Lehet nincs értelme a kérdésnek, de kíváncsi vagyok: A keresztény vallás miért tilt sok olyan dolgot, ami örömet okoz?

A mértéktelenség és a függőség nem jó dolog.

Akik tiltják szerintük hosszútávon biztosan káros xy tett.

Esetleg elfordít a valóságtól.

Az öröm pedig nem bűn.

Üdv!

Mindez durva ferdítés!

Ugyanis a keresztény vallás nem az élet örömeinek az élvezetét tiltja meg, hanem csak megszabja azok helyes keretét. A kereteken kívül helyezkedni azért veszélyes, mert legtöbbször ott már ártasz másoknak, vagy magadnak. A mohósággal a környezetednek ártasz. Ezt jól szemlélteti a kizsákmányolás, ami szintén a mohóságból és kapzsiságból ered. Amikor mohó vagy, többet ragadsz magadhoz, mint ami jár. Ami viszont jár, az mindenkinek jár, és a kereszténység ezt senkitől nem tagadja meg.

A keresztények is megélnek szexuális örömöt, mivel ők is ugyanúgy szaporodnak, mint a többi ember. A kereszténység ezt sem tiltja, de megadja a helyes keretét, ami a házasság, és a monogámia. Ez az a keret, ami egy embernek "jár", a többi az már telhetetlenség, illetve a család széteséséhez vagy a családalapítás lehetetlenségéhez vezet. Természetesen az is szempont egy keresztény embernek, hogy Isten mit vár tőle.

"Miért bűn jó érzést kelteni?"

Nem tudom, mire utalsz. A keresztények szeretnek örömet okozni. Legfőképpen másoknak, de maguknak is, és mások öröme is örömet okoz nekik.

"Nem viselkedik-e kiegyensúlyozottabban egy ember, ha megengedhet ilyen apróságokat magának?"

Elég ha bekapcsolod a híreket, ugyanis jelenleg nem a keresztény értékrend az uralkodó szerte a nagyvilágban. Az emberek többsége ügyet sem vet ezekre a tiltásokra, sokan még keresztény létükre sem. Szerinted a nagy átlag kiegyensúlyozottabbak, mint a keresztény értékrendet megtartók?

Az a véleményem, hogy az ilyen kérdések úgy szoktak születni, hogy az illető egyén szembesíti magát az őt érintő korlátozásokkal, és elképzeli, hogy milyen lenne, ha betartaná ezeket. Ekkor jön a kellemetlen érzés, amit a kényelmesebb hanyagságról való lemondás gondolata okoz. Ösztönösen azt gondolják ekkor, hogy ennek az érzésnek az elfojtása nem egészséges. Amikor az ego felülkerekedik a szabályon, kivetítik ezt az érzést mindenki másra, és a kezdeti önvádat áttolják az adott vallásra. Szerintem így merül fel a kérdés, hogy miért tiltott?

Pedig a válasz az, hogy egyáltalán nem természetellenes elvárások ezek. A hiba az individualizmusban van, vagyis hogy úgy szemléled, hogy a te igényeid állnak a világ közepén, és ami az igényeid szabad kiélését sérti, az nem lehet normális dolog.

A világ nem így működik (vallásoktól függetlenül sem).

Mondj le a kisebb jóról a nagyobb jóért. Kb. így lehetne ezt összefoglalni.

Egyébként nem nagyon van ám a keresztények között sem, aki semmilyen "apróságot" nem enged meg magának időnként... na meg arról is megoszlanak a vélemények, hogy mi tiltott és mi nem, mert ez nem minden esetben egyértelmű.

"Lehet valamit megkívánni és enni, a mohó ember az aki nem tudja abbahogyni a falást és vágási disznó méretűre hízik."

Így ez ebben a formában nem igaz, mert én sokszor vagyok mohó, annyit zabálhatok amennyit akarok és mégsem hízom.

De viszont kérdezz meg egy kábítószerfűggő sztárt, aki szerint ő maga jól él és te szerencsétlen még meg sem tudtad kóstolni a cuccot.

Kérdező te teljesen el vagy tévedve. Azt hiszed a papok, érsekek nem kajálnak jókat? A papokat házhoz hívják, kedveskednek nekik, régen nem tudták melyik lagzit választják. És ki tudja kivel szexelnek, nem vagy ott velük együtt, vagy kibe szerelmesek. Szerintem valamikor jobb élete van egy hívőnek mint egy hitetlennek.