Miért van még szükség az Isten hipotézisre?

Én csak annyit tennék hozzá, ha egész életemben folyamatosan csak szeretnék, akkor az már a Mennyország. Istennel nem kell alázkodnod, meg istenítened. Mivel már csak a jó van meg benned akkor, csak szereted, nem gondolsz arra, hogy: KELL. Mi az hogy kell, vagy szereted vagy nem...

"A hit nem elhívése valaminek, hanem az ember spirituális képessége a transzcendens megérzésére, és megértésére. Belső fény, ősérzés, emlékezés Istenre és a bűnbeesés előtti boldogságra, egyben minden emberben meglévő vágyakozás, sóvárgás a világosságba való viszszatérésre. A bukás és a bűn mélyen eltemette az emberben ezt a világosságot, oly annyira, hogy egy részük mély tudatlanságában Isten tagadásra is képes. De az Atya szeretete és türelme fokról fokra gondoskodik gyermekei szellemi táplálékáról. Az ige kiáradása, a kegyelem törvényrendszere folyamatosan bontja a megátalkodott tagadás falát, így mindenki előbb vagy később, de eljut Isten felismerésére és megérzésére. Az utolsó mozzanat valamilyen váratlan „véletlen” esemény, élmény, felismerés, szenvedés, vagy gyógyulás, mely elemi erővel érinti meg az ember lelkét, - ez a megtérés. A megtérés nem azt jelenti, hogy varázsütésre teljesen megváltozunk, de azt igen, hogy megfordultunk, elindultunk visszafelé az atyai házba. Ez pedig életünk sorsdöntő mozzanata, Isten hatalmas ajándéka, hiszen visszanyertük hitünket és reményünket. A hit vezet el bennünket az üdvösségre, így elmondható, hogy a hit az örök élet kivetülése a földi világba, a legteljesebb igazság és valóság."