Ha Jézus tökéletes volt, és betartotta a törvényt, akkor miért lopott?

"Azt sem igen értem, miként adta értünk az életét,"

Ez arra utal, hogy alapműveltséged meglehetősen kifogásolható. Pont ezért van szükség a hittanórákra, hogy legalább keresztény történelmű országként a gyerekek ilyen téren is műveltségre tegyenek szert. Erre a kérdésedre egyébként itt az oldalon is megkaphatod a választ, mert számtalanszor leírtuk már, de ugyanúgy nagyon sok más oldalon is sikerrel utánanézhetsz.

"A szokásos kereszthalált megelőzte az enyhítő esetekre jellemző megkorbácsolás, így a kereszten nem szenvedett annyit és ez kegyelemből történt." Áhá, hogy akkor ezt méltányosságból tették volna? :)) Adott a borzalmas kereszthalál, amit azzal "enyhítettek", hogy előző napokban még jól meg is korbácsolták? :)) Mondd, te normális vagy?! Nem bántásból, de azért gondolkodj már picit, miket írsz le. Mint bizonyára tudod, illetve mintahogy inkább nem tudod, Jézus a keresztjét saját maga vitte fel a hegyre (néha akadt segítője is). Gondolod, hogy aki megverve, megkínozva még képes arra, hogy egy akkora keresztet felvigyen a hegyre, az már nem szenved annyira? Szerinted az már eszméletlen, öntudatlan, amikor cipeli a keresztet, és nem érzi a fájdalmat?! Eddig hosszan írtam, ezért most inkább rövid leszek: Egyszerűen csak ne légy már hülye!

"Semmi megváltás nem szűrődik le az egyszerű kereszthalálból" Az egyszerű kereszthalálból nem is, de Jézus kereszthalálából annál inkább. Előzményei voltak, csodákat tett, tanított, megjósolta a jövőt, halottat feltámasztott, vízen járt, és mindezek mellett megmondta kerek perec, hogy az embereket jött megváltania a bűneiktől, azzal, hogy megára vállal ilyen szenvedést. Az, hogy ez lehetséges, az nem kémia, nem biológia, és nem egyéb tudomány. Isten előtt ez lehetséges, mert az önfeláldozás az minden más erény felett áll. Jézus pont ezt tette, méghozzá az egész emberiségért. Van néhány ember, aki képes volt hasonlóra, de ilyenre mint ő, már igazán nem sok. Ő az ellenségeiért is imádkozott, mégpedig szívvel-lélekkel, őszintén.

Hinned nem kell, de picit igényesebb lehetnél a műveltség területén ha már ilyen véleményeket formálsz.

Kedves Kérdező!

Igazad van. Ha Isten azt mondja "Ne lopj" (Efézus 4:28), akkor azt magára nézve is kötelezőnek tartja. Nem ad olyan törvényt, amit maga megszegne, illetve kibúvót keresne, mert ő Isten. Ilyet csak az emberek tesznek.

De térjünk a kérdésedre.

A Máté 21:1-11 verseit hasonlítsd össze a Márk 11:1-11 és a Lukács 19:29-35. verseivel.

Ha mindegyiket elolvasod, kiderül, hogy Jézus pontosan tudta mi fog történni. Pontosan ismerte a rávonatkozó próféciákat és teljesen biztos volt benne, hogy Isten segíteni fog abban, hogy mindegyik beteljesüljön rajta.

Ugye nem gondolod komolyan, hogy lopásra biztatta volna a tanítványait?

Figyeld meg a Lukács 19:33 versét:" És amikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái:..."

Figyeld meg, hogy Jézus szamarat kerestetett velük, nem a gazdáját. De amint meglett a szamár amit kerestek, megkerült a gazda is. Jézus ezt pontosan tudta, hogy így lesz. Éppen azért, mert tökéletes volt és ismerte a rá vonatkozó Zakariás 9:9-ben leírtakat.

Egy alázatos ember, ha nem tud valamit Istennel, illetve Jézussal kapcsolatosan, akkor kutatást végez mielőtt gyalázza Isten Fiát. Ez nem vall bölcsességre. Erről a Biblia ezt írja:" Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve:" Példabeszédek 18:13

Ok. Az senkinek sem jutott eszébe, hogy -mivel ez egy előre megírt esemény volt- Isten készítette elő azt a szerencsétlen szamarat a gazdájával együtt akkorra, amikor Jézusnak szüksége lesz rá? Több száz évvel azelőtt meg lett prófétálva és Isten gondoskodott annak betöltéséről...

A tanítványoknak meg Jézus csak annyit mondott, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy elhozzák neki.

Kedves Alex!

Volt e ez esetben a szamár gazdájának szabad akarata?

Dönthetett volna úgy, hogy nem adja a szamarát?

Muszáj volt e Jézusnak szamárháton belovagolni Jeruzsálemba?

Mivel Jézus nem csak Isten fia, hanem egyenlő is azzal, gyakorlatilag előre tudta a sorsát. Akkor Ő csak provokálta a rómaiakat és a halála valójában öngyilkosság?

Öngyilkosság, olyan módon, hogy ismerve a kobra természetét, addig piszkálom, amíg meg nem mar? Sajnos én tényleg nem értem ezt az egyenlőséget, hogy az apa, a fia végül mégis egy személy. Illetve az az elképzelésem, hogy Jézus eleve maga az Isten egy darabja, aki egy időre különválik az Istentől, de akkor a tettei Isten tettei, a Bibliában Jézus neve helyett akár mindenhol Isten neve is szerepelhetne. De akkor elég érthetetlen az összes történés, szinte csak egy színdarab, amit Isten rendez, és ő a főszereplő.

tzolkonak szeretettel:

Szabad akarat? Nehéz kérdés, főleg, hogy már a kifejezés definiálása sem egyszerű. Példát mondok: adok egy csokit a kislányomnak azzal, hogy azt csinál vele, amit akar. Befolyásolja-e az ő szabad akaratában/döntésében az a tény, hogy én előre tudom azt, hogy két percen belül befalja? Dönthetett volna úgy, hogy elteszi két évvel későbbre?

A második kérdésre: igen, kötelező volt szamárháton bevonulnia. A messiás életének eseményeiről rengeteg(ha jól emlékszem, kb. 400) utalás van az Ószövetségben. Ezeket mind be kellett teljesítenie. Mivel meg volt írva, hogy a messiás szamárháton fog bevonulni, ezért ha Jézus nem szamaragol, akkor nem ő a Messiás.

Közbevetve jegyzem meg, hogy a szamárnak az állatok között kitüntetett szerepe van már Mózes könyveiben, azaz a bibliai idők kezdetétől is. És nem mellékesen ez egy olyan esemény is volt, ami a pogányoknak szólt, akiknek evangelizációja csak később kezdődött.

De vissza a témához:

Jézus valóban előre tudta, mi fog vele történni. Ezért jött a földre és erre készült fel egész földi életében.

De a kérdés tényleg jó. Mindenesetre az én ételmezésemben nem provokációról van szó -inkább ahhoz hasonlítanám, amikor Thermopülénél 300 spártai megállította a perzsa hadsereget. Pontosan tisztában voltak azzal, hogy ottmaradnak, de elvégezték a feladatukat. Jézus ugyanezt tette: feláldozta magát azért, hogy megmentse a többi embert. Meg lehetne említeni azt a jogi alapelvet is, hogy egy bűncselekményért csak egyszer lehet elítélni valakit és annak letöltése után az illető jogilag abban az ügyben már tiszta. Jézust köztörvényesként ítélték halálra, holott ártatlan volt. Mondhatni volt egy "biankó" letöltött büntetése, amit átadott az emberiségnek, akiknek így az általuk elkövetett bűnökért már le volt töltve a büntetésük.

Írod: "Jézus eleve maga az Isten egy darabja, aki egy időre különválik az Istentől, de akkor a tettei Isten tettei, a Bibliában Jézus neve helyett akár mindenhol Isten neve is szerepelhetne"

Nagyjából korrekt. Az, hogy Isten egy és mégis három személy, emberi ésszel valóban felfoghatatlan. Lehet találni hasonlatokat, melyek segíthetnek megérteni egy-egy aspektusát, ám ezek szükségszerűen nem lehetnek tökéletesen pontosak. De igazat írsz. a "Jézus" név jelentése: "Isten (vagy egyes fórumtársaim fordítása szerint Jehova) a szabadító". És ő maga is több helyen azonosítja magát Istenként. Amikor azt olvassuk, hogy ő "Isten Fia", akkor ezt nem csak a ma ismert leszármazásként lehet értelmezni, hanem -ami talán jobban segít megérteni- úgy is, hogy ő Istennek az a része, ami a Fiú (nyelvtanilag kb olyan, mint a "bicikli kereke" kifejezés).

Hogy érthetetlen? Lehet. Mindenesetre ne felejtsük el, hogy Istenről beszélünk. És ha Isten valóban Isten, akkor miért is kellene minden cselekedetét, jellemvonását, &c. megérteni egy egyszerű földi halandónak? Tulajdonképpen milyen Isten lenne -és egyáltalán Istennek lehetne-e nevezni- azt, aki mindenben az emberek elképzeléseihez igazodna? Végül is az az ateizmus alapja...

Visszatérve a szamár-ugyhöz: a történetből sok, igen fontos adat hiányzik. Például ki volt a szamár gazdája? A vizsgálat alapjául szolgáló állat lehetett éppen Jézus tulajdonában is. Vagy éppen valamelyik tanítványé. És az említett embernél csak ideiglenesen tartózkodott -például ő felügyelt rá, amíg Jézusék éppen a környéket járták. Vagy a gazdája is lehetett Jézus követője, aki már előzőleg felajánlotta neki, hogy ha szüksége van rá, bármikor a rendelkezésére bocsátja... Nem tudjuk. Az sem biztos, hogy Máté tudta. akár már jóelőre kibérelhette a helyi szamárkölcsönző vállalattól :)

Szóval nem kell mindjárt a lopásra gondolni. Ez inkább az emberi gondolkodásmódot minősíti (mielőtt még bárki félreértené: NEM a kérdezőt támadom személy szerint).

Az utolsó hozzászólás nagyon érdekes lehetőségeket vet fel. Ez most inspirált engem, és szabad akaratomból az ő írását olvasva az alábbi hasonlat jutott eszembe.

Vegyük alapból azt, hogy a helyi kocsmában én egy igen tisztelt törzsvendég vagyok, aki régi jó barátságot ápol a kocsmárossal, és még mindig rendezte minden tartozását, akármikor akárhogy "elázott".

Vegyük azt, hogy házibuli van nálam, és kifogyóban az egyik kedvenc italunk. Azt mondom az egyik vendégemnek, hogy figyelj öreg, szaladj már le a kocsmába, és hozzál még 3 üveggel belőle. Erre azt mondja, hogy neki nincs pénze, én meg annyit mondok neki, hogy ne törődj vele, kérd ki, és ha kérné az árát, mondd neki azt, hogy a Butykos Ebcsontnak lesz. Ő lemegy, kikéri az italt, és fizetés helyett ezt mondja neki. A kocsmáros meg nem csinál belőle ügyet, hisz tudja, hogy majd úgyis rendezem. Ez is lopás akkor? Persze, hogy nem. Az előttem szólónak igaza van, nem kell mindig mindenben a rosszat látni, és a kákán is csomót keresni. Különösen értelmetlen, rosszindulatú kötözködés egy olyan feddhetetlen jellemű személlyel szemben, mint Jézus.

Kedves Alex!

A magyarázataid valóban érdekesek és a barátságos hangnemet is értékelem.

A kérdező idézete mellé valóban szükséges lehet némi kommentár, mert ez az egyszerű kijelentés, hogy az Úrnak van szüksége rá, bizony határozottan a mi véleményünket támasztja alá, bár elismerem, hogy a világban sok összefüggés megeshet, valóban, lehetett akár a követője is, bár a szöveg semmi hasonlóra nem enged következtetni.

A prófécia és a szabad akarat kérdésében ellenben nem voltál meggyőző, igaz, erről én már folytattam rendkívül érdekes és hosszú beszélgetést, ahol nem sikerült ezt a kérdést tisztázni.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Kíváncsi lennék a véleményedre, szeretném, ha bővebben kifejtenéd.

Elnézést a kérdezőtől, de ide is kapcsolódhat a kérdés, mert itt is van prófécia, nevezetesen, a szamárháton való bevonulás Jeruzsálemba, aminek ha törik, ha szakad, be kell következnie. A kérdésem tehát egy megprófétált pillanatban a szereplőknek van e szabad akarata? Dönthetnek e úgy, hogy nem a prófécia által jósolt eseményt választják, hanem ettől eltérőt?

tzolkonak:

Hogy nem voltam meggyőző? Lehet. Mentségemre legyen szólva, hogy a szabad akarat már több száz éve igen komoly viták tárgya. Már Kálvin is az eleve elrendelés híve volt, később viszont az általa létrehozott református egyház is elvetette a negatív predesztinációt, viszont a pozitív felét azóta is fenntartja. Szóval vannak érvek pro és kontra, nem biztos, hogy az én ismereteim elegek ahhoz, hogy bárkit is meggyőzzek ezen kérdésben.

A linkelt vitát végigolvastam és sok érdekes meglátás volt benne. Mindazonáltal érdekesnek tartottam, hogy azok, akik saját bevallásuk szerint a tudomány hívei, mennyire ragaszkodnak a Laplace-démon elméletéhez. És -habár szóba került a quantummechanika-, senkinek nem jutott eszébe Heisenberg határozatlansági elve, amely alapvetően megcáfolja azt. És az a -szintén innen eredeztethető- axióma sem, hogy a megfigyelő minden esetben hatással van a megfigyelés tárgyára.

És felteszek egy kérdést: Isten a jövőt tudja vagy látja? Mert amennyiben ő az Örökkévaló, akinek számára nem létezik idő, akkor az örök MOST állapotában van, függetlenül attól, hogy az számunkra éppen jövő vagy múlt. És amennyiben látja, úgy éppen a Heisenberg-elv értelmében azzal már befolyásolja is. Amennyiben viszont tudja, az önmagában nincs befolyással a történelem menetére. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy időnként beavatkozik, az az első lehetőséget támasztja alá -de ebben az esetben nem lehet eleve elrendelésről beszélni. És akkor van helye az emberi szabad akaratnak is.

És őt sem akadályozza meg semmi abban, hogy egy-egy prófécia beteljesülése érdekében beavatkozzon.

Ha viszont "tudja", akkor ez tényleg az eleve elrendelést feltételezi, melytől ő sem térhet el (ui. akkor a tudása nem lenne pontos).

Szóval ha az előző kommentemben is említett Istent fogadjuk el (aki valóban Istennek nevezhető), akkor az első esetet kell elfogadnunk, ami teret ad a tőle független cselekedeteknek is. Szerintem...

De -mint említettem- senkire sem akarom ráerőltetni a látásomat. És azt sem állítom, hogy ismerem a teljes igazságot. Amit tehetek, hogy leírom ezeket és aki akar, az elgondolkodhat rajta, hátha rájön valamire.