Jehova tanui, ti nem úgy vélitek, hogy mindenkinek joga van megálasztani a hitét?

Mi a fene az az "álasztás"?

Választás lenne?

Na rendben, eltévesztetted.

Szegény gyerekeket már egész korán szédítik, nem csoda, ha felnő, teli lesz a feje sátánnal, angyallal, szellemmel, meg ki tudja mivel.

Ha valami más is helyet kap benne, akkor az külön csoda...

Sziasztok!

A probléma ott van, hogy nem tudjátok elfogadni, ha valakinek van valami meggyőződése, nektek meg nincs. Az, hogy van aki nincs megelégedve a max 80 évnyi kínkeserves élettel az ne szúrja már annyira a szemeteket. Ti is tanítotok valamit a gyermekeiteknek, még ha nem is közvetlenül. Az evolucionisták arra tanítják a gyermekeiket, hogy a vízből kijött csúszómászóból fejlődött ki a majom, ami megunta a fán az életet. Ez sem hangzik éppen épelméjű válasznak. Szóval az hogy van akinek van más véleménye az nem kéne, hogy annyira bökje a csőrötöket. JT legalább az gyülekezetekbe olyanokat tanulnak, mint tisztesség, becsületesség, erkölcs, illetve hogyan ne nyírd ki a hittársadat abban a háborúban, amit evolúcionista politikusok indítanak, miközben ők hátradőlve sört vedelnek. Szerintetek melyik a rosszabb? A templomi miséket nem meglepő, hogy unja a gyerek, egyszer voltam tizenévesen, de akkor is szétuntam az agyam. a 2 nem ugyanaz...

A nevelés során az apa és az anya kezéből fokozatosan csúszik át az ellenőrzés a gyermek kezébe. Jó esetben a szülők feladata, hogy támogassák a gyermek önbecsülésének és önállóságának kialakulását, hogy tanítsák meg arra hogy merjen hibázni, és azután tanuljon a hibájából.

A valóságban a szülők nem mindig ilyenek. Néha kihasználják a gyermeküket. Sokszor azért, mert a gyermek védtelen a szülővel szemben, ezért a szülő számára ez egy kézzelfogható, könnyen kihasználható lehetőség.

Ami az "egy igaz hitet" illeti: elvileg vallásszabadság van, azonban a családban való nevelkedés működésének okán ez nem igazi szabadság. Elméletileg egy nagykorú megválaszthatja a vallását és a hitét, gyakorlatilag a szülőknek ebbe nagy beleszólásuk van. A szülők sokszor személyes meggyőződésből, a gyermekük lelki fejlődésének elősegítése céljából viszik el őket templomba, vagy más hitgyakorlatra. Nem lehet őket elítélni őket emiatt egészen addig, amíg arra törekednek, hogy elősegítsék a gyermek önállóságát, és az a céljuk hogy eljusson egy olyan pontra, amikor már önállóan tud dönteni a kérdésben. Vannak olyan szülők is, akik vakhitből, a vallási vezető vagy valamely más családtag nyomására, vagy egyszerűen saját érzelmeiktől vezérelve, a gyermek érdekeit figyelmen kívül hagyva plántálják a hitet a gyermekbe. (Pl. "mert a nagyi azt mondta és nem akarok vele konfrontálódni" vagy "mert a szomszéd gyermeke elsőáldozik és fölvág vele, hát akkor az én gyerekem is elsőáldozni fog, de sokkal szebb ruhája lesz és nagyobb ünnepséget csapunk mint ők" stb.) Az ilyen fajta önző, vagy öncélú "hitoktatás" egyértelműen elítélendő.

Látható, hogy ez egy komplex kérdés, és nem csak az adott vallástól függ a megítélés, hanem a konkrét helyzettől: az szülőktől, a gyermektől, a rokonoktól sőt az indítékoktól is, amiket nem lehet objektíven vizsgálni.

Hittől függetlenül, a szülők kötelessége az, hogy a gyermek önálló legyen. Ez szükséges ahhoz, hogy a gyermek boldoguljon a világban akkor, amikor a szülők elhaláloznak. Az önállóságba beletartozik a hit megválasztása. Ha van "igaz hit", akkor az feltétlenül szabadon választott hit kell hogy legyen. A kényszerűségből választott hit nem igazi, még akkor sem ha igaz. A hitnek belső meggyőződésből kell fakadnia. Egyetlen vallásnak sem szabadna azt állítania magáról, hogy ő az egyetlen és igaz hit. Hiszen a hit (bevallottan vagy nem bevallottan) szubjektív. Példát lehet venni a buddhizmusról (ami valójában nem tekinti magát vallásnak). Nem mintha én buddhista lennék.

"nincs megelégedve a max 80 évnyi kínkeserves élettel"

Na, ez mindent elárul a Jehova tanúiról.

Szar életű, tudatlan, tanultan emberek gyülekezete.

Szia!

Saját tapasztalat.

Katolikus "voltam" - csecsemőként elvittek a templomba és nem kérdeztek - nem volt választásom, mert még menekülni sem tudtam/nem tudtam járni/ - csak locsoltak.

Később kíváncsi lettem Istenre, megismertem a bibliát, választottam -Jehova Tanúja lettem.

Gyermekem nincsen, ám úgy gondolom, hogy minden szülő a legjobbat akarja adni a gyerekének és ha valaki valóban hisz, akkor azt gondolja, hogy a hittel a legjobbat adja a gyereknek.

A gyermekként nem válogathattam, katolikusnak lettem keresztelve és spenótot kellett ennem, mert a szüleim ezt tartották helyesnek - ma csak köszönettel tartozom nekik és nem szemrehányással ezért.

Én vallástól függetlenül meg tudom érteni a szülőket akik a hitükre nevelik a gyermekeiket - ez az ő felelősségük Isten és az emberi törvények előtt - ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a döntésüket?

"Az evolucionisták arra tanítják a gyermekeiket, hogy a vízből kijött csúszómászóból fejlődött ki a majom, ami megunta a fán az életet. Ez sem hangzik éppen épelméjű válasznak."

Ezt nem mondod komolyan...?

A darvinizmusra bironyíték van, ez nem hit kérdése, ez tény.

ez az 1 perces videó pont ide illik.

http://www.youtube.com/watch?v=ZSt9tm3RoUU

"A darvinizmusra bironyíték van, ez nem hit kérdése, ez tény"

Ezt te nem mondod komolyan, ugye?

Ha így volna akkor nem evolúció ELMÉLETNEK hívnák, hanem ténynek.

A tudományos elmélet nem a hétköznapi értelemben vett elmélet. Amire te gondolsz az a hipotézis...

De még ennyit sem tudsz, úgyhogy szerintem még írnod sem szabadna ide...

#17

Nézz utána a dolgoknak, hogy mi a különbség az evolúció és az evolúcióelmélet között:

Az evolúció, a fajok változása és közös ősből történő leszármazása tény, ezt fosszíliák, anatómiai, fejlődésbiológiai, genetikai, valamint biokémiai-molekuláris biológiai megfigyelések lehengerlő mennyisége bizonyítja.

Az evolúcióelmélet az evolúció tényanyagát és mechanizmusát, a természetes szelekciót kapcsolja össze egységes tudományos elméletté, az evolúció folyamatának leírása.