Keresztények, ez, hogy fér össze a büntető Istennel?

21-esnek!

A kép nem teljes amit látsz, ezt bizonnyal Te is elfogadod, ahogy zárómondatodban írtad. Megértéséhez fontos tudnod hogy a szeretet Istene egy igaz bíró is. Ugye ezzel nincs semmi gond eddig? Te is szeretnéd gondolom ha a világot egy igaz bíró irányítaná nem? Majd eljön az is, de visszatérve mint igaz bíró nem tehette volna azt meg hogy egy bűnt büntetlenül hagyjon, hiszen onnantól kezdve a többi szellemi lények (angyalok) azt mondhatnák hogy Isten nem igaz bíró. A szellemvilágban a jogrendszer hibátlanul működik, nem úgy mint itt a földön az embereknél.

Isten az első emberpárral kötött szövetséget. Ők képviselték az összes embert. Az eredendő bűnt lényegében egy szerződésszegésnek kell felfognunk: „De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget.” (Hós 6:7) Isten Ádám személyében az egész emberiséggel szerződést kötött Édenben, amint egy államfő az egész népet képviselni szokta egy szerződés aláírásakor.

Isten az Ádámmal való szövetségkötéskor Ádámban benne látta a leszármazottakat, vagyis ezúttal az egész emberiséget, mint ahogy egy államfő által aláírt nemzetközi szerződés az egész államra és a következő államfőkre is kötelező a diplomáciában. Amikor Ádám vétkezett, Isten szemében mi is mindannyian vétkeztünk őbenne, vele együtt.

ezt a szerződést nem Isten bontotta fel, hanem az emberi nem, amely a bűnbeeséskor Ádám ágyékában volt már, és amely ezáltal egyetemesen a szerződésszegés jogi állapotába került, éppen ezért a szerződés egyoldalú felbontása után többé egyetlen ember sincs abban a jogi helyzetben, hogy számonkérje Istent olyan dolgokért, amiket ő csak a szerződésen belül garantált.

Lényegében az ember már a megfoganás pillanatában eredendően bűnös: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt 51:7) A tényleges bűn pedig az, amit egy ember valóságosan el is követ. A kettőnek az egymáshoz való viszonyával kapcsolatban Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy sorrendben előbb van az eredendő bűn, és az emberek éppen azért követnek el tényleges bűnöket, mert már eleve bennük van az eredendően bűnös, romlott természet.

Eddig arról olvashattál hogy Isten mint igaz bíró bűntetést kellett kiszabjon, a szeretetét abban nyílvánította ki Isten hogy a bűnbeesés után máris egy megmentő akciót indított el az emberért, amely Jézus Krisztus keresztáldozatában teljesedett ki. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Krisztus minden ember bűnét magára vette, és helyettesítő áldozatot mutatott be ezáltal. Ez az igaz bíró számára elegendő volt, Krisztus ártatlanul szenvedett értünk, hiszen neki nem volt földi élete során semmi bűne. Nyilván azért volt ez így mert Isteni természettel rendelkezett, de emberi testben volt, mikor köztünk járt.

Meg kell érteni, hogy a szerződésszegés pillanatától fogva Istent többé semmi nem kötelezi arra, hogy az embernek kegyelmet adjon. Sőt, Isten akkor is jogszerűen és igazságosan járt volna el, ha Ádámtól fogva egyetlen embernek sem adott volna kegyelmet az üdvösségre. Ha azonban Isten jósága egy-egy ember elhívása esetében túllép saját igazságosságán és jogszerűségén is, emiatt a többi, igazságosan kárhoztatott ember nem mondhatja azt, hogy Isten vele szemben igazságtalan, mert némelyeknek megkegyelmezett. Isten nem tartozik a kegyelemmel senkinek hiszen akkor az nem is lenne kegyelem, hanem jogos járandóság. A kegyelem lényege szűnne meg, ha úgy értelmeznénk, hogy azt Istennek kötelező megadnia az embereknek. Ha mégis megadja akkor dicsőség Neki!

Tehát a megbocsájtásnak ára van, és ezt az árat Isten kifizette helyettünk, ezt mi emberek, emberi oldalról soha semmivel nem tudtuk volna kifizetni. Ezért felfoghatatlanul nagy, és hatalmas ajándék a kegyelem, ami nem jár, hanem kaptuk csak úgy. S nekünk azért olyan könnyű, mert Krisztusnak nehéz volt.

Kérdezőnek!

Ha már Pált idézed... Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben tanítványainak azt a parancsot adja, hogy szeressék ellenségeiket, jót tegyenek azokkal, akik zaklatják őket, és áldják azokat, akik őket átkozzák. Ez a tanítás végigvonul az egész Újszövetségen. Pál megismétli Jézus parancsát a Rómaiakhoz írt levelében: „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket, áldjátok, ne átkozzátok!” (12:14)

Ugyanabban a Rómaiakhoz írt levelében, melyben azt írja hogy nem helyes átkoznunk ellenségeinket, már a levél elején átkot mond ki: : „Nyomorúság és szorongattatás minden ember lelkére [életére], aki megteszi a rosszat! – először zsidókra, de görögökre is; viszont dicsőség, tisztelet és békesség mindenkinek, aki a jót munkálja! – először zsidóknak, de görögöknek is…”

Jézus a farizeusokat átkozta meg „…ti tesztek bizonyságot magatokról, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Ti is töltsétek be apáitok mértékét! Kígyók, viperafajzatok, hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől?! (…) hogy rátok szálljon az öszszes igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábelnek a vérétől egészen Zakariásnak, Barakia fiának a véréig…” (Mt 23: 31-36) Ezen kívül átkot mondott ki Kapernaum, Korazin és Betszaida városokra, mivel lakosaik Isten természetfeletti erejének megnyilvánulásait látva sem tértek meg, egy gyümölcstelen fügefára az Olajfák hegyén, amely ettől azonnal elszáradt, és Júdásra is, aki elárulta. Tehát nem tyúkperek voltak ezek.

Na most akkor mi a helyzet ilyenkor? Ellentmondásos? Igen, de csak látszólagosan. Ez a gondolkodásmód amelyet Te képviselsz amely, többnyire a Biblia nem ismerésén alapuló, a bűnt is bagatellizáló, általános és megvalósíthatatlanul naiv békefilozófiává torzult, ez megvalósíthatatlan.

A szeretetet az újszövetségi kereszténység soha nem választja el az igazságosság és az igaz ítélet érvényesülésétől. Ugyanaz a Jézus, aki azt mondta, : „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”, a farizeusokat azért feddte meg, mert elhagyták, „ami nehezebb a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget”. Hogy is van tehát ez? Most akkor ítéljünk, vagy ne ítéljünk? A dilemma csak azokat zavarja, akik nem szeretnek gondolkozni.

Nézzük az ószövetségből az Isten igazságosságából egy hosszabb példát:

Ez 18:4 Íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, annak kell meghalni!

Ez 18:5 És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;

Ez 18:6 Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izrael házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertőzteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;

Ez 18:7 És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;

Ez 18:8 Uzsorára nem ad, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;

Ez 18:9 Az én parancsolataimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.

Ez 18:10 És ha erőszakos fiat nemz, aki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;

Ez 18:11 Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertőztette;

Ez 18:12 A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, utálatosságot cselekedett;

Ez 18:13 Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az utálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta!

Ez 18:14 S íme, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:

Ez 18:15 A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izrael házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertőzteti,

Ez 18:16 És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;

Ez 18:17 A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, [hanem] élvén éljen.

Ez 18:18 Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és ami nem jó, azt cselekedte népe között: íme meghal a maga vétkéért.

Ez 18:19 És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolataimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.

Ez 18:20 Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.

Ez 18:21 És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolataimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.

Ez 18:22 Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.

Ez 18:23 Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem [inkább] azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?

Ez 18:24 És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden utálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-e? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, mellyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.

Ez 18:25 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izrael háza: az én utam nem igazságos-e? nem [inkább] a ti utaitok nem igazságosak-e?

Ez 18:26 Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.

Ez 18:27 És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.

Ez 18:28 Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.

Ez 18:29 És azt mondja az Izrael háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én utaim nem igazságosak-e, Izrael háza? nem [inkább] a ti utaitok nem igazságosak-e?

Ez 18:30 Ennek okáért mindeniteket az ő utai szerint ítélem, Izrael háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.

Ez 18:31 Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izrael háza!?

Ez 18:32 Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!

Szeretett gyermekeim az Úrban:)

Csatlakozom azon kedves hozzászólóhoz aki azt írta, hogy igazságos Bíró.

Vegyük már alapul, hogy nem lehet mindig a szülőt hibáztatni a gyermek rosszá válásától.

Nem egy családot ismerek akik hiába nevelték "helyesen" a gyermeküket, még is bűnöző lett belőle.

És mi tökéletlenek vagyunk.

Sátán pedig tökéletes volt és még is elégedetlen.

Azt nagyon jól tudhatta, hogy simán elpusztíthatta volna Őt a teremtő.

Itt is látszik Isten szeretete, hogy megengedte neki, hogy bizonyítsa be állításait amivel a teremtőt megvádolta, és az embereket is megrágalmazta.

Vesztésre áll, és a büntetését meg kell kapnia, mert nem tudja bizonyítani az "ártatlanságát".

Hasonló képen mint Ádámék, Ő sem kaphat jutalmat, sok sok élet kioltásáért felelős.

Miért is kellene életben hagyni?