Miért ragaszkodnak ennyire az emberek Istenhez? Többi lent

titak

Fantasy irodalom szeretik ezt feltételezni,valljuk be több a logika benne, mint amit a vallások mondanak.

Máik lehetséges dolog: csak unatkozik és számára a világ egy videojáték amin jól nevet

Minden bizonnyal egy láthatatlan, szakállas fószer irányítja az életünket. Aki mellett van egy hippi, aki az ő fia és mégis ketten egyek. Ja, de őket még keresztezték egy foszforeszkáló galambbal is. Meg az angyalok és az ördögök akikkel tele van a világ, csak épp nem látjuk őket, mert láthatatlanok, vagy egy másik dimenzióban vannak.

És talán egy Csillagkapun keresztül tudnának csak eljutni a Földre!

Szia!

Azért, mert számunkra logikusabb magyarázat a világ létrejöttére, és az élet létrejöttére egy Intelligens Tervező, és meggyőződtünk arról, hogy egy külső intelligencia jelenlétét feltételezi a világegyetem és az élet minden formája.

Tapasztalatunk szerint a genetikai anyag, amely uralja és ellenőrzi az élet folyamatait kódolt információ. Ezért látszik a legésszerűbbnek, ha arra következtetünk, hogy a genetikai kódot, a hozzá társuló átvitelt, a fordítási és másolási rendszereket és minden élő szervezetet egy különösen magas szintű intelligencia hozta létre, amely nem természetes folyamatokat, eljárásokat alkalmazott. A természetes folyamatok ugyanis kivétel nélkül pusztítják az információt.

Ugyanígy eddig egyetlen olyan természetes eljárást sem figyeltek még meg, ami létrehozott volna egy programot. A program ugyanis eltervezett lépések sorozata, bizonyos cél elérésére. A számítógépes programok a legjobb példák erre. Az élet genetikai anyagában tárolt információ egy bonyolult összetett program. Mivel ilyen programokat sem véletlen, sem természeti folyamat nem hoz létre, nagyon valószínűnek tűnik , hogy egy értelmes természetfeletti forrás alakította, fejlesztette ki őket.

Élet létrejöttét kívánni csodavárást jelent. Az egysejtű élet elképzelhető legegyszerűbb formájának is legalább 600 különböző fehérjemolekulával kell rendelkeznie. Annak a matematikai valószínűsége, hogy egyetlen fehérjetípust az aminosav szekvenciák véletlenszerű elrendeződés útján ki tudnának formálni egy a 10 a 450-edikhez. A látható világegyetem átmérője kb. 10 a 28-on x 2,54 ;-)

Nem folytatom...

Azt kérdezted még, hogy mi a következménye annak, ha nincs Isten és mi csak az evolúció végtermékei vagyunk.

1. Ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között szükség van egy abszolút mércére, és Valakire, aki képes felállítani ezt a mércét.

2. Ha minden véletlenül és a természeti folyamatok által alakult ki, akkor semmilyen természetfeletti lénynek nem tartozunk felelősséggel. Jelenlegi helyzetünkért és tetteinkért viszonylag kis mértékben vagyunk felelősek. Ha rossz dolgok történnek velünk elsősorban áldozatok vagyunk.

3. Az állatok nem házasodnak, akkor az embernek miért kellene? Miért ne tehetnénk azt amit a természet diktál?

4. Ha olyan állat kerül a házunk tájára, amelyet nem szeretnénk megtartani, mint pl. egy macska, vagy kutya, akkor túladunk rajta? Ezen az elven miért ne vethetnénk véget egy nem kívánt terhességnek?

Nem folytatom ezt sem...

Nyilvánvaló, hogy egy bonyolult gépezet esetén annak alkotója tud a legjobb működési utasításokkal szolgálni. Ugyanígy van ez az emberrel is.

Üdv. Péter

Péter

"Nem folytatom... "

nem is folytasd.

Ez a szokásos érv, hogy a világ annyira bonyolult, hogy kell egy intelligencia hogy létrehozza.

Oké,és itt jön a szokásos probléma, maga az intelligens lény hogy a fenébe került ide?

Így lesz az elsőre kézenfekvőbb válaszból a legrosszabb.

Ha lénynek nem kell tervező akkor a világnak se. A lény sokkal bonyolultabb mint maga a világ,ezt nem nehéz levezetni

Ha ő létrejöhetett vagy létezhetett spontán akkor a világ létrejöttéhez és létezéséhez se kell segítség.

Ha világ komplexitásához kell Teremtő akkor a Teremtőnek is kell egy Teremtő.

Élet rejtélyét elintézed egy varázsütéssel, de közben kérdésre a valódi válasz nem jött létre.

"Ha világ komplexitásához kell Teremtő akkor a Teremtőnek is kell egy Teremtő."

Földi nézőpontból lehetséges.

Viszont ha elképzeled azt, hogy a mi univerzumunkon túl olyan világ van, ahol minden ciklikus, minden állandóan megújul, és emellett változatlan, máris felesleges a teremtő teremtéséről elmélkedni. Egyébként a mi univerzumunk is lehet ciklikus, senki sem tudja, az ún. ősrobbanás előtt hány ilyen volt még, és a tágulás-szűkülés voltaképpen nem egy pulzálás részfolyamata-e.

Antimod

"Viszont ha elképzeled azt, hogy a mi univerzumunkon túl olyan világ van, ahol minden ciklikus, minden állandóan megújul, és emellett változatlan, máris felesleges a teremtő teremtéséről elmélkedni."

Magáról a Teremtőről is felesleges beszélni.

Létezik egy hatalmas tér amelyet nagy energiájú bránok, mezők vagy bármik töltik ki. Ezek az energiamezők találkoznak és akkor megtörténik a robbanás,és ennek során teljesen véletlenszerűen fognak ezekben a robbanásokban a paraméterek beállítódni,és kialakulni az univerzumok . Előbb-utóbb lesz olyan univerzum ami alkalmas az élet hordozására és az egyik ilyen a mienk. Ám mellettük megszámlálhatatlanul sok van ,ami rosszul sikerült az élet számára.

Legyen bármilyen kicsi a valószínűség hogy spontán kialakuljon ilyen "tökéletes" univerzum, ha van egy olyan tér ami folyamatosan véletlenszerűen generál univerzumokat előbb-utóbb meglesz a tökéletes paraméter kombináció.

magyarul nem kell teremtő,ha fenti gondolatmenet igaz, világ egyik nagy rejtélyére meg van a magyarázat.

nem én találtam ki ezt, fizikusok a multiverzumot jó pár éve feszegetik, és már van rá pár bizonyíték.

Én speciel azért ragaszkodom "ennyire" Istenhez, mert Ő - Isten létére - annyira ragaszkodott hozzám, az Ő szemében egy porszemhez, aki helyett bármikor teremthetett volna másikat, jobbat, szebbet, okosabbat..., hogy a Fiú személyében lealacsonyította magát egy hozzám hasonló porszemmé, és meghalt azért, hogy a halála és feltámadása által én is örökké élhessek, együtt Ővele.

Te itt igazából pont a lényeget nem érted, a kérdésmagyarázatodból úgy tűnik, hogy azt hiszed, azért hiszünk Istenben, hogy legyen mivel megmagyaráznunk a tudományosan nem magyarázható dolgokat, vagy hogy a földi életünknek értelme legyen vagy mert félünk a haláltól.

Ez tévedés, a halál nekünk nem félelmetes dolog. Ugyanis rögtön azzal kezdtük a hívő életünket, hogy szembenéztünk a halállal, és meg is haltunk ennek a világnak. Úgy állítod be, mintha azért kellene nekünk Isten létezéséhez mindenáron ragaszkodnunk, mert hiedelmek terén megragadtunk egy ősember-szinten és a múltat, az eredetünket stb. nem tudjuk máshogy, csak szellemekkel meg természetfelettivel magyarázni. Holott a kereszténység nagyon nem múltorientált, hanem szinte abszolút jövőorientált dolog. Abban hiszünk, hogy aki hisz Jézus halálában és feltámadásában, és azonosul vele, örökké fog élni. Ez az, amiről először bizonyosságot szerzünk és ami miatt elkezdünk hinni, nem pedig amiatt, hogy intellektuálisan meggyőződünk róla, hogy ez a világ nem jöhetett létre másképp, csak Isten által.

"Gondoljunk bele, hogyha valóban nincs Isten és (...) létezésünknek nincs semmi értelme akkor mégis mi van?Az élet attól ugyanaz marad, ami eddig volt."

Akkor az van, hogy élünk 60-70-80 évet olyan minőségben, ahogy sikerül, aztán meghalunk és vége. A legtöbb ember így értelmezi az életet, és ezt próbálja meg minél tartalmasabbá tenni.

De gondoljunk bele, hogyha valóban van Isten és létezésünknek Ő az értelme, akkor az élet nem ugyanaz marad, ami eddig volt, mert akkor 70 év helyett akár örökké is élhetünk! "Ugyanúgy érzünk, ugyanúgy tudunk dolgoknak örülni, tudunk nevetni, lehetünk szerelmesek", csakhogy soha nem kell ezeknek a szép és jó dolgoknak búcsút intenünk!

Kérdem én: szerinted ez nem racionális? Hogyha rájöttünk, hogyan lehet örökké élni, és arra tesszük fel az életünket, hogy ezt elérjük, akkor mi hülyék vagyunk?

Ha te találnál egy forrást, amelyiknek a vizéből ha iszol, örökké élnél, és csak rajtad múlna, hogy iszol belőle vagy sem, te hogy döntenél?

Abszolút nem a teremtésről/fejlődéstörténetről, világmagyarázatról szól a mi hitünk, ezek mind mellékes kérdések, amivel nem kell kiemelten foglalkozni, bár minket is érdekel, ezért elolvassuk a Bibliában, hogy mit mond erről Isten. Hanem arról, hogy Isten felkínált nekünk egy lehetőséget, hogyha élni akarunk örökké, akkor higgyünk Őbenne, és abban, hogy Ő ezt képes nekünk megadni. Tulajdonképpen odaállított minket ahhoz a bizonyos élet vizének forrásához (ez Jézus), és azt mondta, hogy ha akarunk, elmehetünk és élhetjük tovább az életünket úgy, ahogy eddig, és ha nekünk ennyi elég, meghalhatunk 70-80 évesen és jön a pusztulás. De ha akarunk, ihatunk a vízből és soha nem halunk meg, vagy ha meghalunk is, feltámadunk és örökké élünk egy olyan világban, ahol nincs se fájdalom, se bánat. Ezt kell először eldönteni, nem azt, hogy létrejöhetett-e a világ intelligens tervező nélkül vagy sem.

Hadd idézzek egy általam kedvelt szerző tollából egy nagyon szép bekezdést, amelyben ezt összefoglalja:

"De tévedne, aki azt gondolná, hogy Jézus és mozgalma pusztán egy zsidó erkölcstanító, gyógyító és mozgalma volt, még ha akár a legnagyobb is. Három év prédikálás és gyógyítás után ugyanis küldetését egy mindezt felülmúló, tisztán spirituális-természetfölötti jellegű, a világban azóta is, és végleg visszafordíthatatlan hatású cselekedettel fejezte be és tette teljessé: tudatosan magára véve az emberiség minden múlt és jövőbeli bűnét Isten színe előtt, saját lelkében és testében szenvedte el ezek minden büntetését, hogy ezzel az emberiséget felmentve a jogos büntetés alól, lehetővé tegye a lelkiismeret szabadságból való megtisztulását saját vérével. E tisztán szeretetből fakadó tettével az egész emberi történelmet megerjesztette, és visszavonhatatlanul új irányba fordította: Isten országának megvalósulása irányába. Az Újszövetség több mint ötszáz szemtanú vallomására hivatkozva – és több személyes, írásbeli tanúvallomást tartalmazva – állítja, hogy halála után három nappal testi értelemben (!) feltámadt a halálból, azaz ténylegesen sikerült legyőznie az addig minden embert legyőző halált, új perspektívát, a halálnál is erősebb, örök élet lehetőségét nyitva meg ezzel mindenki számára, aki el tudja hinni, hogy ez lehetséges volt. Vagyis tulajdonképpen, aki a saját szívéről kiállítja a bizonyítványt: mindenen túl képes bízni a jó győzelmében a rossz fölött. Aki azonban nem tud hinni ebben, az is saját magáról tesz tanúságot: szíve nem képes bízni a jó és az élet végső győzelmében. Pál apostol pedig, kibontva mindennek jelentőségét minden nép számára, azt mondja: aki képes hinni Jézus feltámadásában, azt Isten, csak ezért, igaz embernek nyilvánítja. Ez lett tehát az emberi szív legmélyebb próbája." (Ruff Tibor: A szív legnagyobb próbája. [link] )

Tudod, én inkább azt nem értem (vagyis igazából de), hogy akik nem hisznek Istenben, miért kritizálnak bennünket a hitünk miatt és miért hiszik azt, hogy butaságot csinálunk azzal, hogy hiszünk.

Mert ha csak a racionális dolgokat nézzük, egy hívőnek a földi életminősége, a munkája (akár tudományos), életérzése stb. semmivel nem rosszabb, mint egy nem hívőé. "Ugyanúgy érzünk, ugyanúgy tudunk dolgoknak örülni, tudunk nevetni, lehetünk szerelmesek." Sőt nagyon sokan közülünk megerősíthetik, hogy az életminőségünk jobb, mint amilyen akkor volt, amikor még nem voltunk hívők. Tehát pusztán földi, racionális értelemben, még akkor sem volt rossz döntés hívővé válnunk, ha esetleg (bár mi ezt elképzelhetetlennek tartjuk) az derülne ki a végén, hogy nincs is Isten.

Ha viszont (és ez nekünk nem "ha", hanem "mikor") halálunk után kiderül, hogy az az Isten, aki képes feltámasztani a halottakat, létezik, és ott vár minket, "és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsid. 11:6), akkor pedig összehasonlíthatatlanul jobban járunk, mint ha nem hittünk volna.

Akkor mi buták vagyunk?

A) Ha Isten van, akkor nem, sőt egyedül mi viselkedünk racionálisan, hiszen az élet és a halál közül a nagybetűs ÉLETet választottuk - ki ne tenné? ;)

B) Ha Isten nincs, akkor sem, legfeljebb túl naivak voltunk. De, hogy téged idézzelek: "akkor mégis mi van?" :) Csak annyi történt, hogy ugyanúgy nem tudtuk a választ az élet értelmére, mint az ateisták, és legföljebb tévedtünk egy ez esetben teljesen lényegtelen kérdésben, hogy hogy a csudába is kerültünk mi ide. De akkor sem voltunk buták (irracionálisak), mert egy olyan életformát választottunk, amely statisztikailag egészségesebb életet, stabilabb családokat, pozitívabb énképet stb. eredményez. Ilyen csupasz, szociológiai értelemben tehát ugyanúgy "megéri" hívőnek lenni, mint mondjuk diplomát szerezni. A másik oldalon, amit "elveszítünk", az mondjuk a szabadosabb életmód lehetősége (pl. szexuálisan, drogokkal kapcsolatban stb.), de ugye veszteségnek csak azt lehet elkönyvelni, amit szubjektíve annak él meg az ember, és mi ezt nem béklyóként, hanem épp hogy nagyobb szabadságként éljük meg. Meg talán még ide lehet sorolni a társadalmi elismertség egy bizonyos részének a veszteségét, pl. időnként leszektásozzák, lebigottozzák stb. az embert, ami különösen közel álló személyektől rosszul tud esni, de hitünkben erre is vigaszt találunk.

Egyszóval butábbak biztos nem vagyunk "a normális" embereknél, legfeljebb "mások" vagy furák, ezt elismerem, mert sajnos képes vagyok magamat látni az ateista szemlélő szemével. :)

"miért kell a létünk mögött többet látni , mint ami."

Mert mi már csak olyanféle emberkék vagyunk, akiknek a szívébe betaláltak egy 2000 éve élt nagyhatású tanítómester szavai: Ő azt tanította, hogy merjünk többet látni a létünk mögött, mert Ő maga rá a bizonyíték, hogy van több. Sokan követték, de nem csak simán "bevették" a szöveget, hanem azért, mert hittek azoknak a jeleknek, amelyeket ennek igazolására bemutatott.

Amikor Őt kivégezték, akkor egy világ dőlt össze azokban az emberekben, akik hittek benne. Viszont amikor 3 nap múlva találkoztak a Mesterrel, aki feltámadt a halálból, majd később látták felemeltetni a Mennybe, akkora öröm és hit és bizonyosság töltötte el őket a "létünk mögötti több" valóságával kapcsolatban, hogy elindultak szerte a világban, hogy mindenkinek elmondják a jó hírt: van feltámadás, van örök élet, van Mennyország! Az emberek pedig őket is követték, de nem azért, mert "így könnyebb volt feldolgozni", hogy szeretett Jézusukat kivégezték. Az emberek akkor sem voltak hülyék, és főleg a zsidók híresen olyanok voltak, hogy nem hittek volna ebben jelek nélkül. Azonban amikor azt tapasztalták, hogy a Jézus feltámadását hirdető tanúkat is követik azok a jelek, amelyek Jézust követték, akkor elhitték, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból, és a Mennybe ment!

Mi pedig kétezer év múltán ugyanezeknek a tanúknak (illetve az ő tanúságtételüket a jelenben továbbadó jelenkori tanúknak) a bizonyságtételére alapozzuk a hitünket. Mert amikor meghallottuk ezt a tanúságtételt, úgy éreztük a szívünkben, hogy amit mondanak, az az igazság. Döntenünk kellett, hogy alá akarjuk-e rendelni az életünket ennek az igazságnak, vagy nem. És lám, az életünkben mi is tapasztaljuk ugyanazokat a jeleket, amelyek Jézust követték, mert Jézus ma is megszabadítja az embereket a függőségekből, destruktív életmódból, depresszióból és betegségekből, ma is arra tanítja az embereket, hogy az elesettekkel, a gyengékkel és a szegényekkel szolidárisak és segítőkészek legyenek, és ma is reményt és hitet ad nekünk, pont úgy, mint régen.

Azt nem tudom, hogy miért lettünk mi hívők és mások miért nem, ezt nem nagyon lehet emberi ésszel felfogni. Azt viszont tudom, hogy nem érdemeltük meg jobban, mint mások, hanem kegyelemből kaptuk a hitet, ajándékba, és mások is csak így kaphatják. De ez az ajándék, ez egy akkora kincs a számunkra, hogy nem akarjuk egy olyan csekélység miatt elveszíteni, mint hogy Isten létét tudományosan nem lehet bebizonyítani. Nekünk Ő már bizonyított! :)

Kicsit hosszú lett, de remélem, így már jobban érthető, miért ragaszkodunk mi "ennyire" Istenhez!