A szentháromság nem politeizmus?

Szerintem nem létezhet olyan lény, aki csillagot tud teremteni.

Minderről (a teremtésről) a Biblia annyira primitív szinten ír, hogy elképesztő az, hogy valaki komolyan veszi.

Az ábrándok mellé felvenni a valóságot meg nem igazán racionális.

Engem egyébként nem zavar ki miben hisz, ha a munkája végzésében nem akadályozza és a többi emberrel is megfér, akkor felőlem hihet Isten egy, két, három, vagy akár százhuszonkilenc megnyilvánulási formájában és igazából ezt amúgy is neki kell értenie, mert aki alapvetőleg kételkedik egy mindenható és mindent tudó lény létezésében, annak tökéletesen mindegy Zeusz, vagy Jehova, Allah, vagy Buddha, Síva vagy Manitou számlájára írják e a világ (beleértve a csillagok) keletkezését.

Őszintén szólva annyira infantilis az összes történet a Bibliában, hogy még az is érthetőbb lenne, ha valaki atombombát dobna egy hangyabolyra, vagy felrobbantaná az asszuáni gátat, mondjuk a hódok, vagy a legyek miatt.

Túlságosan nagyra értékeled az emberiség helyzetét a Világmindenségben, pedig szembetűnhet, hogy nem csak a Naprendszerünk, de még az egész Galaktikánk is csak légypiszok az Univerzumban.

Azt nagyon helyeslem, ha valaki ismereteket szerez a csillagászattal kapcsolatban, lehetőleg teljes mélységében és hatásaiban minél szélesebb körben.

Magában lehet is véleménye ezzel kapcsolatban, akár teremtő erőről is ábrándozhat, de arra intem, ezt a véleményét tudományos körökben ne hangoztassa túlságosan, már ugye feltéve, ha nem óhajtja, hogy megmosolyogják.

Úgy gondolom, hogy el kellene döntened, a kétezer évvel ezelőtt keletkezett elméleteket tartod világnézeted alapjainak, vagy az azóta felhalmozott tudásra voksolsz.

"Legyen világosság" a fejekben...

(s lőn?)

:)

"Akkor miért imádkozik az Atyához, ha ő saját maga az, csak épp fiatalabb kiadásban?"

Azért, mert akkor még nem volt Szentháromság. Akkor még egy Isten volt, az Atya és az Isten ugyanazt jelentették. A Szentháromság Jézus halála (egész pontosan mennybemenetele) óta létezik, ekkor került bele a Fiú és a Szentlélek. Azelőtt csak az Atya volt. Nem muszáj ebben hinni, szerencsédre ez már nem olyan kor, amikor bárkire is ráerőszakolnák bármelyik vallást. De ne provokáld azokat, akik viszont hisznek benne, mert ahogy neked szíved joga nem hinni, úgy nekünk is szívünk joga hinni.

"Úgy gondolom, hogy el kellene döntened, a kétezer évvel ezelőtt keletkezett elméleteket tartod világnézeted alapjainak, vagy az azóta felhalmozott tudásra voksolsz."

Én meg úgy gondolom, hogy hadd döntsem el én, hogy mit kellene eldöntenem és mit nem. Alapnak részemről tökéletesen megfelel a keresztény hit (ami NEM egyenlő azzal, hogy elhiszem, hogy pl. Isten hat nap alatt teremtette a világot) a maga kétezer éves tanaival, az azóta felhalmozott tudás pedig néhol súrlódásokkal ugyan, de összeegyeztethető. Csillagászati tudományos körökben pedig nem fogok megszólalni, mert nem vonz különösebben a csillagászat tudománya.

Azt a mindenségit, micsoda tévhitek és/vagy szándékos gúny-csúsztatások...

Szentháromság már Jézus megtestesülése előtt is volt, a világ kezdete előtt is. Mindig voltak és mindig lesznek. Amikor Jézus az Atyához imádkozik, akkor az istenség atyai személyéhez imádkozik, akivel persze egyek, ahogy ezt Jézus el is mondja. Teljes, oszthatatlan közösség, a hármas olyan mély egysége, hogy ők _valóban_ egyek. Ahogy a házaspárok próbálnak két személyből egyek lenni a szeretet közösségében, úgy a tökéletes szeretetben a Szentháromság tökéletesen megvalósította ezt az egységet.

Nem 1/3 istenek, hanem az Isten megjelenése a személyek által. Nehéz megérteni, hiszen itt magasabbrendű formáról van szó, de nagyjából így lehet leírni.