A keresztények miért elégednek meg annyival, hogy a világot Isten teremtette?

Vidiripi

Kérdező!

Te misztifikálod ezt a jelenséget. Olvasd már el az igét is amit írtam!

Természetesen a sötét anyag nem Isten. Nem is lehet az mert Isten nem anyag. Logikus!

Arra akartam utalni amit a Róma 1:20-ban olvashatsz.

Alkotásainak értelmes vizsgálata. Az alkotásai utalnak az ő létezésére. De attól hogy látod az alkotásait az még nem jelenti azt hogy őt is látni fogod. Arra gondolok hogy a tudósok nem "látják" de a hatásaiból lehet következtetni a létezésére.

"Nem látható, csupán azt sejtik, hogy van, vagy lennie kell."

Te írtad! Istennel is pont ez a helyzet. Annyival kiegészíteném hogy van aki hiszi.

Vidiripi

Vagy mert így van írva tzolko. De most nem fogom idézni hogy pontosan mi is van írva. De én meg azt nem vagyok képes felfogni hogy miért foglalkozol ezzel a kérdéssel.

Az álláspontodat már elmondtad nem fogadod el a teremtést és ennyi.

Akkor minek foglalkozol ezzel a kérdéssel? Talán azért mert nem tudod elfogadni hogy más meg a teremtést fogadja el?

Pl. Nem szeretem a pacalt ,de én elfogadom hogy más embernek meg az a kedvenc étele. De te ezt nem vagy képes elfogadni ami nem gond csak azt nem értem hogy minek töltesz ezzel időt. Mert szerintem fölöslegesen pazarlod erre az idődet. Vagy lehet hogy rosszul gondolom.

"Miért lenne attól Isten, ha van világ? Képtelen vagyok felfogni, miért hiszitek ezt. Egyetlen egy a magyarázat: mert így szeretnéd..."

Ez az a pont, ahol tévedsz! Azt hiszed, hogy aki hisz Istenben, azért hisz, mert csak úgy tudja elképzelni a világ létrejöttét, hogy "ezt csakis egy Isten alkothatta"? Nagyon távol van az igazságtól. Ha én a világra néznék, akkor az utolsó tippjeim között lenne az, hogy van Isten.

Egyedül abban van igazad, hogy nem racionális módon jutottunk arra a hitre, hogy Ő van.

Hanem Krisztuson, a Fián keresztül, aki, noha soha nem láttuk, ugyanolyan valóságos személyként mutatkozott be nekünk (sőt!), mint bármely ember, akivel találkozunk, akit látunk is a szemeinkkel. Csak Őt nem a szemünkkel látjuk, hanem a szívünkkel, és az Ővele való találkozás hatása sokkal nagyobb, mint bármely emberrel való találkozás. Ő személyesen kijelentette magát nekünk, és megismertük Őt, és amikor ez megtörtént, szembesültünk azzal, hogy nem mese az Evangélium, hanem Ő tényleg feltámadt a halálból és ma is él, és hív minket. Ekkor el kellett döntenünk, hogy a világnak és a szemünknek hiszünk-e, vagy annak, aki a szívünkhöz szólt.

Mi keresztények Jézusnak hittünk, és azért maradtunk meg ebben a hitben, mert soha nem bántuk meg a döntésünket, mert az élet, az empíria! visszaigazolta, hogy jól döntöttünk. Ahogy egy előttem szóló is írta: ezután a találkozás után elkezdtük tapasztalni, hogy a Bibliából nem csak Jézus feltámadása igaz. Hanem ha alárendeljük a döntéseinket az útmutatásainak, akkor azok a következmények valósulnak meg az életünkben, amelyek ebben a több ezer éves szövegben meg vannak ígérve. Ha megszegjük ezeket az útmutatásokat, akkor az ellenkezője.

Ez már nem irracionális dolog, hiszen hasonlóan működik a tudományos meggyőződés is. A legenda szerint, amikor Galilei rájött, hogy a különböző tömegű tárgyaknak egyforma a gravitációs gyorsulása, az emberek nem hittek neki és kinevették, de amikor megmutatta nekik, hogy az elmélete a gyakorlatban is működik, már elfogadták a dolgot, még akkor is, ha nem értették, nem látták, mi okozza a jelenséget. Mint ahogy a mai napig sem látjuk, sőt nem is igazán értjük, de elfogadjuk, hogy így működik a gravitáció, mert az empíria visszaigazolja.

Ekképpen mi is, bár hozzátok ateistákhoz hasonlóan nem tudjuk, hogyan jött létre a világ, de mivel Istent megismertük, és rendkívül megbízhatónak bizonyul az életünkben az Ő személye és az Ő beszédei, ezért nincs okunk kételkedni abban, hogy az is igaz, amit a világ teremtéséről mondott, és az is, amit az örök életről. Ez semmi másról nem szól, mint két személy közötti szeretetről és bizalomról. Ha van egy barátunk, aki első találkozásunk alkalmával megígérte, hogy minden találkozónkra pontosan fog érkezni, és eddigi 183 találkozásunk alkalmával mindig percre pontosan a megbeszélt időpontban érkezett, akkor elhisszük, hogy ő egy egyenes és pontos ember. És ha azt mondja, hogy a 184. találkozásunkra is percre pontosan fog érkezni, akkor nincs okunk kételkedni benne, hogy így is lesz. Vagy ha azt mondja, hogy már iskolás korában is, amikor még nem ismertük egymást, minden órakezdésre pontosan ért oda, nem kételkedünk benne. Mások mondhatják: hogy hiheted el neki? Nincs semmi tárgyi bizonyíték rá, csak az ő szava. De ha mi bízunk ebben az emberben feltétel nélkül, akkor nem kételkedünk benne pusztán azért, mert mások nem ismerik a jellemét. Sőt ha eléggé nagyon bízunk ebben az emberben, még az sem rendíti meg a bizalmunkat, ha valaki előás egy 30 évvel ezelőtti feljegyzést, amely szerint egyik nap nagy hóvihar volt a városban, és 20-30 perceket késtek a buszok.

Ha ez a mi barátunk a mindenható Isten, és mind a mai napig betart minden egyes szót, amit a Biblia szerint 2-3-4 ezer évvel ezelőtt megígért, akkor miért kételkednénk benne?

Ti a látható és mérhető dolgok, valamint logikusnak tűnő következtetések (pl.: a Világegyetem folyamatosan tágul --> valamikor egyetlen apró pontban volt összesűrítve; a természetben van mutáció és természetes szelekció, a leletek pedig azt mutatják, hogy régen másféle élőlények éltek a földön, mint ma --> minden mai élőlény evolúció útján jött létre primitívebb életformákból) alapján felállítottatok elméleteket, melyek számotokra teljesen megnyugtatóak, mivel ismereteitek szerint nem kell számolni mással, csak a materiális dolgokkal, ha a világ működését akarjuk megmagyarázni. Tehát élünk, mert megszámlálhatatlan véletlen összejátszása folytán 15 milliárd év alatt kialakultunk egy végtelenül kis helyre összesűrített végtelen nagy nyomású anyagpontból; szeretünk, mert ezt kódolta belénk a természet a túlélés érdekében; aztán amikor 50-70-100 éves korunkban az agyunk oxigéndús vérellátása megszűnik, akkor meghalunk.

Slussz, passz, ennyi.

Hogyan tudtok ezzel megelégedni?! :))

*Soha nem működött ez az egyszerű leírás, különösen manapság nem. Soha nem magyarázott meg semmit.

Óriási tévedésben(homályban) vagy kérdező.

Amit te nem tapasztaltál-attól ,még vígan létezik.

Vidiripi

"Engem érdekel, hogy miért ragaszkodnak az emberek azokhoz a nézeteikhez, amik nem racionálisak."

A szülő miért szereti a gyermekét akkor is amikor az nagy csalódást okoz neki?

"Vidirpi nem próbáld természettudomány érvekkel alátámasztani az agymenésedet, mert megint égni fogsz."

Az a baj hogy későn szóltál már megtettem.

"A szülő miért szereti a gyermekét akkor is amikor az nagy csalódást okoz neki?"

Egyrészt ösztön, mivel értelmesebbek vagyunk (ha csak egy kicsivel is, mint az állatok). Másrészt ez az állítás nem minden szülőre igaz, lásd azokat, akik jobb esetben árvaházba adják be, vagy kórházba hagyják... rosszabb esetben egy kukás zsákban.