Lehet nincs értelme a kérdésnek, de kíváncsi vagyok: A keresztény vallás miért tilt sok olyan dolgot, ami örömet okoz?

Anélkül, hogy egyetlen választ elolvastam volna (megőrizvén a saját tárgyilagosságomat) és pont ezért is nem szeretnék gyakorló vallásos lenni és pont azért is nézem furcsa szemmel azt, hogy a 21. században még egyáltalán van ilyen, mert számomra teljességgel elfogadhatatlan, hogy az embernek szembe kelljen mennie saját magával, az érzéseivel, a pozitív életörömmel, a természetes dolgokkal stb stb.

A legtöbb vallás sajnos kiszolgáltatottá, alárendeltté teszi az embereket. Ez pedig nem más céllal zajlik, minthogy uralkodni lehessen felette.

A hideg kiráz az "eredendő bűntől", attól, hogy "bűnös"-nek kelljen alapból tartania magát az embernek. (Aki bűnös az bűnös, de nem mindenki az.) Aztán hülyét kapok a cölibátustól is (katolikus papi nőtlenség), hiszen láthatjuk hogy hová vezet. Az ösztön így vagy úgy előbb-utóbb utat tör magának...

Rettentően kiakaszt a már-más OKTONDISÁGOT feszegető "tartsd oda a másik orcádat is".

És a végére kívánkozik, hogy a lehető legjobban azon döbbenek meg, hogy sejtszinten mennyire bele van ivódva ez az emberekbe. Aki nem akar vallásoskodni, előbb utóbb belefut egy csomó modern (vagy annak tűnő) dologba, ami spiritualitást, életutat, karmát, pozitív és tudatos gondolkodást hirdet. De könyörgöm! Azok is televannak a saját kicsinységünk és kiszolgáltatottságunk csíráival!!! Ilyenek pl (fb megosztás): "Csodálatos (!!!), hogy az ember mekkora pofonokat kap, ha letér az útjáról..." Na ez nálam kiverte a biztosítékot. Itt nem Istennek, Allahnak, Jehovának, Krisnának vagy tudomisén minek hívjuk, hanem az ÉLETUTUNK-nak. De lényegében ugyanaz: nem pozitívan megerősíteni, hanem a veszteségérzet veszélyével zsarolni az embert. Hol van ebben felvilágosultság? Sehol! Ez is csak egy frusztráló, negatív kicsengésű dolog, melyet a birkák "hát igen", "milyen igaz", "köszönöm" (!!!) ömlengések közepette osztogatják tovább az ismerőseiknek. Holott, ha belegondolunk, ez sem szól egyébről, mint a megerőszakoltságról, az alárendeltség és az engedelmesség elvárásáról. De egy csomó újsütetű önjelölt "életbölcs" és egyéb közszereplő közhelyes kinyilatkoztatási között is sok bicskanyitogató van.

A kérdésre visszatérve: sajnos nagyon messze vagyunk a VALÓDI felvilágosultságtól, tele vagyunk gátló dogmákkal, hiedelmekkel, legyen az vallás, legyen valami újkeletű filozófia, de akár egy teljesen ateista átlagemberi gondolkodás. Valamiért azt hisszük, hogy az ok és értelem nélküli önmegtartóztatás valahol majd pozitív nyereségbe fordul.

12-es nem tudhatod, hogy az igazságra vezető út kinél milyen módon mutatkozik meg.

A felvilágosult világ azt hiszi, hogy a szelídség és alázatosság a szolgaság jele. Nem igazán, inkább a lelket nemesíti és szebbé teszi. Ezáltal az ember a rengeteg rossz tulajdonságtól meg tud szabadulni. És ha az életben egy ember találkozik egy szelíddel, azt mondja rá, hogy te jó természet vagy. Tehát arra vetíti, hogy a szelíd már így született. Lehet egy cseppet igaz, de kellő odafigyeléssel a legelveteműltebb bűnöző is kerülhet az Isten útjára, magával a bűnbánat segítségével. A bűnbánat, a szentlélek szentsége, szintén ezt az "alázatosságot" nyomja az emberbe és ettől nemesül a lélek.

Jézus mondta, hogy az közöttetek a legnagyobb, aki a másik szolgája! Valahogy a mennyek országában más törvények uralkodnak, mint itt a Földön. Ami itt menő, az ott fenn nem elfogadott. Talán ezért mondják azt, hogy az ördög uralja a Földet, ezt az anyagi világot. És ezért meseszerű az ördög kifejezés, holott nem más, mint a jó ellentétjének kivetülése az anyagi világban.

A másik, hogy nem mindenki jut el a földi élet megértésében, mert valahogy rejtett dolgok ezek, amit én is furcsálok és le is írják a Bibliában, olyan hetedik érzék. Most már értem miért nem lehet elmagyarázni ezeket a dolgokat.