Vajon mit tudhattak meg a jó és a rossz tudásának a fájáról Ádámék?

A rosszat ismerték meg tapasztalatból. Ha pl. Te soha nem használtál még kábítószert, attól még mondhatjuk, hogy minden szükséges ismeret birtokában vagy ahhoz, hogy ismerd. Mégis, ha valaki arra invitálna, hogy próbáld ki, és azzal érvelne, hogy jobban meg fogod ismerni a témát, és a tudás egy magasabb szintjére emelkedsz, ez bizonyos értelemben igaz lenne. Persze, ez a tapasztalati kipróbálás a romlásodat idézné elő, tehát ahhoz, hogy ismerd a kábítószer-témát, kipróbálni felesleges, kerülni kell. Kívülről éppen eleget tudsz róla. Ezt lépték át Éváék, és belülről tapasztalták meg a bűnt. Ez a gonosz tudása. Ez nyitott kaput minden más gonoszság létrejöttéhez, elkövetéséhez is, ahogyan a kábítószer fogyasztók sem tudnak mindig megállni egy bizonyos szinten: egyre durvább anyagokhoz nyúlnak, és egyre gyakoribb használattal, és onnan kezdetét veszi a lejtő, és a közeledő halál, a szenvedés, a szabadulni akarással kapcsolatos erőfeszítések, ami már összehasonlíthatatlanul nehéz ahhoz képest, hogy el sem kezdték volna az egészet, és az első alkalommal nemet mondtak volna.

A fát Isten ültette, ezt a Biblia is leírja, de nem arra, hogy egyenek róla. Ez volt a hűség próbája, mintha pl. valakire egy kisebb pénzösszeget bíznál, hogy megtudd, a nagyot is rábízhatod-e máskor. De ők a kicsin elbuktak.

21-es válaszolónak:

Érdekesnek véltem a példádat, de, azért van egy kis bökkenő. A drogokról onnan tudjuk, hogy rossz, hogy mások már kipróbálták előttünk és tanultunk az esetükből. Ez nem összetévesztendő Ádám és Éva esetével Max: az utódaiknál lehetne felhozni ezt a példát, hogy mi értelme volt nekik is bűnössé válni.

"színtiszta jóról nem lehet tudomása senkinek,csak akkor ha van egy ellenkező viszonyítási pont,azaz a rossz."

Ez egyszerűen nem igaz.

Attól hogy nincs roszz, hanem boldogságban lehetne létezni egy örökkévalóságig, attól az még jó. Sőt az igazi jó az amit nincs is mihez viszonyítani.

Lehet hogy nem tudatosul hogy én most értékelem hogy jó és nem rossz állapotban vagyok, de attól még jó állapotban vagyok. A jóról ebben az esetben fogalom nélkül lenne tudomásunk (csak mint "a létezés") és valójában a rossz az amiről pedig egyáltalán nem lenne tudomásunk egy ilyen világban.