Valóban igaz, hogy állítólag csak később került a kereszténység tanaiban az "örök élet", először nem is volt benne?

"Ha csak a mindennapi kis sikerélményekkel tudod kompenzálni a belső harmónia és a boldogság hiányát akkor igaz amit írtál."

Nem én arról írtam, hogy az összes vallásnál az élet végső, kívánt/vallott állapota teljesen egyenértékű:

- a keresztények egy homogén boldogságlétben gondolkodnak, ahol egy örök szubjektív boldogságérzet van

- a buddhisták (és még mások) egy nihilben, egy kiüresedett létben gondolkodnak, ahol nincs semmi, ahol nincs szubjektív állapot, aminek eléréséhez a lelket kell a semmivé alakítani ("megtisztítani" mindentől)

- az ateisták pedig a nemlétben, ahol szintén nincs szubjektív állapot, mert a test és ezen keresztül a lélek is semmivé alakul

Szubjektív és "objektív" értelemben is mindhárom állapot tulajdonképpen teljesen egyenlő: megszabadulás mindentől, ami itt, a földon rossz és emberi mivoltunk teljes megszűnése és eltűnése.

Mondhatnám úgy is, hogy egy valami, ami semmi mást nem csinál, csak boldogságot érez, az kívülről teljesen nemlétező, mivel semmiféle kapcsolata nincs semmivel. De belülről is, hiszen nincs belső dinamikája. Tehát szubjektív és objektív értelemben megáll az idő, megszűnik a változás, az összes lélek és tudat tulajdonképpen "összesik" és "összeolvad" egy egyenletes és teljesen nélkülözhető, öncélú, színtelen, strukturálatlan, értelmetlen masszává. Már pedig ilyenből csakis egy van: a semmi.

Ha te most az öröklétet kitöltöd valamivel: egy másik idősíkkal, eseményekkel, kapcsolatokkal, döntésekkel, stb. akkor ugyanúgy létrejön egy vagy mechanisztikus világ, amiben szintén egy értelmetlen és tudattalan fogaskerék vagy; vagy a földi világhoz hasonló, problémákkal, ellentétekkel, szenvedéssel, különbségekkel teli világ.

:) Köcce.

Vallástól függetlenül írtam, arra hogy ha az "örökélet" itt folytatódna e világon.

Hisz a világ folyamatosan változik és vele együtt mi is.

(Már aki).

Aki gépként él az valóban elunja, hisz nem a saját életét éli hanem az elvárásoknak felel meg, mindennap elvégzi ugyanazokat a dolgokat ugyanazok elvárásai alapján.

De jókat írsz, érdekes.

Az ősi kereszténység, Pál apostol így vélekedett 1Kor 15,19

"Ha Krisztusban való reménységünk csak erre a földi életre lenne érvényes, akkor minden embernél szánalmasabbak vagyunk."

Az öröklét nem egy soha véget nem érő életet jelent. "Az örökkévalóság egyetlen pillanat" írják a misztikusok. Az öröklét valójában időn kívüliség, és az egész személyiséged nem is vehet részt benne, ha végig gondolod hogy a testeddel együtt számos jellemvonásod el fog tűnni. Nem csak, hogy nem fogsz a súlyod vagy az egészséged miatt aggódni, nem fogsz félni a haláltól (és ezáltal soha semmitől) hanem eltűnnek majd azok a komplexusok amik a testeden tett sérelmek miatt alakulhattak ki, sőt a társadalmi nyomás hatására kialakult komplexusok is.

ha igazán mélyen megvizsgálod az emberi személyiséget, a nagy része test nélkül értelmetlen, tehát ami tovább él belőled, az az isteni lehellet, isteni szikra. ha a tudatod ehhez kapcsolódik, ezt tudatosan élheted meg, egyébként nem.

A feltámadás más tészta.

Én nem hiszek a túlvilágban és istenekben, de ha mégis lennének pl. istenek én egy fejletteb dimenzióban élő lényeknek hinném őket.

Ha belegondolok hogy egy rajzolt 2 dimenziós pálcikaembernek se tudnám elmagyarázni mi az hogy mélység, gömb, kocka, üreg... Szegény ha megszakadna se értené meg mert amit nem képes megtapasztalni arra még kifejezése sincs.

Ha van túlvilág, újjászületés, végső nirvána... az szerintem pont ilyen felsőbb lét lehetne.

Nem hiszem hogy bárki képes lenne akár csak elképzelni is a 3 dimenziós érzékelésével és tapasztalásával.

körbeírni a fizikai jellemzőit esetleg de az nem sok mindent adhat hozzá az elképzeléséhez.

Persze ez csak elmélet, ahogy végiggondoltam a hozzászólásokat ez jutott eszembe róluk. :)