Istennek miért kellett egy kiválasztott nép?

„34. Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;

35. Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.”

Csel. 10,34–35

„1. Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.

2. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.”

1 Móz. 17,1–2

„És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.”

1 Móz. 17,5

„És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.”

3 Móz. 20,26