Nem felnőtt korban önállóan kéne meghoznia az embereknek a döntést, hogy milyen vallást választanak?

Találkoztam olyannal, aki felnőttként találkozott Istennel, akiről addig nem is hallott és dühös lett szüleire, hogy megvonták tőle a hitet.

Milyen szabadság az, ahol a gyerektől a szülők szándékosan megvonják még a lehetőséget is, hogy megtudják, Jézus szereti? Hm?

A kérdés pedig hülyeség. Bárki válthat vallást felnőtt korában. Úgy is dönthet, hogy nem jár többé templomba és úgy is, hogy elmélyíti a hitét, akár más gyülekezetben vagy vallási felekezetben. De ehhez ismerni kellene azt, amit épp szidtok!!! Ezt tanítjátok a gyerekeiteknek is, hogy tudás és ismeret nélkül ítélkezzenek????

Kedves Kérdező.

A kérdésed nagyon jó.

Ám mint mindenben, most is a Biblia adja meg a választ, mert az az irányadó, hiszen az Isten szava.

Jézus, és a nevelő szülei példát mutattak ebben is.

A gyermeket, vagy is Jézust, rendszeresen tanították Isten imádatára, De nem kötelezték, ide vagy oda keresztelkedni.

Jézus 30.

Évesen keresztelkedett meg, mert akkor eldöntötte, hogy tudja e vállalni ezt az életformát vagy sem.

A keresztelkedés, egy fogadalom tétel a teremtőnek, hogy onnantól Neki tetsző életet fog élni.

Persze vannak kivételek,

Ha valamely gyermek 8,9. évesen úgy látszik érett, és Ő maga is kifejti ezen álláspontját, akkor a szülei, és a "vallás" pásztorai, meghallgatván javasolhatják, vagy elutasíthatják hogy megkeresztelkedjen.

Hiszen a kötelezettségekkel, felelősség is jár, ezért józanul mérlegelni kell még egy felnőtt esetében is, hogy megkeresztelhető-e vagy sem.

S erre tapasztalt felvigyázóknak kell megvizsgálni.

a keresztelkedés nem játék.

A szent írás is azt mondja:

(Máté 5:37) 37 Hanem beszédetekben legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem, mert ami ezeken felül van, a gonosztól van.

(Jakab 5:12) 12 Mindenekelőtt azonban, testvéreim, ne esküdjetek többé, ne bizony, se az égre, se a földre, se semmilyen más esküvel. Legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem, hogy ítélet alá ne kerüljetek.

(Prédikátor 5:4-6) 4 Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd megadni, mert senki sem leli gyönyörűségét az ostobákban. Amit fogadsz, azt add is meg. 5 Jobb, ha nem fogadsz, mintha fogadsz, és nem teljesíted. 6 Ne hagyd, hogy szád bűnbe vigye testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy ez tévedés volt. Miért gerjedjen haragra az igaz Isten beszéded miatt, és tegye tönkre kezed munkáját?

Tisztelettel Katy Weaver

Normális esetben, a megfelelő érettség elérése után az ember elkezd érdeklődni a lehetséges vallások, irányzatok után, és saját maga dönti el hogy miben fog hinni vagy minben nem. Az a bökkenő, hogy a gyerekeknek is szükségük van valamiféle magyarázatra, ezért a gyerekeknek is hinni kell valamiben. Akkor is, ha még szellemileg és érzelmileg nem annyira önállóak, hogy önállóan döntsenek ebben a kérdésben.

Ez ahhoz hasonló, mint hogy milyen ételeket eszel, arról is nagyrészt a szüleid döntenek, de egy idő után te magad döntessz róla. Nincs éles határvonal, hogy "na mostantól kezdve te döntessz", hanem ez folyamatosan kialakul. Ráadásul nem mindenki jut el egy olyan szintre, hogy önálló és teljesen érett felnőtt legyen. Van aki öregkoráig befolyásolható önállótlan és hiszékeny marad. Ez van! Szóval a kérdésedre nincs kizárólagos "igaz" válasz. De még ha tudnál ilyet adni, akkor is az csak egy elv lenne, aminek a valóság sosem fog megfelelni. (Ezt hívják elvgondolkodásnak.)

Hadd kérdezzek vissza. Egy pici gyerekre rá lehet erőltetni, hogy Magyarul beszéljen? Vagy meg se szólaljon ameddig felnő majd ő megválasztja az anyanyelvét?

Úgy ahogy későbbiekben tanulhat más nyelvet, és alkalmazhatja, ugyan így, ha valaki felnő egy vallásban, az egyáltalán nem biztos, hogy ott is fog megöregedni.