Bennem is felmerült egy kérdés? Mikortól és kitől ered, hogy Pápának, herceg prímásnak, Bíborosnak kell nevezni az embereket, és ki találta ki a Papi és laikus osztály különbséget Jézus jóváhagyása nélkül?

Az osztálykülönbségen kicsit mosolyogtam, mondhatnám finoman úgy is, hogy "nosztalgikus" kifejezés.. :))

A pápa szó nem más, mint az, hogy "atya, apa". A görög pappas szóból ered.

A hercegprímást ma már nem használják. Ma csak prímásnak hívjuk, ez azt a püspököt jelöli, aki összefog egy politikai területet. Tehát Erdő Péter jelenleg a Magyar Katolikus Egyház prímása, minden magyar püspök közül ő a "legnagyobb". A hercegprímás már történelmi fogalom, a Német-Római Birodalomban azok a főpapok, akik joghatósági területükön és a birodalmi gyűlésen hercegi jogokat gyakorolhattak. Tehát ez így inkább politikai rang, mint egyházi.

A bíboros szó speciálisan a magyarban van, az öltözetük színe miatt hívjuk így őket. Ruhájuk azért piros, mert ezzel jelzik, hogy ha kell a vérüket adják az Egyházért. Kardinálisnak is hívják őket, ez a latin cardo-ból származik, ami zsanért jelent: az ajtó nélkülözhetetlen eleme. Szoktuk mondani azt is, hogy valami kardinális kérdés, ez is azt jelenti, hogy sarkalatos pont.

Az "osztálykülönbségben" sincs semmi meglepő. Olyasmi ez, mint az iskola. Ki találta ki és miért több egy tanár a diáknál? Azért, mert neki ez a képesítése. A papnak meg az a képesítése, hogy a hívek lelki életével foglalkozzon. Az iskola sem működne normálisan akkor, ha nem lenne pl. egy igazgató, afölött meg nem lenne egy Oktatási Hivatal, ami összefogja az egész rendszert. Lehet, hogy kicsit profán ez a példa, de így könnyebb megérteni. Egyébként van bibliai alapja is. Szent Pál apostol írja, hogy mindenkinek más karizmákat adott az Isten. Az Egyház vezetőnek olyan karizmákat adott, amikkel el tudják látni ezt a feladatot. Isten előtt nem több egy pápa, mint egy egyszerű hívő. Isten aszerint fog minket megítélni, hogy az adott feladatot hogy végeztük el. Egy pápára nyilván több feladat hárul, nagyobb a felelőssége, így az ő feladata nehezebb ilyen szempontból.

A világban, de nem a világból.

Jézus maga utalt előre a papságra.

A laikus és papi réteg elválasztása teljesen emberi találmány, megtalálható párhuzamosan egyéb mesterségesen létrehozott felekezeteknél is. Pl:

"Manicheizmus

Ez volt a III. századi eredetű mozgalmak közül a legszélesebben elterjedt, leghosszabb ideig fennmaradt gnosztikus egyház (Nyugat-Európában a VI. századig, a Közel-Keleten a X. századig, Kínában pedig egészen a XIV. századig megtalálhatóak voltak). Alapítója, Mani perzsa születésű tanító volt, akinek szerepét minden kultúrkörben más és más módon fogalmazták meg: nyugaton a Szent Szellem megjelenése volt, Perzsiában Zarathusztra küldöttje, Kínában a buddhista megváltó, Maitreya személyével azonosították. Határozottan és teljességgel elutasították a zsidó vallást, és nem tartották követendőnek Jézus földi szolgálatát. A megváltás náluk is a gnózis megszerzéséből fakad.

Kétféle hívő csoportra osztották a követőket: voltak egyrészt a „választottak", akik szigorú előírások szerint éltek, tilos volt a házasság, a bor és a hús fogyasztása, emellett térítő tevékenységet folytattak, és tanítottak; másrészt a „hallgatók", akik hagyományos világi életet éltek, és csak viszonylagos erkölcsösséget vártak el tőlük, emiatt viszont azt vallották, hogy szükségük van a „választottak" segítségére, közbenjárására, hiszen azok „szentebbek", így képesek voltak a „hallgatók" halál utáni sorsát pozitívan befolyásolni, akik ezért anyagilag jelentősen adakoztak.

Idővel központosított és hierarchikus egyházi szervezet jött létre, mely szigorú lojalitást és pénzbeli támogatást kívánt meg a tagoktól. Az imádat maga egyszerű volt, imádságok és énekek voltak meghatározva, létezett a böjtölés és a bűnvallás gyakorlata, a vallásgyakorlás napjai pedig a vasárnap és a hétfő voltak."

forrás: [link]

Nos, ha az Ószövetséget nézem, akkor az elég keményen hierarchia volt. Volt egy király, volt levita (papi) törzs, voltak próféták. Amikor Jézus köztünk lakozott, akkor köréje sereglett a nép, ő meg kiválasztott 12-t meg 70/72-t. Amikor a hegyi beszédet mondta, a tanítványai ültek köré, a nép meg lejjebb foglalt helyet. Amikor elküldte a tanítványait, hogy tanítsák a népet, ott is két csoport volt: az apostolok, meg a nemzetek, ugyanúgy, mint a kenyérszaporításnál, ahol az apostoloknak kellett kiosztani a Jézus által megáldott ételt a népnek (nem mindenkinek személyesen Jézus adta oda, és nem az emberek mentek oda venni a közösből). Az apostolok diakónusokat, presbitereket meg episzkoposzokat nevezetek ki. Az egyházban különféle szolgálatok voltak.

Van tehát bőven bibliai példa a kléroszra (ami azt jelenti: rész, mármint a laosz, a nép egy része, mert ha a pap beül egy mmisére, akkor ő is laikus).

Ahogyan arra is, hogy az evangélium hirdetőjének joga van az evangéliumból élni, ahogyan a nyomtató ökörnek sem kötik be a száját. Az, hogy Pál nem élt ezzel a jogával, az csak egy kirívó eset.

Egyébként nem vagyok klerikus.