Az egyik legjobb egyetemi professzoromat bevadította a Hitgyüli! Mit tegyek?

Én is voltam hasonlóan beszűkült tudatállapotban egy másik gyülekezetben. Észre sem vettem, mikor kezdtem el az Ő gondolataikat gondolni. Csak amikor 7 év után eljöttem, mert sorozatos családi tragédiák miatt már nem tudtam hinni, akkor kezdett tisztulni a fejem és akkor kezdtem látni, hogy évek óta nem a saját fejemmel gondolkoztam. Hálás vagyok azoknak a nem hívő és hívő barátaimnak, akik végig kitartottak mellettem. Csak utólag látom, milyen nehéz lehetett velem, mert én nem szerettem feltétel nélkül, mindenkit meg akartam téríteni, aki nem a gyülekezetembe járt, az számomra ufó volt. Azóta számtalan embert ismertem meg, számtalan nem hívő segített rajtam, és rájöttem, ha van Isten, a nem hívőket is Ő teremtette, ezért nincs jogom ítélkezni felettük és kizárni őket a mennyből, ha pedig nincs Isten, akkor pláne! De ehhez idő kellett, és eltávolodás.

Én a magam részéről menekülök az ilyen beszűkült tudatú hívőktől. Taszítanak. Semmit sem tudnak az igazi életről. Vagy nem akarnak tudni. Sajnos lehet, hogy a viselkedésvel eltaszít majd magától. Ne erőltess semmit, csak várj. Lehet hogy sok évbe telik majd, de fel fog nyílni a szeme. Nekem is van ilyen ismerősöm, hamis biztonságérzetben ringatja magát, mert még nem érte semmi nagyobb tragédia. Én meg nem nyitom fel a szemét, csak drukkolok, hogy ne is nyíljon fel inkább soha...

Mit kellene tenned? Készülj fel tisztességesen a vizsgákra, és nem történhet semmi baj! Ugyan úgy le fogsz diplomázni.

A Jézusba vetett hit reményt ad.