Ha Jézus tökéletes volt, és betartotta a törvényt, akkor miért lopott?

Nos ez nem így van.

egy kicsit jó lenne ha elolvasnátok többször a verset.

Jézus nem engedély nélkül vette el a szamarat.

S ha Ő lenne az Isten sem venné el másét, a tulajdonosa tudta anélkül.

Ha megnézitek a vers szöveg összefüggését Jézus említést tesz arról, hogy ha megkérdi az illető hova viszik a szamarat akkor mondjátok, hogy Jézusnak van szüksége rá.

Tehát ez a személy tudhatta hogy az esemény be fog következni tehát valamikor bár nem említi a biblia, beszélt evvel a személlyel, aki ebben a versben kitűnik, hogy Ő is egy ember volt a Tanítványok közül.

S egyébként is egy próféciát teljesített Jézus, mert Zakariás elmondja, hogy szamár háton fog bevonulni Jeruzsálembe.

A megjegyzésre: a "Ha valaki szól..." kifejezésnek a szövegkörnyezettől függően több értelme lehet. Itt inkább az az értelme, hogy "Amikor majd szólni fog valaki...".

Hiába, a magyar nyelv igencsak árnyalt...

Nos, ez valóban rekvirálás.

A történelem folyamán a papok és a szerzetesrendek éltek is ezzel az eszközzel, időnként elsinkófálván az emberek vagyonát, akik fogcsikorgatva nézték, de tiltakozni nem mertek.

A felsőbb hatalom gyakran élt a rablás eszközével, pl.: egy hadsereg vonulása során kifosztotta a környéket, mert a katonáknak enni kellett adni, a hadtáp szervezete meg kezdetleges volt.

Akkor is gyakran hivatkoztak Isten, a Haza nevére és ezt még meg is lehet érteni, mert a sarc célja mégis jó célt szolgált, az ország védelmét, bár akit kiraboltak, azt ez nem vigasztalta.

Jézus ez esetben gyalog is bevonulhatott volna Jeruzsálemba, egyszerű kényelmi okból sarcoltak a hívei.

Azt sem igen értem, miként adta értünk az életét, a zsidó papi bíróság ítélte halálra, mert tanítása zavart keltett és ezt a római hatóság vonakodva ugyan, de helybenhagyta.

A szokásos kereszthalált megelőzte az enyhítő esetekre jellemző megkorbácsolás, így a kereszten nem szenvedett annyit és ez kegyelemből történt. Érthetetlen számomra, hogy ez az egyszerű haláleset miként válthatja meg az emberiséget.

Mindez arra utal, hogy egy vándorpróféta volt, aki nem tartotta tiszteletben a magántulajdont. Szavai újszerűek voltak, a fennálló hatalommal részben szembeszegült és ezt meg is torolták az akkoriban szokásos módon.

A kereszténység később szintén alkalmazta ezt a módszert, számtalan esetben, csak a kereszt helyett akkor már máglya dukált annak, aki nem értett egyet a hirdetett tanokkal.

Semmi megváltás nem szűrődik le az egyszerű kereszthalálból, mindez belemagyarázás, ahogy az egész érthetetlen történet a szentháromságról, amit nem hisz el minden felekezet.

A szamaras esetből pedig kitűnik, hogy a magántulajdont a törvények hozóinak is tiszteletben kell tartania, bár a hatalmasok ezt gyakran nem vették figyelembe az idők során és ez a részlet erről tanúskodik, annyira természetes dolog volt ez, hogy a Biblia szerkesztői benne felejtették a történetet, nem gondolván, hogy ez bárkinek furcsa lehet, hiszen a világ legtermészetesebb módja volt, az egyszerű emberek kifosztása, akár elkérték, akár szó nélkül elvitték.

Mindez azt bizonyítja, hogy a történet később született, amikor a nevezett rekvirálás már teljesen természetes volt az egyház részéről.

Hiszen az egyház világi hatalmat is képviselt, földbirtokain rabszolgák, majd később jobbágyok robotoltak, az egyházi tizedet rendre beszedték, ahogy a földesúri illetéket is, a saját földjeiken.

A számtalan templomot, szerzetesi és apácarendet is fenn kellett tartani és ehhez volt szükséges az időnkénti sarcolás.

Mindennek megitélése az idők folyamán változott, hol gyakoribb volt, hol kevésbé, de nyomás formájában mindig fennált.

Az erőszakos rablást időnként felváltotta a dörgedelmes prédikáció, amely arra ösztönözte a híveket, hogy erejükön felül adakozzanak, a szokásos járulékok behajtása után is és ha valaki vonakodott ettől, komoly hátrányok érhették.

Mivel az egyház időközben állami feladatokat is felvállalt, ezt meg is lehetne érteni, hiszen adóformának is lehet tekinteni, bár a mai adókhoz hasonlóan ezeket a pénzeket a hatalmasok gyakran kisajátították maguknak, illetve jobban éltek, a többiek rovására.

Mindez történelmi tény, bármennyire sajnálatos és az egyház tekintélyének a vesztéséhez nagyban hozzájárult, mert az soha nem volt népszerű, ahogy manapság sem, aki megnöveli az adóterheket.

"Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve (=a keresztény hívők hátán), és teherhordozó szamárnak vemhén (=a szamár a zsidó messiással terhes, aki vasvesszővel fog uralkodni a keresztény népeken)."

"A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta"

(aki a gojokat elbolondítja és elveszi az erejüket)

Szia !

Jézus betartotta a törvényt és nem lopott, a 33 versben lejátszódó esemény teszi szabályszerűvé, hogy Jézus nem ellopta elkérte a szamarat.

Az Úr előre tudta hol és mikor lesz az a bizonyos szamár és nagyon valószínű már járt ott előzőleg és ismerték őt.

Lukács 19,30-35:

30. Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

31. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

32. És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.

33. És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

34. Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

35. Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyezték.

Lukács 19,33. És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

Még ha a gazda tudott is felőle, hogy el fogják vinni a szamarat az ilyen hozzáállás akkor is lopásnak számít. Először kérni kellet volna (vagy legalább "beszólni" a gazdának), nem pedig a rajtakapás után magyarázkodni.

Vagy a keresztények szerint ha már valamit egyszer elkértem, azt később beköszönés nélkül vihetem? Az illem mintha mást mondana.

"Még ha a gazda tudott is felőle, hogy el fogják vinni a szamarat az ilyen hozzáállás akkor is lopásnak számít. Először kérni kellet volna (vagy legalább "beszólni" a gazdának), nem pedig a rajtakapás után magyarázkodni. "

A gazdának az úgynevezett rajtakapás után is meg lett volna a lehetősége, hogy erővel útjukat állja, és ebben mellé is állt volna a többi ember a "tolvajokkal" szemben.

Ezzel szemben a gazda minden külső kényszerítés nélkül egyszerűen tudomásul vette a választ, mivel bízott az Úrban és tudta, hogy visszakapja. Ha nem kapta volna vissza, gondolom balhét csinál később, de ilyen balhéról sem hallani.

Lopásról szó sincs. Mindenki szeme láttára kötötték el a szamarat, és a kérdésre válaszoltak. A tulajdonos elfogadta a választ, nem ellenkezett tovább, támogatta az ügyet, hisz Ő is Jézus híve volt. Ennyi.

Jó, talán iletlen volt ez a fellépés (különösen mai szemmel), ha valóban ez volt a sorrend, de az meg attól még nem bűn.