Ha Isten azt mondaná hogy öld meg a saját gyereked, szüleid mindenféle ok nélkül (mint Ábrahámnak mondta), Te megtennéd?

Kérdés az, hogy mi az ami valóban az ember kárára van.

Feltétlenül az evilágból kilépés-e az ami kárára van, különösen, ha valóban Istene az aki hívja ki onnan ?

Az alapvető probléma nem a halál - az mindenkit elér valahogy, valamikor.

Különösen nem, ha rábízhatod magad arra aki magához parancsol.

Az alapvető probléma, hogy hitelesen felismerheted-e az Istent, vagy annak parancsát, hitelességét, eredetét. Valóban bízhatsz-e abban, hogy nem te őrültél meg pl.

Lehet-e ilyen helyzet ? Kerülhetett Ábrahám ilyen helyzetbe ? Csak azért, mert én a magam számára el nem tudok ilyen helyzetet képzelni, hogy teremtőmet kétségkívül felismerve utasítását követve ily módon rábízzam a gyermekemet - nem zárhatom ki, hogy Isten képes magát hitelesíteni.

Veszélyes vizek ezek innen nézve ahol mi vagyunk - mert őrült elmeműködés is lehet képes meggyőződést produkálni efféle parancs eredetének hiteles voltáról és csúnya következményei vannak.

Mások egyenesen abba kattannak bele, hogy ők közvetítői az isteni akaratnak mások felé.

A szélhámosokról nem is beszélve.

A lényeg az, hogy Ábrahámnak ezt a történetét megérteni - egy teljesen más nézőpontból lehet, aminek mi itt híjával vagyunk, a nekünk adott földi létre fókuszáló és korlátozódó életösztön törekvései nézőpontjából, hogy nekünk ez az egy élet a minden - nincs elegendő rálátás.

Hogy van valami azontúl ameddig látunk és az fontosabb...

és a bizalom, hogy amikor ugrasz ha másért nem mert előbb utóbb ugrani kell van ott valaki aki elkap.

A kérdés van-e és mekkora a bizalmad.

Ábrahám próbája a bizalompróba. És a végkimenetele is pozitív - miután rábízta gyermekét és vele együtt magát is Istenre Isten nem vette el tőle a gyermeket.

Kegyetlen önismereti próba Isten ószövetségesének...

Istennek nem a gyermek kellett a maga fizikai valójában hanem az (ó)szövetségese Ábrahám - és a szövetséget a bizalmat erősítette meg ezzel a próbával - ha nekem adod magad teljesen azt s ami önmagadnál fontosabb - megőrizlek és azt is ami neked fontos - ez az üzenete.

Tudatosítja a kiszolgáltatottságot is de azt is hogy ez pozítív kiszolgáltatottság: védelem.

Az evilági röpke lét - repülőgép zuhanás előtt... mindenki számára.

Mégis nagy bátorság kell hogy az ember ejtőernyőre bízza magát... bizalompróba, ha bár még röpül a gép de a pilóta mondja hogy ugrani kell bízalom kérdése, hogy hiszed-e hogy ez helyes, javadra és érted van.

Attól függ ki mondja... kit ismersz abban aki mondja.

A halál - egy olyan ugrás, amiből emberi elme számára annyi sem látszik mint amit az ejtőernyővel ugrásról tudunk. Nem ismerjük ki készítette, nem láttuk hogy működik - csak megkapod a hitet mint lehetőséget, hogy Van aki elkészítette és azt Ígéri működik...

És te vagy soron, hogy megharcold magaddal és dönts...

Ami biztosnak látszik, hogy Isten az élet és halál fölötti jogot magának tartja meg - ne öljön ember a maga kényére-kedvére és különösen ne Istenre hivatkozva annak "parancsa" mögé bújva.

Azért, ha valaki ilyet tenne az több mint gyanús lenne nekem, (remélhetőleg) magamat is beleértve :-)

Ábrahám viszont megállta a próbát - nem lett gyermekölés a dolog vége ... láthatjuk úgy is hogy "kijózanodott". :-)

De ugyan minek a hatására ?

Azért az ejtőernyős nem a halálba akar ugrani, sőt Ő bízik benne, hogy halálról szó sem lehet, különben nem ugrana.

Bízni miként lehet abban, aki a gyereked halálát akarja?

Persze, hogy nem a halálba akar ugrani...

De kérdés az is, hogy mi is az igazi halál...

Ábrahám és a hívők szerint az (evilági) élet után Istennél van az igazi élet... Vagyis Ábrahám felfogásában a fiát (evilági) életből életbe küldi Istenhez.

Az igazi veszteség az övé evilágon... ő elveszti itt az utódját akit szeret ami evilágon a legfontosabb - lemond róla hogy fiát a teremtő Istennek adja aki birkapásztorkodásnál sokkal jobb életet adhat neki...

A nagy ellentmondás az, hogy egy olyan hívő számára mint Ábrahám Isten valósága és a földi életből halál kapuján a mennyei életbe költözés - (olyan) kézzelfogható valóság - mint neked az ejtőernyő és annak segítségével való megmenekülés reménysége.

Mig számodra és sokak számára egy nemlétező fikció - szélhámosság az egész - van az ami kézzelfogható és pont.

Ez teszi az igazi nézetbeli különbséget.

Figyeld meg - nem arról van szó, hogy azt mondanám neked van-e igazad, vagy a hívőknek - egyáltalán nem.

Csak próbálom megmutatni a másik nézetét ugyanannak,

hogy érthető legyen legalább ami nem látható.

Kicsit pongyolául fogalmazva: Ábrahám valósága egy másik valóság (mint a mienk).

Kicsit pontosabban: Ábrahám nézete (ugyanarra) a Valóságra más.

"Ábrahám nézete (ugyanarra) a Valóságra más."

Bizony, fontos mondás ez: Ábrahám Látó volt- ami metafizikai látást jelent- ő még felismerte a három érkező vendégben: Istent. Fizikai látással ezt nem lehet.

Ma a legnagyobb vízválasztó az, ami a művészek látását minden korokban jellemezte: látom-e a megnyilvánultban a megnyilvánulatlant? A hullámban a tengert?

"A formát és a formanélkülit egyszerre látni: látni Buddhát"(Dógen)

" jól van hampu, leülhetsz, egyes (egy hangot sem értesz az egészből)"

Hát nem is érthetem mert "hál istennek" nem szól hozzám egy Isten se!Ha majd isteni hangokat hallok le is ülök az orvosi rendelőben.

Látom ez a téma sem fog kihalni egy darabig.

Akkor nekem is van tőletek egy kérdésem!

Ha Isten azt mondja, hogy szolgáld a Sátán, akkor szolgálni fogjátok?

#48 ilyet nem mond.. a sátán mondana- de ő sem ilyet mond: hanem, hogy pl "mert itt érzed, hogy fontos vagy"

vagy mindenre megoldás(desodor)stb szóval becsap, és az önös testi érzésre, élvezetekre, egóra épít..

De hát mindegy, ahogy mondja, Weöres versében a részeg ördög:

"Bárhogy is: se én, se Isten

nem örvendünk tiszteletnek,

ő szeretné, nekem nem kell,

úgyis csak engem követnek. "

[link]