Hamarosan előadást tartok Isten létezéséről. Tennétek fel kritikus kérdéseket, vagy mondanátok olyan dolgokat ami arra mutat rá, hogy nem létezik?

Én igazából egy dolgot nem értek ebből az egészből: hogy miért akarják a hívők tudományosan megtámogatni isten létét. Természetes, hogy azért hívják hitnek, mert hinni kell, és azokat a dolgokat, amiket hinni kell azért kell hinni, mert nem bizonyíthatóak. Minden mágikus gondolkodás erre alapszik. De ők tudományosan és filozófiailag be akarják bizonyítani! Ebből meg olyan dolgok sülnek ki, hogy olvasottabb vagy tudományok területén járatosabb embernek égnek áll a haja. Ennek folyománya természetesen az, hogy azt kell hinni, a tudományos világ konspirál azzal a céllal, hogy - a sátán hatására persze - eltávolítsa az embereket istentől. Tehát az első orvostól az utolsó geológusig mindenki benne van a konspirációban.

Ha isten léte tudományosan bizonyítható lenne, akkor evidenciának hívnánk, és nem értem, hogy miért lenne érdeke bárkinek is bizonygatni az ellenkezőjét.

Arra nem gondolt még senki, hogy Jézus miért cselekedte azokat a csodálatos dolgokat a biblia szerint? Pont azért, mert bizonyítani akarta isten voltát, pontosabban szólva az írások szerzői így akartak valós alapot adni az egésznek. Ki hitt volna neki, ha nem jár a vízen, és nem változtatja a vizet borrá? De ha felteszi az ember a kérdést, hogy most miért nem nyilatkozik meg az isten azt válaszolják neki, hogy erős kell legyen a hited, és akkor megnyilatkozik neked. Valahogy sosem fordítva van ez, hogy megnyilatkozik nekem, és akkor erős lesz a hitem. Ez így pedig nagyszerű pszichológiai machináció, mert akik hisznek a horoszkópban lépten-nyomon felfedezni vélik annak igaz jóslatait, holott ha kicsit szkeptikusan olvassuk egyből kiderül, hogy minden esetben mond egy kicsi jót és egy kicsi rosszat, és mindezt természetesen annyira általánosan, hogy bármire ráfoghatjuk egyiket vagy másikat.

Summa summarum: isten létére tudományos bizonyítékokat felhozni önmagában abszurdum, a maximum, amit lehet, hogy filozófiai és metafizikai érvelést alkalmazunk, de azzal maximum egy nagyon elvont deizmushoz juthatunk, és semmiképp olyas kijelentésekhez, hogy isten jó, vagy isten ezt meg azt akarja.

"Klasszikus értelemben ateistának tartom magam"

Ilyen nincs.

Ateista az, aki nem hisz semmiféle istenben.

Aki bármilyen módon és bármiféle istenben hisz - az hívő.

"képzeld el, hogy fekete-fehér a világ, és mindig is fekete-fehér volt, sosem láttál színeket, azt sem tudod mi az. És akkor jönnék én, és megpróbálnám elmagyarázni, hogy mik azok a színek"

El lehet képzelni, mivel a világban sok minden van, amit közvetlenül nem érzékelünk, de mérni tudunk.

Amit felfedeztünk, arról már mindről van fogalmunk.

Istent azonban semmilyen módon nem tudjuk mérni. Nem ismerjük semmiféle hatását vagy megnyilvánulását.

Olyan, mintha nem is létezne.

Ezek után már mindegy, hogy létezik-e valami távoli dimenzióban - ha soha nem avatkozik be itt.

"már egy ateista sincs ahogy közelednek a talajhoz."

Ez viszont hazugság.

Többszörösen bizonyítva, csak a hívők nem vesznek róla tudomást.

Hogyan létezhet egy végtelenül igazságos és végtelenül jóságos isten?

Ez önellentmondás, egyszerre a kettő nem teljesülhet.

Ha viszont létezik, akkor miért teremtette meg a világot?

Eleve mit akart elérni vele?

És ha már ismerte előre, akkor miért nem szánta rá még azt a töredék másodpercet, amíg rájön, hogyan lehet tényleg tökéletes világot teremteni?

Ugyanis a mai világ elfogadhatatlan egy végtelenül igazságos vagy akár egy végtelenül jóságos lénynek. Egyetlen másodpercig sem elfogadható, nem hogy évmilliókig.

A szabad akarattal ne gyere, mert ez egyrészt nem indok - másrészt simán megoldható az, hogy a szabad akarattal együtt is teljesüljenek az isten céljai.

Kiegészítő kérdés:

az ember - ennek a világnak az ura és a célja - miért foglal el ennyire kevés helyet a világból és miért mostoha a számára még az elfoglalt hely nagy része is?

Nem beszélve a többiről, ahol még élni sem tudna.

"Egy igazi tudós vagy kutató aki feljut a zenitre és onnan néz szét a maga módján elgondolkozik azon a törvényszerűségeken amit megtapasztal"

Idáig rendben van.

"hogy ez nem lehet a véletlen műve."

Egy igazi kutató nem ilyen hülye.

Elgondolkodhat rajta - aztán ellenőrzi, és rájön, hogy bizony tényleg a véletlen műve.

Ezen kívül egy igazi kutató soha nem tesz fel ellenőrizhetetlen állításokat (pl. isten).

"Snapette kérdezted hogy miért akarják a hívők tudományosan megtámogatni Isten létezését. Nekem ez egy kicsit bizonyítás szagú, amit pedig beakarunk bizonyítani hogy létezik nyílván azért van mert kételkednek benne hogy létezik. Más embernek minek bebizonyítani azt hogy valami létezik, ha én hiszek benne. Akkor tökmindegy hogy van-e vagy nincs, látom-e nem látom, ha sziklaszilárd a hitem benne akkor nem fog érdekelni hogy van-e rá tudományos magyarázat. Én azért hívői oldalról is látok egy kis hitetlenkedést ebben. DE az is lehet hogy csak magamból indultam ki tudatalatt."

Ha jól értem, azt mondod, hogy maguk a hívők is kételkednek talán egy picit, és azért szeretnék látni, hogy tudományos érvekkel is alátámasztható a hitük? Igen, kicsit én is úgy gondolom, és azt hiszem, azért hadakoznak néha olyan elszántan egyetlen kicsi tudományterület fölött néha, amiről be akarják bizonyítani, hogy téves. Azt hiszem, egy másik topicban említettem, hogy az a fajta istenhit, amit god of the gaps-nek neveznek, a rések istenének igazából ez. Hogy egy többezer darabos puzzle-ből, ami jelképezi a tudományt nyilván van még jónéhány, ami hiányzik, de azokra rámutatva mondani, hogy ime, ezeket nem tudod megmagyarázni, tehát isten van kissé kifordított okoskodás. És mi lesz, ha meg tudjuk majd magyarázni. Régen majd mindenik kirakós darab hiányzott, könnyű volt istennel magyarázni mindent. De ma már nem ez a helyzet, és szerintem butaság tudományosságot próbálni adni az istenhitnek.