Hogy lehet olyanban hinni, ami meghatározhatatlan?

" tudománytételiben hiszel"

tudományban nem kell hinni, hanem megérteni kell

fogni vaskos könyveket és megszerezni az alapokat és utána megérted hogy matematikai tételek alatt mi mit jelent.

Ha figyeltél volna fizika,kémia órákon világosak lennének az alapok.

ha lusta vagy akkor mást nem tehetsz el kell hinned,ám ha érdekel ezek közül valami utánajárhatsz, persze ez idő és sokszor pénz is.

Kedves Obsidian!

Neumann és Gödel valóban a matematika formális nyelveiről fogalmazták meg a tételüket, azonban nem igazán létezik tudományág, amiben ne kerülne felhasználásra a matematikai logika, tehát azokra is éppen úgy érvényes. Ez olyan triviális következtetés, hogy fölösleges a tétel kiterjesztését külön definiálni, minden gondolkozó ember épp úgy belátja, mint az 1*1=1-et.

A jól érthetőség és a fiatalabbak kedvéért írok egy példát:

Tegyük fel, hogy a világunkat 10 másodperccel ezelőtt hozta létre, egy nálunk technikailag sokkal fejlettebb civilizáció. Milyen lehetőségünk van igazolni, hogy 10 másodperce létezik csupán a világunk, vagy pedig megcáfolni, hogy 10 másodperce jött létre és már sokkal régebb óta létezik? Megpróbálhatjuk alapul venni az emlékeinket, miszerint ma reggel 8-kor keltünk fel, ott van a hűtőben a meghagyott reggelink és meg van fésülve a hajunk, mivel 10 perce megfésültük. Azonban valójában ez semmiféle bizonyítékot nem jelent, hiszen a teremtőink a korábbi emlékeinket is épp úgy megírhatták a teremtésünk pillanatában, és ezeknek megfelelően rendezhették a világunk alap állapotát. Kitekinthetünk az űrbe és hivatkozhatunk rá, hogy a Napnak minimum 5 milliárd évre van szüksége, hogy ilyen állapotba kerüljön vagy a világegyetemnek, minimum 13.7 milliárd évesnek kell lennie, hogy megfeleljen a fizika törvényeinek stb, azonban a mi világunk fizikai törvényeit és épp úgy a fejlettebb idegen faj találta ki és épp úgy semmibe sem kerül nekik a világot olyan formájában létrehozni, mintha már 13.7 milliárd éve elindult volna egy folyamat, tehát az ilyen megfigyeléseinkre sem lehet semmit sem alapozni. Folytathatnám még a felmerülő lehetőségek sorolását és bizonyítását, miszerint semmiféle információt nem nyerhetünk ki belőlük a fejlettebb idegen népről, világunk teremtésének időpontjáról és nem juthatunk abszolút igazságokhoz, csupán látszólagosan biztos információk birtokába, de ennyi alapján már szerintem, mindenki érti, hogy mi az eltérés a látszólagos és abszolút igazságok között.

Emberként a megtapasztalásunk kizárólag az érzékszerveinken alapszik és ezeken a megtapasztalásokon alapszik a racionális gondolkozásunk is. Azonban nincs rá lehetőségünk, hogy a saját megtapasztalásainkon és logikánkon belül igazoljuk, hogy maga a megtapasztalás és logikánk ténylegesen leírják azt a valóságot, amiben létezünk (Egy vak ember is létezik a világunkban, de gyökeresen másképp éli meg). Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a számunkra valósnak tűnő dolgok ténylegesen másképpen lennének, vagy nem léteznének, csupán azt, hogy nem zárhatjuk ki ennek a lehetőségét és azt, hogy a rendelkezésre álló ismeretektől függetlenül, az egyetlen dolog, amit biztosra állíthatunk, hogy semmiben sem lehetünk biztosak :)

Ebből pedig már egyértelműen látszik, hogy bárminek a 100%-os elfogadása csupán hit kérdése, hiszen nincs lehetőségünk igazolni legfeljebb igen nagy valószínűséget társítani annak igazságához, vagy pedig önkényesen meghatározni egy alap igazságot, aminek az elfogadása esetén valóban 100%-osnak tekinthető a rá alapuló következtetés.

Ha ezzel vki nem ért egyet, annak komoly szellemi hiányosságai vannak, avagy jobban teszi, ha mihamarabb jelölteti magát a legközelebbi Nóbel-díj osztási ceremóniára :)

jujuj Én egyetérek egyetérek egyetérek egyetérek egyetérek

„Semmi sincs egészen úgy.” - ahogy Füst Milán mondotta volt,avagy irodalmi megközelítésben a Gödel-tétel.