

A VILÁG VÉGE ÉS AZ ÖRÖK BETELJESÜLÉS

Isten még nem vitte végbe szent terveit. Azon a napon, amelyet az Atya előre meghatározott, Krisztus újra eljön, hogy az embereket megítélje és a világ művét bevégezze.

Krisztus jövendölései a világ utolsó napjairól

Az Urat egyszer megkérdezték tanítványai, hogy milyen jelek előzik meg az ő eljövetelét és a világ végét. Jézus ezt mondotta: „Vigyázzatok, senki el ne ámítson titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én vagyok a Krisztus és sokat megtévesztenek. Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Szorongatás alá vetnek és megölnek titeket és nevem miatt gyűlölni fog titeket minden nép. Sokan megbotránkoznak, elárulják és gyűlölni fogják egymást, és sokakban kihűl a szeretet. Aki pedig állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon bizonyságul minden népnek. És ekkor jön el a vég.” (lásd: Mt 23,3-14)

* * *

Krisztus előre megmondotta, hogy tanítását a világ végéig az egész földkerekségen hirdetni fogják. Minden népnek meg kell hallania Isten országának örömhírét, mielőtt a vég bekövetkeznék. Krisztus azt is előre megmondotta, hogy tanítását sokan visszautasítják, az Egyházat támadják, a keresztényeket megkísértik, üldözik és megölik. „Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20) Azonkívül a népeket újból és újból háborúk, forradalmak, éhínség és rettenetes csapások fogják sújtani. Ilyen szorongattatásokban sok keresztény gyöngének mutatkozik és elhagyja hitét. Krisztus azonban azt is megígérte, hogy Egyházát minden megpróbáltatásban támogatni fogja: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18) – „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Krisztus megígérte apostolainak és minden hívőnek, hogy a Szentlélek által megvilágosítja és megerősíti őket és így képesek lesznek hűségesek maradni üldözésben és szorongatásban, megmutatva a világnak, hogy Krisztus él és győzedelmeskedik.

Nem sokkal a világ vége előtt a Sátán még egyszer összeszedi minden erejét Isten országa ellen. A gonoszok úgy fognak élni, mintha nem volna Isten, utolsó ítélet és örökkévalóság. (lásd: Mt 24,37-39) Hamis próféták lépnek majd föl, sokakat megtévesztenek és a Hit megtagadására bírnak. Végezetül fellép az Antikrisztus, „a bűn embere, a kárhozat fia, az ellenszegülő, aki mindannak föléje emeli magát, amit Istennek mondunk és úgy mutatja magát, mintha Isten volna”. A Sátán hatalmából mindenféle hamis erőtétel, jel és csoda kíséri, és sokan hisznek neki. Krisztus azonban eljövetelekor isteni erővel fogja a Sátánt megsemmisíteni. (lásd: 2 Tesz 2,3-11) Krisztus mindezt előre megmondotta nekünk, hogy midőn ez megtörténik, meg ne tévedjünk, bátorságunkat el ne veszítsük és mindvégig meg ne tántorodjunk.

A világ vége és a halottak feltámasztása

Midőn Jézus a végső idők megpróbáltatásairól beszélt tanítványainak, azt mondotta: „Ama gyötrelmes idők után a nap elhomályosul, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világrendszer fölbomlik. A földkerekség népei meglátják az Emberfiát, amint jön az ég felhőin nagy hatalommal és fönséggel. Elküldi angyalait, és azok egybegyűjtik az ő választottait a szélrózsa minden irányából.” (lásd: Mt 24,29-31)

* * *

A világ végét Isten határozza meg. Ő méri ki az időt és Ő az örökkévalóság királya. Csak Ő tudja, meddig fog tartani ennek a világnak az ideje, csak neki van hatalma ahhoz, hogy végét vesse. Ezért mondja Krisztus: „Virrasszatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” (Mt 25,13) A világ végén Krisztus újra eljön és az egész világ előtt kinyilvánítja isteni dicsőségét. Eljövetelekor megrendül az egész teremtés. Eljövetele jelzi, hogy letelt a régi világ ideje, amelyben Isten dicsősége még el volt rejtve és megkezdődik az új világ ideje, amelyben Isten az egész teremtést betölti dicsőségével. Ezért nevezzük a világ végét Krisztus napjának is.

Midőn Krisztus újra eljön, isteni hatalommal maga elé hív minden embert. A halottak is meghallják hangját és föltámadnak. Krisztus mondja: „Eljön az óra, melyben mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fia szavát és előjönnek; akik jót cselekedtek, föltámadnak az életre, akik pedig gonoszat cselekedtek, föltámadnak az ítéletre.” (Jn 5,28-29) A jók az Úr hangját kimondhatatlan örömmel, a gonoszok pedig rémülettel hallják. Föltámadáskor a halottak teste örökre egyesül lelkükkel. A gonoszok teste rút lesz, visszatükrözi szívük gonoszságát és kétségbeesését is. A jók teste azonban ragyogni fog, mint Krisztus megdicsőült teste.

Az Utolsó Ítélet

Kínszenvedése előtt ezt mondotta Jézus tanítványainak: „Midőn az Emberfia az ő fölségében eljő és vele mind az angyalok, akkor ő leül fölségének trónján. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet és ő elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Aztán így szól a balján állókhoz: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Ezek örök büntetésbe mennek, az igazak pedig örök életbe.” (lásd: Mt. 25,31-46)

* * *

A halottak feltámadását az ítélet követi. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is.

A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1 Kor 4,5) A jók a gonoszoktól elválnak. Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus magához hívja és neki adja az örök életet, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja.

Az Ítélet után a jók testestül és lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt.

Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentségét, igazságosságát és bölcsességét minden ember elismerje, Krisztus az egész világ előtt megdicsőüljön, és a jók elnyerjék a megérdemelt tiszteletet és a gonoszok a megérdemelt szégyent. Akkor már Istent senki sem tagadhatja vagy vádolhatja, Krisztust senki sem támadhatja vagy utasíthatja vissza, a jókat senki sem nyomhatja el, senki sem gúnyolhatja és gyötörheti őket. „Akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek: Ezek azok, akiket mi valaha nevetségeseknek tartottunk és szidalmakkal illettünk. Mi, balgatagok, az ő életüket bolondságnak mondottuk és a végüket becstelennek. Íme, mint számláltatnak most Isten fiai közé és a szentek között a helyük.” (Bölcs 5,35)

A látható világ újjáalakítása

Isten ezt ígérte nekünk Izajás próféta által: „Íme, én új eget és új földet teremtek, a régieket nem is emlegetik és nem is jutnak senkinek eszébe. Örvendezzetek és vigadjatok majd mindörökké azoknak, amiket majd teremtek.” (Iz 65,17-18)

* * *

Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni. (lásd: Mt 19,28) Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. De „elmúlik ennek a világnak az alakja”. (1 Kor 7,31) Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. „Mi az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben az igazság lakik.” (2 Pét 3,13) A világ végén az Atya a látható világ újjáalakítását is Fia, Krisztus által viszi végbe: „Isten mindent alája vetett neki.” (1 Kor 15,27)

Krisztus a látható világot megszabadítja minden rossztól és rendetlenségtől, mely a bűn miatt érte és betölti örök dicsőséggel. A maga módján a teremtésnek is részt kell vennie Krisztus testének dicsőségében. Midőn a látható világ újjáalakult, akkor azzá válik, amivé Isten már kezdettől fogva rendelte: Isten ragyogó lakásává az emberek között. Ezzel teljesedik be a megváltás műve. Akkor Krisztus az egész megváltott teremtést átadja Atyjának. (lásd: 1 Kor 15,24)

Isten országa, teljes dicsőségében

A jelenések könyvében olvassuk: „Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger nincsen többé. És láttam a Szent Várost, az Új Jeruzsálemet Istentől leszállani az égből. Olyan volt, mint a vőlegénynek felékesített menyasszony. A trón felől harsány szózatot hallottam: Íme az Isten hajléka az emberek között. Ő velük fog lakni és azok az ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük. Letöröl majd szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajveszékelés, sem fájdalom. Ami addig volt, elmúlt. Így szólt, aki a trónon ült. Íme, megújítok mindent.” (Jel 21,1-5)

* * *

Az új teremtésben végre egyedül a három személyű egy Isten uralkodik fölöttünk és lakik közöttünk. Megmutatja nekünk teljes dicsőségét és szeretetében örökké boldoggá tesz minket. Az egész megváltott teremtést betölti örök békével. Az új teremtésben Krisztus, Isten emberré lett Fia, az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik majd felettünk és mindörökre velünk marad. Arcáról ránk ragyog az isteni dicsőség; az egész megváltott világ magasztalását fölajánlja az Atyának és minket megajándékoz az örök élet teljességével.

Az új teremtésben testünk és lelkünk, szemünk és szívünk, minden gondolatunk, érzelmünk és akaratunk betelik Isten dicsőségével. Kimondhatatlan örömmel ujjongunk, és örök szeretetben egyesülünk a Szentháromsággal és angyalaival és szentjeivel.

Akkor minden elmúlott, ami a régi világé volt. A Hitből látás lett, a reményből birtoklás. Nincsen többé kísértés és küzdelem, éhség és szomjúság, szenvedés és halál, mert a győzelmet már kivívtuk és az örök életet elnyertük. Nincsen többé szakadás, egy az ég és a föld, az angyalok seregei és Isten gyermekei minden népből és korszakból egyesültek Istenben. Nincsenek már templomok, mert maga a megváltott teremtés Isten ragyogó háza. Nincsenek többé évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli az ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített.

Ez Isten országa, teljes dicsőségében, amelyet Krisztus hirdetett nekünk. Ez az örök haza, amely után szívünk kívánkozik. Ez a Bárány menyegzője, amely után az Egyház úgy óhajtozik, mint menyasszony. Ezt mondja Krisztusnak, az ő jegyesének: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,20)

„ A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is.”

(Newman bíboros)

Ezért mondjuk mindennap:

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Békesség Nektek!

[link]

Ennél többet nem is mondhatok!

Csak hogy mi is mondott Krisztus erről a korszakról:

14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:

15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.

16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.

17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:

Sziasztok!