Miért gondolják, hogy Isten csak jó tesz?

Tehát, ha egy kést valaki megtervezett és legyártott, de később ezzel a késsel valaki gyilkol, akkor a tervező a bűnös?!

A jó és a rossz, nem relatív fogalmak, mint ahogy a bűn, és az erény sem. Mindegyik pontosan definiálható, ha nem vagyunk megalkuvók. Nem az egyes emberek, vagy a folyton változó, sokszor erősen manipulált "közizléstől" függenek ezek a dolgok, az igazság attól még nem változik, hogy mi, emberek mit gondolunk róla!

1. Kik gondolják, hogy Isten csak jót tesz?

2. Ki látta, hogy Isten "tesz", nem pedig az emberek?

3. Ha Istent valaki rajtakapta, hogy épp nem jó, hanem rossz fát tett a tűzre, miért nem szólt rá/ha megtette, mi volt a válasz?

A késes példával azt akartam mondani, hogy azért mert az ember rosszra használja a képességeit, és megöl egy másik embert, még nem Isten lesz a felelős.

Viszont hogy ez megtörténhet, annak oka benne van a Bibliában. Mint ahogy az is, hogy nem fogja ezt mindig megengedni.

A félrevezető, elvtelensége, megalkuvásra tanító filozófiák hirdetik, hogy a jó és rossz csak relatív fogalmak, ebben a materialista szemlélet sokat segített.

Amikor viszont egy ilyen embert érnek csapások, pl. a bűnözés érinti szegény lelkét, akkor mindjárt nem olyan "relatív" az igazság, mert az ilyen ember is a jogért és erkölcsért kiált.

V. R. Ruggiero professzor a The Art of Thinking című könyvében azon meglepetésének ad hangot, hogy néha még az intelligens emberek is mondják, hogy az igazság relatív. Így érvel: „Ha mindenki a maga igazságát szabja meg, akkor egy személy elgondolása nem lehet jobb a másikénál. Mindegyiknek egyenrangúnak kell lennie. Ha pedig minden elgondolás egyenrangú, mi indítson arra, hogy kutassunk bármilyen témában? Miért végezzünk ásatásokat az archeológiai kérdésekkel kapcsolatban? Miért vizsgáljuk a közel-keleti válság okait? Miért kutassunk a rák gyógymódja után? Miért fedezzük fel a galaxist? Ezeknek a tevékenységeknek csak akkor van értelmük, ha egyes válaszok jobbak a többieknél, ha az igazság olyasvalami, ami független az egyéni szemléletmódtól, és nincs is ennek a befolyása alatt.”

Tulajdonképpen senki sem hiszi igazából, hogy nincs igazság. Amikor olyan fizikai valóságokban nyilvánul meg mint az orvostudomány, matematika vagy a fizika törvényei, még a legmegingathatatlanabb relativisták is elhiszik, hogy van néhány dolog, ami igaz. Ki merne közülünk felszállni a repülőgépre, ha nem gondolnánk, hogy az aerodinamikai törvények abszolút igazságok? Léteznek bizonyított igazságok — ezek körülvesznek bennünket, és rájuk bízzuk életünket.

Mindemellett az erkölcs tárgykörében a legnyilvánvalóbbak a relativizmus tévedései; ez az a témakör, ahol az ilyenfajta gondolkozás a legtöbbet ártott. A The Encyclopedia Americana kidomborítja ezt a gondolatot: „Komolyan kétségbe vonják, hogy vajon elérhető-e az ismeret vagy az ismert igazság emberi eszközökkel . . . Az azonban bizonyos, hogy mindannyiszor, amikor az igazság és ismeret összetartozó elméletét elutasítják, mint olyat, amely képzeletbeli vagy ártalmas dolog, az emberi társadalom hanyatlik.”

Talán már te is észrevettél ilyen hanyatlást. Például a Biblia erkölcsi tanításait, melyek világosan kijelentik, hogy a szexuális erkölcstelenség helytelen, már csak nagyon ritkán tartják igazságnak. A helyzeti etika — „te döntöd el, hogy mi a jó neked” — nagyon elterjedt napjainkban. Állíthatná-e bárki is, hogy a társadalmi hanyatlás nem ebből a relativista szemléletmódból eredt?

Kedves Kérdésfeltevő!

Azért gondoljuk, hogy Isten csak jót tesz, mert ő a mi Teremtőnk, és a Teremtő azért teremtette az embert, hogy öröme legyen benne. Az Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka a teremtés mellett a megváltás, Ő önmagát adta azért, hogy mi élhessünk. Mindent megtesz értünk, hogy megmentsen bennünket, ezért gondoljuk azt, hogy csak jót tesz. Ráadásul ő ismer bennünket a legjobban, egyedül ő tudja (mint alkotónk) mi a jó nekünk.

"Mindenkinek más a jó és a rossz" írod. A valóságban pontosan felismerhető a jó és a rossz közti különbség. A jó: az önzetlen, adni akaró, másokért élő magatartás, a rossz pedig az önző, mindent magának akaró, és elvevő magatartás. Az első következménye: "öröm, békesség, türelem, igazság, jóság, szelídség, mértékletesség, ezek ellen nincs törvény" írja a Biblia. A második következménye a sírás, szenvedés, betegség, bánat, végederménye pedig a pusztulás, halál.

Ezek olyan törvényszerűségek, amelyek nem változnak meg soha.

Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]

"Tehát, ha egy kést valaki megtervezett és legyártott, de később ezzel a késsel valaki gyilkol, akkor a tervező a bűnös?!"

A kés tervezőjét nem tartjuk teremtőnek, mindenhatónak és mindentudónak. Meg a kés tervezője nem tervezője egyben a használójának is. Nagyon rossz hasonlat. Isten felelőssége azért vetődik föl, mert a használót is ő teremtette.

"A félrevezető, elvtelensége, megalkuvásra tanító filozófiák hirdetik, hogy a jó és rossz csak relatív fogalmak, ebben a materialista szemlélet sokat segített."

A jó és rossz csak relatív fogalmak. Ezt onnan lehet látni, hogy nem hogy két különböző világvallás, de még egy világvalláson belüli felekezetek sem tudtak békésen megegyezni egymással a vallásos állításokkal kapcsolatban.

"Amikor viszont egy ilyen embert érnek csapások, pl. a bűnözés érinti szegény lelkét, akkor mindjárt nem olyan "relatív" az igazság, mert az ilyen ember is a jogért és erkölcsért kiált."

Rossz példa. A jó és rossz túl tág fogalmak. Vannak bizonyos esetek, amikor egyértelmű, hogy a többség mit tart jónak. Az abortusz, az eutanázia folyamatosan vita tárgya, mert ott nem lehet logikára, vagy közmegegyezésre visszavezetni.

"a pedig minden elgondolás egyenrangú, mi indítson arra, hogy kutassunk bármilyen témában?..."

A tudományos gondolkodást ne vedd ide, mert megtévesztő. A természet ellentmondásmentes, mivel létezik. Valami vagy 4 kiló vagy nem. De nem egyszerre 4 és 5. Az emberi problémák igazsága azért relatív, mert több különböző nézőpontból és érdekből nézve más a következtetés. Az egy irányba mutató érdekeknél nincs ilyen gond.

"Állíthatná-e

bárki is, hogy a társadalmi hanyatlás nem ebből a relativista szemléletmódból eredt?"

Az abszolútizmus eszméjét lecserélve a relativizmusra mindössze csak más problémákat hoz. Az abszolútizmusnak is megvoltak a maga problémái.

"Azért gondoljuk, hogy Isten csak jót tesz, mert ő a mi Teremtőnk"

Az első állítás nem következik a másodikból.

"a Teremtő azért teremtette az embert, hogy öröme legyen benne."

Ezt honnan tudjuk?

"Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka a teremtés mellett a megváltás, Ő önmagát adta azért, hogy mi élhessünk."

Egyszerűbb lett volna, ha úgy teremt, hogy minderre szükség se legyen.

"Ráadásul ő ismer bennünket a legjobban, egyedül ő tudja (mint alkotónk) mi a jó nekünk."

Akkor nem az ő lelkén szárad az összes sorozatgyilkosság?

"A valóságban pontosan felismerhető a jó és a rossz közti különbség."

Nem, nem mindig ismerhető föl. Ld. eutanázia, abortusz, de mondok én ennél gyakorlatiasabbat is.

"Az első következménye: "öröm, békesség, türelem, igazság, jóság, szelídség, mértékletesség, ezek ellen nincs törvény" írja a Biblia. A második következménye a sírás, szenvedés, betegség, bánat, végederménye pedig a pusztulás, halál. Ezek olyan törvényszerűségek, amelyek nem változnak meg soha."

Ezt a kooperatív attitűd is adja. Valószínűleg ezért is az lett jó, ami és nem más: mert csak így lehet társadalomban élni és nem vagyunk magányos ősemberek.