Mit tehetek akkor, hogyha a családom rám kényszeríti a vallást?

Akár csak magamat látnám.

Én azt tudom mondani, hogy járj misére, amíg a szüleid úgy gondolják, hogy ezzel jobb ember leszel. De nem az tesz bennünket jó emberré, hogy misére járunk, hanem a tetteink.

Írtál egy érdekes mondatot:

"Kb. 10 éves koromig még el is hittem ezeket a marhaságokat, azóta már tényleg csak azért járok, mert "muszáj". "

Marhaságok? A bibliára gondolsz? Arra amit leírtak benne?

Tudod abban én sem hiszek amiket leírtak, hanem egyszerűen tudom, hogy Isten létezik. És nincs szükség a bibliára ahhoz hogy engem hitegessenek, sem a misére. Ha meginog a tudatom, miszerint Isten létezik e, csak felnézek a csillagos égre, és elmerengek. Az amit ember mond, azt nem hiszem el, de amit látok, az engem körülvevő világot, azt nem nem hiszem el, hanem tudom hogy van.

Azt tanácsolom járj misére, és hallgasd a prédikációt. Gondolkodj el rajta, mit akar ezzel mondani a pap. Van igazság a bibliában, de nem tudhatod, hogy mi az. Alkoss saját véleményt, de Istent ne hagyd ki belőle.

De a szüleidnek csak annyit tudok mondani, mint amit én mondtam anno. Nem attól vagyok jó ember, mert az egyház törvényeit követem, hanem attól leszek jó ember, ha Isten törvényeit követem. Az, hogy én járok misére, nem jogosít fel arra, hogy másokat is kötelezzek. Egyforma hit nem létezik, csak ugyanaz a személy létezik, akiben hiszünk.

És ha ez sem elég az ő meggyőzésükre, mond ezt (de csak akkor ha így gondolod) ők hisznek Istenben, és járnak misére, te pedig nem jársz misére, de tudod, hogy van isten, nem csak hiszel benne...

Ha anyád nem vallásos, akkor miért nem őt kerested meg előbb ő biztosan tud enyhíteni apád dühén.

Másik meg elméletuileg a keresztény egy megbocsáéjtó vallás, ha most kimaradsz néhány évet később még meggondolhatod magdat könnyen, nem tartanám ezt olyan égba kiáltó prüblémának.

Ész érvek?

túl fiatal vagy hogy neked legyenek, a vallásnak meg sosme volt igazán.

Ha beszélsz apukáddal, ne azt mondd hogy ez marhaság, csak azt hogy te nem akarsz vallásos lenni. Neked ez nem jön be. Ha becsmérled az ő meggyőződését persze hogy feldühíted. Én a helyedben bocsánatot kérnék nagymamádtól, mert ő is csak a legjobbat akarja neked. Viszont ha ő kitart te is kitarthatsz a te sjaáét meggyőződésed mellett.

Hát igen.

Ezt régen is csinálták, és sokan ezért gyűlölték meg magát a vallást is, a kényszerítő okok miatt.

De ott a lelkész is osztotta a pofonokat.

Hát sajnos sok szülő él vissza azon jogaival, hogy amíg 18, nem leszel....

..meg amíg az Én kenyeremet eszed....

S most jön az a rész ami egy kicsit fájni fog..

Valóban amíg nagy korú nem vagy addig a teremtő elvárja, hogy engedelmeskedj a szüleidnek az Úrral egységben, mert akkor lesz jó dolgod.

Gondolj bele a helyzetükbe, hogy Isten előtt számadással tartoznak mert a gyermek Istentől kapott örökség,és ajándék, amit nem lehet eltékozolni.

Próbálj meg empátiát gyakorolni.

Ők szilárd hitüknél fogva féltenek téged, nem rosszat akarnak neked.

Ha te is szülő leszel, és lesz egy tapasztalatod, meggyőződésed a gyermeked jó nevelésével kapcsolatban, ugyan ezt fogod tenni, míg talpra nem áll a gyermeked, és ezt nem rossz akaratodból teszed, hanem úgy fogod helyesnek látni.És a gyermeked ugyan azt tenné amit most te....

Igen sokszor nem kellemes engedelmeskedni, de a teremtő kér erre....

(Efézus 6:1-3) 6 Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrral egységben, mert ez igazságos: 2 „Tiszteld apádat és anyádat”, ami az első parancs ígérettel: 3 „hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.”

Én a helyedben vállalnám azt a pár pofont is, de megmondanám hogy többet nem megyek.

Előbb-utóbb úgyis belátják, hogy erre nem lehet kényszeríteni senkit.

Az engedelmesség nem azt jelenti, hogy nem lehetnek saját gondolataid, és nem állhatsz ki mellette.

Az engedelmesség, amit sok keresztény félre ért, inkább azt jelenti, hogy ha lehet megkönnyíted szüleid dolgát azzal, hogy nem rosszalkodsz, és ha lehet szerzel saját zsebpénzt, és segítesz a házimunkában, nem okozol felesleges aggodalmat. most komolyan hol van az engedelmesség fogalmában az hogy olyan dolgot kell csinálnod ami sérti a megyőződésedet. Máskérdés ha a mosogatás sérti a meggyőződésedet, és más ha a vallás kérdése.

Sok korhatárral jelzett tevékenység van, jogosítvány, választójog, stb de a lelkisimereti szabadság és a gondolat szabadság kapcsán sehol nem láttam a 18-as karikát.

Én azt is tisztáznám magamban hogy a vallást vagy hitet utasítod el, a katolicizmust vagy az egész kereszténységet, esetleg van e más felekezet/vallás amit szívesebben gyakorolnűl, vagy ateista vagy vallástalan hívő?

Talán könnyebb nekik lenyelni a békát ha nem atesita vagy és nem valami furcsa "pogány" szektához csatlakozol, hogy nem Istent utasítod el, hanem a szüleid "vallásos nevelését"

Mielőtt lépsz ezt azárt gondold át, mert vissza fognak kérdezni hogy akkor miben hiszel? mert tapasztalatból tudom hogy egy vallásos számára nem válasz az hogy "semmiben" még az ateistának is jó ha meg tudja fogalmazni a maga realista világképét. Sőt a bizonytalanság jelének vezsik ha ilyen egyzserű a válasz és nem fognak békén hagyni az "ésérveiikkel".

Amik általában bilbiai idézetek, amelyke biztosan nagyon szépek és sok az erkölcsi mondani valójuk, de egy nem hívőnek és itt üzenem néhány válaszolónak is, hogy egy nem hívőnek ezek nem feltéltenül jelentenek bármit is, és nem azért mert lenézik, hanem emrt számukra, több mondani valóval bír mondjuk egy Ákos szám (én őt nem szeretem, csak valami szelédebb példát akartam mondani). Valaki csak művészet törtéeneti illetve erkölcs történeti emléknektekinti a bilbiát nem mint vallásos út mutatót. Nem nézi le nem tagadja a benne lévőket, de számára nem istentől való.

Ha a pap jófej, és a családod szereti (az én szüleim imádják a helyi papot-.-), akkor tényleg megmondhatod neki, hogy beszéljen velük,mert ennek úgysincs értelme, hogy rád erőltetnek valamit, amit te nem akarsz. Egyébként nálunk is ez volt a helyzet, én ábrándultam ki a vallásból, és már nem vagyok hívő. Apám őrjöngött (sokszor még ma is belém köt), anyám elfogadta, de úgy általában mindig mindenki megpróbálja teletömni a fejem, nem érdekli őket, hogy már nem hiszek istenben. Nem egyszerű...

Én a te helyedben semmi esetre sem adnám fel az elveimet (nálam ugyanis ez elvi kérdés is:). Ha egyszer nem hiszek, és nem akarok vallásos lenni, akkor senki ne merje rám erőltetni a dolgot.