Vajon a vallásosaknak nincs merszük szembenézni az igazsággal?

Koszonjuk az aggodalmad miattaunk, csak epp nem latom ertelmet. Mar sokszor leirtuk, hogy teljes, boldog eletet elhetnek a hivok is, fuggetlenul attol, hogy var rajuk valami odaat, vagy sem.

Szelmalomharcba keveredtel, mivel sosem fogod tudni meggyozni a masik felet.

Nos, ugyancsak azt tudom írni, amit az előbb. Ha hat évesen nem játszottam volna, hogy állatorvos vagyok, mert tudom, hogy ahhoz én lusta vagyok, és sokat kell hozzá tanulni, és még a vér látványát sem szeretem... Akkor nem lett volna jobb a gyerekkorom. (Azaz, miért hagynánk ki a gyerekkorból az esti mesét, és beszélnénk ehelyett a gyerekeknek a tőzsdei hírekről? =P) Ha pedig a világban nincs Isten, hát akkor mihez viszonyítod a teljes életet? Nyilván, az élet akkor teljes, ha elérte a célját. Azonban, a vallások adnak egyféle célt az életnek. Az élet céljának más is ki tud tűzni az ember azon kívül, hogy Istent megismerje. De mégis, ha valaki nem hisz Istenben, igazán csak beláthatja, hogy egy ilyen cél a világ spontán létezése miatt egyéni döntés. Mert ugye te honnét tudhatod, hogy más emberek miben szeretnék kiteljesíteni ezt az életet...? Hiszen a természet többi lénye sem dolgozza fel a múlandóságot, és az ember létezése sem más, mint egy szerencsés véletlen. De a véletlennek alapvetően nincsen célja. Neked van célod, nemde? Neked van olyan érzésed, hogy a te életed teljes.

Ami meg azt illeti, a te életed meg hívő szemmel nem teljes, mert te meg a hitet hagyod ki az életből.

A mostani kommentemet eléggé úgy írtam, hogy a saját hívő-létem próbáltam kikalkulálni a mondataimból, de már ez elég nehéz. Beláthatod. =)

"de ha a kenyérért nem azoknak vagy hálás, akik dolgoztak vele, akkor tévedsz."

Gandalf mondott valami ilyesmit Bilbonak: "Azért nem hiszel a próféciákban, mert neked is részed volt bennük? Hát nem látod, hogy a kalandjait csupa véletlen által valósultak meg?" (Angolról fordítottam most, azért ilyen vacakul van leírva.)

Szóval, most gondolj csak bele. Nemrég vizsgáztam. 40 tételből egyet tudtam. Azt húztam. Ez vagy véletlen műve, vagy... nem. Nem ütött el az autó, mert fékezett a vezetője. Nem mérlegelt ugyan, de véletlenül éppen jó irányba rántotta el a kormányt, és nem a jégre futott rá az autó, ezért meg tudott állni. (Ezt most mondjuk csak kitaláltam.) Vagy véletlen, vagy... nem. És egyáltalán... Ha dolgoztál már növényekkel, tudhatod... Ha egyetlen napot késel az aratással, és esik az eső, hát neked annyi, és a kenyérnek is. Sok minden vehető egyértelműnek, fogható fel szerencseként, és valóban vannak dolgok, amit az emberek alakítanak az életben. De ha már azt gondolod, az élet, sőt, a világ valami megmagyarázhatatlan szerencse műve, hát nem gondolhatod, hogy az ember szerepe egyedüli. Hanem a világ egyéb, élettelen dolgok által végbevitt törvényei és egyéb dolgok játszanak még szerepet.

Szóval, tévedek, ha nem CSAK azoknak vagyok hálás, akik dolgoztak? Lehet. És lehet, hogy nem. De az én szempontomból a hálátlanság kockázata kellemetlenebb, mint a büszkeségem egy darabkájának elvesztése egy tévedés miatt. (Mert ugyebár, ahogyan a szeretet kérdését, ezt is igazán sarkítottad. Miért ne lehetnél hálás többeknek is? Miért ne lehetnél hálás az egész vizsgabizottságnak, ha valaki még egy fél pontot ad neked szívességből? Hiszen a többiek is szólhatnának a fél pontod ellen. Ez persze most nem aktuális példa, nem teljesen az legalábbis.)

Hát, éppenséggel most én is agrár képzésen tanulok egy egyetemen, és én viszont úgy látom, sok minden függ az időzítéstől és szerencsétől. Főleg, amikor régebben maguknak termeltek az emberek. Akkor a család tagjainak életben maradása is múlhatott rajta, hogy melyik napon indultak betakarítani a termést.

A hirtelen döntések meghozatalakor igen gyakran nem a tanultak alapján szokás dönteni, és nincs idő mérlegelni. Ha az ember mindig ura lenne a saját agyának, akkor a vonattól megrémült ember lépne egyet előre, és nem ledermedve állna tovább, amíg elüti a vonat. (Már, ha láttál ilyesmit, és sajnos igen.) Sőt, ha mindig ura vagy az agyadnak, miért követsz el olyan hibákat, amiket megfogadtad, hogy soha nem követsz el többet?

Nem, ez a vizsgám egy OKJ-s tanfolyam záró vizsgája volt, be se jártam órára, közöm nem nagyon van a dologhoz, és azt az egy tételt az autóban olvastam el.

Szóval, valóban nem azzal van a gond, hogy az embereknek nem vagyok hálás, hanem, hogy túl sok hálát mutatok. De akkor miért nem azt mondtad? Nem értem.

Különben, a művészethez is értek valamicskét, és például Balassi vagy Ady esetében az istenes versek igen jelentősek. Ezzel csak annyit mondanék, hogy intenzíven meg lehet élni az ilyen jellegű Istennel kötött kapcsolatot, ha az Isten kitalált, akkor is az irodalomtörténet legszebbjei közé tartoznak ezek a versek. William Blake-ről és társairól nem is beszélve. (Szóval, mégis veszteségnek fogható fel bizonyos szempontból a hit hiánya, úgy látom. Te kitűztél magadnak egy életcélt, megfogalmaztad magadban az életed értelmét, de hogyan bizonyítod, hogy EZ az élet értelme? Hogy EZ a célja? Akkor már miért nem csak az egyed és fajfenntartásra való törekvés? Vagy bármi egyéb...? Miért ne gondolkozhatna valaki másként, mint te?) Ami pedig a teljes életet illeti, kérdeztem már, a cél nélkül létrejött világban miért gondolod, hogy csak egyféle cél beteljesedése a "valódi"?