Hívők, mit szóltok ehhez?

Adott egy bennszülött nép Brazíliában, a Pirahák (valójában ők Hiatíihi-nak nevezik magukat, és nem összekeverendő az elnevezésük a Piranha hallal).

Mondhatni, ahogy élnek, közelít az ideálishoz. Nem primitív majmok, mert törődnek a betegeikkel, öregeikkel. Náluk nincs az, hogy az én kajám, a te kajád, mindenki megosztja mindenkivel az ételt. Nincs az, hogy én gyerekem, te gyereked, mert a gyerekekre az egész közösség vigyáz. Nincsenek törzsi háborúik. Nem ismerik a depressziót, az öngyilkosságot, a mentális betegségeket, de még az aggódást se, hírből se. A nyelvészek, akik megtanulták a nyelvüket, rájöttek, hogy nincs a nyelvtanukban olyan, hogy távoli jövő, vagy távoli múlt, viszont a jelen időt sokkal többféle képen tudják kifejezni, mint bármelyik másik nyelv. Ez tükrözi is, hogy hogyan élnek. Vagyis a mában. És úgy alapjában véve BOLDOGOK, olyan szinten, ahogy mi már rég elfelejtettünk annak lenni.

De:

Ennek a népnek nincs semmiféle Istene, és nincs teremtésmítoszuk sem. A kutatók bárhogy próbálták keresni, egyszerűen nem rendelkeznek semmilyen hitvilággal.

Évtizedeken keresztül próbálták őket a keresztény hitre téríteni, de nem sikerült, és nem azért, mert a Pirahák a Sátán, vagy bármi miatt elutasították volna. Egyszerűen azért, mert számukra csakis azok a dolgok léteznek, amiket megtapasztaltak, láttak a saját szemükkel, hallották a saját fülükkel. Empirikusak. Ezért nem sikerült beadni nekik a Jézus sztorit, hiszen hogy hihetnének valakiben, akit a misszionáriusok közül senki nem látott személyesen?

Szóval adott ez a boldog nép, akik olyan boldogsággal rendelkeznek, amivel a modern társadalom sajnos már nem, viszont nincs hitrendszerük, szóval Isten nélkül is boldogok. Megpróbálnátok nekik mégis beadni, hogy elveszettek, meg eredendően bűnösök, meg a pokol örök tüzét, stb.?