A családtagunk iránti szeretet is bálványimádás?

1. Istent nem szavakkal tudod választani.

2. Isten nem függ tőled.

3. Ha a gyereked ellen bűnt követsz el, azt Isten ellen is elköveted.

4. Ha a gyereked kedvéért bűnt követsz el, akkor a bűnt elkövetted (Isten ellen is).

Kedves kérdező! Csak gondolj Jézus tanítására. A bibliai igazság is, amelynek hirdetésével Jézus megbízza tanítványait (vagyis Isten Királysága), megosztja a családokat, mivel bizonyos családtagok elfogadják, mások pedig elutasítják azt.

"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre — magyarázza. — Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot (szellemi kard!)." A bibliai igazság mellett kiálló családtagnak tehát bátorságra van szüksége. "Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám — jegyzi meg Jézus —, és aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, nem méltó hozzám."

Tehát egyértelmű, hogy mindentől, minden embernél jobban kell szeretnie egy valódi kereszténynek Jézust. Ha valakit elé helyezünk szeretetben, akkor az valóban bálványimádat, mely a Biblia szerint halálos bűn.

Ilyen választás nincsen. Az Istennel vagyok, és (talán pont ezért?) sosem fordulok el a családtagjaimtól. Ők azonban elfordulhatnak tőlem. De nem fogom követni őket. Elég ciki Lyukas Györgyöt idézni, de szépen fogalmazta meg: "Olyan útra léptél, amin én nem tudlak követni."

A szeretet nem jelentheti azt, hogy bűnt követek el a másikért, hanem hogy a javát akarom. Az az apa, aki, hogy a gyermekeinek enni adjon, lopni megy, majd három évig magára hagyja őket (mert sitten van), vajon tényleg jót tett velük?

Kedves kérdező!

Nagyon jó a kérdés, mert sok dolgot tisztáz.

A nagy vallások rendkívül óvatosan kezelték ezt a kérdést, hiszen a család intézményét túlságosan meggyengíteni nem akarták.

Isten ilyen méretű szolgálatát meghagyták a papoknak, a barátoknak és az apácáknak.

Alapjaiban még azt sem támogatták, hogy az átlagember állandóan Isten mivoltán tépelődjön, hiszen kapálni, kaszálni is kell, a dolgok nem mennek maguktól, Csodák nincsenek. Szerencsére a legtőbb hívő egészségesen kezeli ezt a kérdést, felfogva, hogy Isten lényét úgy sem foghatja teljesen fel, akaratát is csak sejtheti.

Éppen elég az, ha a számára nyújtott lehetőségeken keresztül éli életét, szereti rokonait, neveli csemetéit és becsben tartja élete társát.

Ha majd az Örökkévalóság elérkezik, ráér a hasonló dolgokkal foglalkozni, lesz rá ideje bőven.

Addig elég, ha a földi törvényeknek engedelmeskedik, hiszen több ilyen intés is hallható, pl.: add meg Istennek, ami Istené, meg ugye a császárnak is ( és mindenkinek) ami az ő jussa.

Az egészséges középút jobb mint a fanatizmus, vallják sokan - szerencsére...

Ha bárkit, bármit, legyen az a sátán, egy hamis isten, egy szerencsenyaklánc vagy akár családtag, jobban szeretsz Istennél, az bálványimádás.

Családtagjainkat és mindenki mást is, az ellenségeinket is szeretni kell, a javukat kell akarnunk. De Istent mindenkinél jobban kell szeretnünk. Ez a helyes hozzáállás a Biblia szerint.

A kereszténység után jól lemaradva már a modern pszichológia is bebizonyította, hogy mennyire ártalmas egy családon belül az, ha pl. a szülők bálványozzák a gyereket.

A kereszténység azt mondja, hogy az első az Isten-szeretet, mivel ez az alapja, hogy szeretni tudjuk az embert is. Összefügg a kettő. Nem lehet csak az embert szeretni, mert az Istenszeretet nélkül nem fogod helyesen szeretni az embert (akik pl. bálványozzák a gyereket, az egy helytelen szeretet). Viszont az sem jó, ha valaki csak Isten szereti, az embert meg nem.

Kötözködős kedvem van, tehát megkérdezem:

Mi az, hogy bálvány?

Talán valamely másik Isten?

Allah, vagy Buddha?

Vagy túlzott szeretet, amint már elhangzott?

(nem értem, a szeretet miként lehet túlzott)

Nem bálványimádás, az, hogy mindent a Bibliából veszel?

Az, hogy állandóan csak azt forgatod?

(Fizika, biológia, matekkönyv, regény, verseskötet mikor volt utoljára a kezedben?)

Inkább segítsd azt az elkóborolt bárány - családtagod, hogy helyes útra térjen. Még szeretheted is, ha a rosszaságával nem is értesz egyet. Ki szeresse, ha nem Te?

Mintha Marsról jöttetek volna, néha az az érzésem.

Nekem a túlzott ájtatoskodás tűnik bálványimádásnak.

Felhívom a figyelmed, más is van a világon.

@tzolko

minden dolog bálványimádás, ami teremtett dolognak isteni hatalmat tulajdonít, vagy Istennel egy szintre, illetve a fölé helyez tiszteletben (imádatban).

Egyébként egyetértek veled, ugyanis Isten nem a Bibliában van. Ezért aki a Bibliát valami jogszabálygyűjteményként és a végső tudás forrásaként értelmezi, véleményem szerint bálványimádást követ el. Maga a Biblia is elveti önnön tökéletességét: " A betű megöl, a Lélek megelevenít." A Biblia hitünk egyik(!) alapja, de igazságot csak a bennünk lakozó Szentlélek által nyerhetünk belőle. Önmagában csak egy könyv, tele betűkkel.