A szíve mélyén mindenki hisz Istenben?

Vannak becsületes ateisták, akik a haláluk pillanatáig nem hisznek. Ilyen volt édesapám. Halála előtti napon még hallucinált is valamit, mert noha teljesen észnél volt végig, megkérdezte a feleségét: hogy került ide ez a sok ember? Pedig nem volt ott senki. Maga is meg volt rökönyödve pár perccel később. De nem kezdett el hinni.

Vannak kevésbé becsületes ateisták, akik nem tudnak a hitük mellett a halálig kitartani. Ilyen volt pl. Voltaire, aki Istenre azt mondta : "Tapossátok el a gyalázatost!", a halálos ágyán meg két hétig borzasztó lelki kínokat élt át, könyörögve Istennek, hogy bocsásson meg. Na ez szerintem szánalmas.

Persze a kettő közti eset a leggyakoribb, ahogy a fentiek is jelezték (Zuhanó gépen nincsenek ateisták, stb). Ők nem igazán gondolkoznak el mélyen életük során az egész kérdésről, aztán jön az éles szitu, amikor konkrétan muszály állást foglalni.

Jézusról : valamelyik fenti hozzászóló úgy értelmezte Jézus szavait, hogy megrendült a hite, mert azt mondta: Éli, éli lama sabaktani (Atyám, atyám, miért hagytál el engem.) Ez a szövegben héberül van, ami különös, mert olyan, mintha most valaki ómagyarul szólalna meg közöttünk, mivel Jézusék akkor ott más nyelven, arámul beszéltek. Azért mondja mégis héberül, mert itt Jézus a 22. zsoltár első sorát idézi, ami héberül szerepel az Ószövetségben. Elolvasva a zsoltárt mindjárt meg is érthetjük, miért idézi: "Szétfolytam, mint víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek."

Helyszíni beszámoló a keresztre feszítésről, 1000 évvel azelőttről, Dávid zsoltára.

Hinni a legegyszerűbb, ahhoz csak kell a hit tárgya és a vélt tulajdonságai, képességei a dolognak.

---

Erős lenne mindazonáltal egyvalakinek sok milliárd ember nevében ilyen kijelentést tenni.

"de azon csak elgondolkodnak azok a "nagymenők" is"

Arra még nem gondoltál, hogy esetleg a nagymenők (ősei) esetleg maguk alkották a vallást, hogy az egyszeri emberek végigszívott életükben örülhessenek saját jóságuknak, jövőbeli jutalmuknak, meg a képnek, ahogy majd az ördög pörköli a gonosz főnöküket miközben ők szívószállal koktéloznak a jóistennel?

"Hinni a legegyszerűbb, ahhoz csak kell a hit tárgya és a vélt tulajdonságai, képességei a dolognak. "

Hívőként mondom, olykor átkozottul nehéz megmaradni a hitben.

Még embertársainkban is sokszor nehéz hinni, hát még a transzcendens dolgokban. Hogy mennyire nehéz olykor hinni az emberekben, azt szerintem mindenki tapasztalta, függetlenül a világlátásától. Én úgy tapasztaltam, hogy nincs ez másként az Istenbe (vagy bármi másba) vetett hit esetén sem.

Mégis azt mondom, mindkettő megéri :)

Szerintem mindenki hisz benne, ha nem is éppen Jézus apjára gondolunk, hanem egy olyan személyre aki bennünk él, és akihez 'imádkozunk' ha úgy hozza az élet. Szerintem nincs olyan ember aki ne mondta volna egész életében hogy: "Istenem kérlek segíts!" Ez természetes dolog. Nem lesz valakiből feltétlenül hitszegő ha a halála közelében eleget tesz olyan szertartásnak mint az imádkozás, bocsánatért esedezés, stb. Aki pedig annyira tagadja Istent, az is hisz valamiben, mégpedig abban hogy nincsen Isten. Ez is a hit egy formája, csak nem olyan mint amire a legtöbben gondolunk a "hit" szó hallatán. Ez nem gyávaság és nem is gyengesék vagy képmutatás.

Én sem hiszek az egyház által hirdetett Istenben. Mégis szoktam imádkozni.. :)

Amikor leporoljuk az ősi csontvázakat, megállapítjuk, hogy íme itt egy kihalt majomféle. Amikor a Hubble-be nézünk, nem keressük Istent, mert tudjuk, hogy ő nem anyagi lény, nem található a négydimenziós téridőben, viszont látjuk a semmiből előállt világegyetemet, aminek volt kezdete, és lesz vége, amikor "az elemek égve felbomlanak".

Elektronmikroszkóppal a kémcsövek mélyére nézve látjuk azokat a bámulatosan finomra hangolt, rettenetesen bonyolult kémiai folyamatokat, amelyek maguktól, mutáció és evolúció révén soha nem lettek volna képesek előállni. Ebben hinni nagyobb hitet igényel, mint feltételezni egy szuperintelligens biokémikust, aki az egészet a DNS-be programként bekódolta.

Stb. stb. Bármilyen tudományos TÉNYT közölsz, van evolucionista és teremtésoldali elmélet is arra, hogy állt elő, miért olyan amilyen. Nekem a teremtés meggyőzőbb.

Egy volt ateista, aki jobban a dolgok mélyére nézett