Mi értelme van a nem keresztény házasságoknak?

mert az emberek 90%át vonzza a puccparádé ami az esküvővel jár.

én mondjuk pont ezt a keresztény házasság dolgot nem értem, mindig ez jut róla eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=6VYLJVq01_8

és összefekszek valakivel, legalább tudom mit kapok: lehet ezen most meg fogsz botránkozni, de elég illúzióromboló lehet ha az esküvő után derül ki hogy szíved választottjának 5 centis pénisze van, esetleg pár évnyi próbálkozás után kiderül hogy egyikőtöknek nem lehet gyereke de a másik akar és ígyis-úgyis válás lesz a vége.

ennyi erővel mi értelme a zsidó és a hindu meg mormon és az ég tudja milyen házasságoknak?

ha valaki házasodni akar az fog és kész

egyébként sokszor a jog is kedvez a házastársaknak

de ha ennyire érdekel a házasság hosszú évszázadokon keresztül egy lebeszélt üzlet volt, a nőkkel erényövet hordattak és sokszor már a kisgyerekeket odaígérték

az mennyivel jobb?

Egyrészt amit az első mondott.

Másrészt a törvény előtt is vállalják egymást, ez egy jelzés a másik felé, hogy azt tervezik, együtt élnek életük hátralévő részében. Persze semmire nincs garancia, sokakat átvernek, csőbe húznak, vagy épp a házassággal próbálják meg rendbehozni a rossz kapcsolatukat (rosszabb esetben gyerekkel).

Számomra ez egy jelzés a párom felé, hogy valóban komolyan gondolom, vele tervezek. Egyházi esküvőnk viszont nem lesz, mert nem vagyunk vallásosak, miért tennénk esküt egy olyan intézményben, amelyben nem hiszünk?

Másrészt sokak fejében az esküvő összemosódik a templomival, mert az úgy szép, mert úgy szokás. Válás azért van, mert van házasság is, és persze azért, mert a mai rohanó világban az emberek vajmi keveset törődnek egymással, nincs érzékük megoldani a problémákat, mert már a szüleiknek sem nagyon volt.

Tudod, ez olyan mint az előléptetés.

Normális esetben nem a puccparádéról szól.

Nekünk két hét múlva lesz az esküvőnk, nem lesz templomi, nem lesz felhajtás.

Aláírunk a hivatalban és megyünk haza.

Mégis jól érezzük magunkat tőle, hiszen rólunk szól az egész. Kettőnkről.

Hogy már nem azt kell mondanom hogy a barátom, hanem hogy a FÉRJEM.

Így válunk igazi családdá.

Normális esetben erről szól az esküvő.

De ha a te példáddal élünk, a régi időkben az anyagiakról szóltak az esküvők. Nem is nagyon akartak összefeküdni a házasulandó felek, mert némelyik elmebeteg esetben nem is ismerték egymást a szertartás előtt.

Az anyakönyvvezető előtt kötött házasságnak jogi következményei vannak, amelyek nem egyeznek meg több ponton sima, bejelentett élettársi kapcsolattal.

A templomi esküvő csak magatoknak szól, hivatalosan nem jelent semmit.

Nem vagyok hívő, de szerintem a nem hívő és a hívő házasság között sincs különbség.

A hívők is válnak, a nem hívők is válnak. Akkor melyik a képmutatóbb?

A házasság nem több, mint egy gesztus. Semmi nem változik, meg, semmivel nem lesz magasztosabb a kapcsolat. Nem változik semmi. A házasságot nem azért kötik mert ráuntak a "járogatásra", hanem hogy kifejezzék, hogy megtalálták azt, aki számukra a világot jelenti és akivel le szeretnék élni a hátralévő életüket.

"Annál is inkább nem értem, hogy mindezek ellenére még mindig 60% a válások aránya, tehát még mindig olyan a házasság, mint a járás: ha megunjuk szakítunk. Elvileg azért van ilyen sok "felkészülés", hogy lássuk kivel akarunk élni életünk végéig. De akkor nem lenne válás."

Mindenki nagyon siet, hogy elköteleződjön mert csak így érzik magukat a társadalom értékes tagjának. Ilyen a kedves hívők körében szintén előszeretettel fordul elő(pl. anyuci és apuci, nagymama, nagypapa nyomására vagy a szomszéd Juli néni unszolására a szentségek hajszolása végett stb.).

"Szóval ez érdekel, hogy akkor miért házasodnak az emberek, miért nem elég az együttélés, hiszen kvázi már egy párt alkot így a férfi és a nő. "

Miért? Te nem élsz együtt a pároddal? Akkor Te, mint hívő, mi újat vársz ettől a felhajtástól?

3 éve élünk lassan együtt, most tavasszal szeretnénk összeházasodni.

Én nem vagyok vallásos (illetve hadilábon állok ezzel a kérdéssel), párom ellenben mélyen az.

Számomra ami pluszt fog adni, hogy ezáltal törvényesen is egy családnak fogunk számítani, nem csak a vele élő barátnője leszek, hanem a felesége (és ez nekem többet jelent, mint ha csak az élettársa lennék, a feleségnek valahogy több a szép mögöttes tartalma).

Nem érdekel mások mit gondolnak, nekem fontos, hogy törvény/ember előtt ne legyen kérdés, hogy mi minden értelemben össze tartozunk.

A vőlegényemnek is fontosak ezek a dolgok, illetve neki nyilván sokat fog jelenteni, hogy Isten előtt is a társául/feleségéül választ engem. Mint mondtam, én nem vagyok vallásos, de a páromat nagyon szeretem, és ha neki ez fontos, összeházasodunk templomban is, mert ha Ő örül, attól én is boldog vagyok. Puccparádé nem lesz, egyikünknek sem erről szól a házasság...

El nem tudom képzelni, hogy hozzámenjek valakihez együttjárás, együttélés és szex nélkül. Kb. mintha egy vadidegenhez mennék hozzá. Olvastam már itt, hogy a szex csak szex és ha nem jó, meg lehet tanítani a másikat, hogy... Hogyne, persze. Lehet. De mennyivel jobb ha nem kell a szájába rágni, hogy drágám ez itt a mellem, látod? Láttál már-e ilyet, vagy hozzam az anatómia könyvet?? =D Ezen kívül tudni fogom, hogy mennyi büdös zoknit dobál szanaszéjjel mindenhová, és hogy számíthatok-e rá, vagy sem? Házasság után ezeket megtudni, azzal a tudattal, hogy vallásos vagyok, és nem válhatok el, elég ciki.

Mindenki más értelmet lel a házasságban. Van akinek vicc, van akinek a szerelmük megpecsételése.

Én a témában a mi értelme van a vallásnak című kérdést tenném fel, de nem igazán érdekelne a válasz, így nem teszem fel.

A házasságnak főleg jogi oka van. Akik szeretik egymást egy idő után szeretnének a másikról gondoskodni is.

Nem regisztrált együttélés esetén ha az egyik meghal a vagyon visszaszáll a szülőkre, ha nem élnek akkor a testvérre.

Válás után létezik a volt házastárs tartása jogintézmény és sorolhatnám, házasságon kívül született gyerek esetében az öröklésnél még mindig van hátrány a házasságban született gyerekhez képest. stb. stb.