Mit gondolsz az ateizmusról?

Igen, isten valamilyen formában létezik, minimum mint egy fogalom... szimbólum, bálvány, tudjatököm.

És a vallásosok benne hisznek, hogy felsőbb láthatatlan teremtő hatalomként is létezik. De ebből egyébként még nem következik, hogy létezik is isten, mivel akkor nem hit lenne.

Te most komolyan be akarod bizonyítani hogy léteznek istenhívők?:D

Jó dolognak tartom, mivel arra sarkallja az embert, hogy kérdezzen és tanuljon, ismerje meg minél jobban a világot; ne higgyen el senkinek semmit pusztán csak azért, mert az mondta, aki, hanem járjon utána, ellenőrizze a tényeket, stb. Már önmagában csak emiatt az egy dolog miatt is megérné, már ez nagyon sok butaságtól mentene meg sokakat.

De tetszik pl. az is, hogy ha az ember ateista, akkor jó eséllyel rászokik arra, hogy a következményeik alapján ítéljen meg dolgokat - ez pedig egy jóval ésszerűbb és logikusabb hozzáállás, mint egyszerűen elfogadni, hogy pl. a Biblia azt mondja, hogy halálos bűn az, ha egy gyerek rosszat szól a szüleire, és ezért meg kell ölni (ez ténylegesen benne van, nem én találtam ki). Ha valaminek rossz következménye lesz, akkor az rossz, ha jó, akkor jó - ennyi. Logice.

(Persze a hívők a fentihez hasonló példákat hamar elkenik azzal, hogy hát Ószövetség, meg régi idők, meg Jézus óta már nem érvényes, meg stb. ... de basszus, ha ilyesmit egy vallás BÁRMIKOR IS JÓNAK ÍTÉLT, azzal szerintem legalábbis máris végleg lejáratta magát)

Szóval a magam részéről - sok minden más mellett - a fentiek miatt is léptem szintén erre az útra.

Ha azt állítanám, hogy a Föld és a Mars között egy porcelán teáskanna kering a Nap körül egy elliptikus pályán, akkor senki sem tudná megcáfolni az elméletemet, feltéve ha olyan óvatos lennék, hogy azt is hozzáfűzöm, a teáskanna túl kicsi ahhoz, hogy akár legjobb távcsöveinkkel is észlelhessük. Ha azzal folytatnám, (mivel a hipotézisemet lehetetlen megcáfolni), emberi ésszel elfogadhatatlan feltételezés volna kételkedni benne, okkal gondolhatnák rólam, hogy ostobaságot beszélek. Ennek ellenére, ha ősi könyvek támasztanák alá a teáskanna létezését és minden vasárnap szent igazságként tüntetnék fel, belenevelnék a gyermekek elméjébe az iskolában, és mi vonakodnánk ezt elhinni, akkor azt különcségnek minősítenék, és egy felvilágosult világban pszichiáter figyelmébe ajánlanának minket. A középkorban az Inkvizíció elé vinnék az ügyet.

(forrás: wikipedia)

Én egyébként a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvúban hiszek.

22/L

Szerintem az egyetlen racionálisan megindokolható álláspont.

Persze az agnoszticizmus is az. Szerintem egy ateista sem mondja, hogy nincs Isten csak azt, hogy nagyon-nagyon valószínűtlen, hogy van.

Azt, hogy sokan úgy gondolják, hogy a tudományok cáfolják a vallást, miközben abba nem gondolnak bele, hogy ha van Isten, akkor neki igazán nem eshetett nehezére létrehozni a világot a maga fizikai törvényeivel. És ha valóban ő hozta létre a fizikai törvényeket, akkor azokkal nekünk nincs jogunk Őt cáfolni.

Az ateisták élete elég szomorú lehet, én igazából még sajnálom is őket egy kicsit. Igaz, hogy ők ,,jobban tudják élvezni az életet", mint egy vallásos (hiszen valószínűleg az erkölcs kevésbé korlátozza őket) de a halálra soha nem gondolnak. 20 évesen azt hiszik, ők soha nem lesznek öregek. Pedig a földön töltött idő sokkal rövidebb, mint hinnénk. Ha utána nem lenne semmi, akkor akár meg is ölhetnénk magunkat, hisz akkor teljesen mindegy, milyen az életünk, utána úgysem fogunk emlékezni semmire, ergo olyan lesz, mintha meg se történt volna. Az ateisták szerint az ember egy két lábon járó hústömeg, aki a természet parancsainak engedelmeskedve éli le életét, és pont az hiányzik belőle, ami emberré teszi: a lélek. Szóval röviden ezt gondolom: szegény ateisták!

Római katolikus vagyok.

"ateisták szerint az ember egy két lábon járó hústömeg, aki a természet parancsainak engedelmeskedve éli le életét"

Miért, neked nem két lábad van és nem húsból vagy és nem kell engedelmeskedned a természet parancsának? :D de jó neked:)