Hívők, mit tesztek, ha valaki valami rosszat tesz nektek/veletek?

Attól függ, hogy kicsoda. Ha olyan akivel jóban vagyok, vagy szeretek, akkor rosszul esik.

Ha hosszútávon, akkor immunis leszek, esetleg rájövök, hogy az illető nem szeret és akkor nincs más, el kell kerülni.

Ha ismeretlen, akkor teljesen elborul az agyam és mindenféle gonosz dologgal megtellik a fejem a szívem.

Nem részletezem, mert szerintem tuti ide okádnál.

Aztán kavarognak bennem a gondolatok, hogy hogyan reagálják, minek mi lesz a rövid és hosszú távú hatása, majd döntök és reagálok a sértésre.

Általában csöndben elviselem vagy valami logikusat, esetleg gúnyosat visszaszólok.

De nem szoktam hagyni magam elnyomni és képes vagyok a megbocsátásra. Nem vagyok ösztön vezérelte lény.

Fel tudom mérni, hogy mire van lehetőségem, mire nem.

Szoktam tervezni és van önkontrollom.

Az e világi bűnösöket bűntetni kell, mint az ószövetségben. Szabályok teljesen tiszták.

Bár nem mindegy, hogy te kit nevezel bűnösnek.

A föld nem bír el millió embert.

Sokszor én is gondolkodtam ezen, hogy miért nem hagyjuk magunkat megöletettni keresztények, hisz Istenhez kerülünk.

De én nem érzem gonoszságnak azt, ha a bűnös megbűntetik.

Nincs két egyforma eset és direkt nem írok saját példát, hogy ne kössenek bele, de néhány reakciót, amelyek a bibliai emberekkel történtek.

Ezek olyan hívőkre vonatkoznak, -és ezt fontosnak tartom előljáróban megjegyezni, -akik valóságosan megélik az Istennel való személyes kapcsolatukat és nem csak tityi-totyi: eljárok valami misére, hogy vallásos hangulatom legyen- címszóval. Tehát élő hitű emberekről van szó.

- Dávid rendszeresen imádkozott ellenségei ellen. Elég volt pl. egy mondata, hogy kérte Istent, hiúsítsa meg Akhitófel tanácsát, aki ellene szövetkezett és Isten megtette.

Más eset: -Jézust üldözték, le akarták egy szakadékba lökni, és Ő csak simán átment közöttük. Mondjuk ez inkább csoda-érdekesség, de így írja a biblia, bár Isten embereinek minden szabadulása csoda végeredményben. Isten csodatevő Isten. Mindig máshogy cselekszik, nincs két egyforma megoldás.

Másik: Elizeust gyerekek csúfolták a kopaszsága miatt, Ő megátkozta őket és jött a medve és megölt sokakat közülük...

Folytathatnám..., és lezárom egy újszövetségivel.

Egy helyen nem fogadták be Jézust és tanítványok felajánlották, hogy megátkoznák a várost. Jézus nem cáfolta, hogy volna hatalmuk, hanem arra hívta fel a figyelmüket, hogy gondolják meg milyen szellem van bennük.

Tanulságokat nem akarom levonni, -sok újszövetségi hely van, hogy tanítványok bizonyos esetekben átkokat mondtak ki, ami megvalósult, de egy tanulságot azért finoman és istenfélelelemel: nem vagyok biztos abban, hogy aki Isten emberét a mai korban átkozza, az boldog életet fog élni azután és nem éri utól a büntetés.

Ugyanez vonatkozik egyébként nem csak az egyházra, hanem Isten teljeskörű védelmet adott Izraelnek is. Nekik azt mondta: aki téged áld az áldott lesz, aki téged átkoz, az átkozott. Nem lennék azok helyében sem, akik Izraellel szemben fogalmaznak meg dolgokat, vagy pl- sokat olvastam itt a gyakorin, mikor valakik bátran kijelentik, hogy Izrael már nem választott nép, Isten elvetette őket,holott ez természetesen nem igaz. Isten népe Izrael, az egyház Krisztus teste és ezeket tagadni finoman mondva is botorság és maga ellen cselekszik, aki mégis megteszi.

Számomra végeredményben mindegy ki-mit mond, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy aki ilyeneket cselekszik és közben siralmasan szétzúzódik az élete -ne csodálkozzon túlságosan, csak magának köszönheti.

Nos keresztény szemszögből nézve, attól függ, nincsenek egyforma helyzetek.

Ha nem nagy a baj akkor nem foglalkozok vele, mert a teremtő dolga.

Ha nagyon nagy a baj az már két részre osztódik.

Igazából a teremtő dolga, de adót azért fizetnek a keresztények mert abból van állítólag a rendfenntartás fizetve.

a bosszú nem keresztényi, de kérhető igazság szolgáltatás ami nem mindig az ami.

Mert Jogot szolgáltatnak, nem igazságot.

Tapasztalatból tudom, és nem sok értelmét láttam ennek, így nem is pereskedtem tovább, majd a teremtő dönt.

Valamelyik nap a szomszéd nekiállt pörölni velem, mert problémája támadt a parkolási stílusommal. Volt igazság abban, amit mondott, a lényeg az, hogy szűk az utca, akárhogy parkolsz, akkor is vagy az útnak állod el a felét, vagy a járdának. Ő egyébként hajlamos belekötni az élő fába is.

Szóval úgymond nekem esett, mint tót az anyjának, és mindennek elmondott. Rámosolyogtam, a legnagyobb lelki békével az elnézését kértem, és azóta egy utcával lejjebb parkolok és inkább besétálok, nehogy haragudjon.

Szóval: ha valaki rosszat tesz nekem, azt kérdezem magamtól: vajon mit tenne ebben a helyzeteben Jézus Krisztus?

Igyekszem azt tenni, amit ő tenne a helyemben. Békésen, jóindulatúan reagálok. Büntetés vagy ilyesmi eszembe sem jut. Épp elég büntetés a szomszédnak a rossz természete. Ha tudnék, szívesen segítenék neki boldogabb és jobb emberré válni, de félek, leharapná a fejem.

Úgyhogy megteszem érte, ami tőlem telik: máshol parkolok, hadd örüljön.

Az életünk megmentése nehéz feladat.A helyzet adja meg mit kell tennünk.Ha Isten segítségét kérjük tudjuk mit kell tennünk.

"Ha vak vezet világtalant mindketten a verembe esnek"

Így hát jobb ha nem szegülök szembe az ördöggel.Isten mindig megadta a módját ,hogy szabaduljak meg tőle....

(K.Gy)

Arra gondolok, hogy "nem tudják, mit cselekszenek". Azért persze dühös vagyok, legalábbis egy ideig, de könnyen megbocsátok. Bosszút nem állok semmiképp, ha erre gondolsz annál a résznél, hogy "hagyjátok, hogy majd az Isten megbünteti..."?

Az, hogy a bűnözők evilági büntetését nem akarják eltörölni... szerinted jobb lenne, ha gyilkosok, rablók stb. szabadon garázdálkodnának? Kell, hogy mi, a társadalom is kiszabjunk rájuk valamilyen büntetést.

"Csakhogy én nem vagyok hívő, és nem vagyok megbocsátó."

Akkor szívlapáttal egy oldalas annak a szemétnek. :-)

De aztán nehogy bekerülj a böribe. Néha van, hogy jobb elkerülni a nagy konfliktust, pláne, ha értetlen az illető.