Valóban igaz, hogy állítólag csak később került a kereszténység tanaiban az "örök élet", először nem is volt benne?

Nem, az örök élet Jézus Krisztus tanítása volt és ma is az, de ráadásul már Krisztus előtt a zsidók is hittek az örök életre való feltámadásban, ezért semmiképp nem kerülhetett a kereszténységbe "később" az örök élet "tana". Ez mind az Ószövetségben, mind pedig a négy evangéliumban benne van, melyeket már az első században lejegyeztek. Azonkívül az apostoli levelek (melyek szintén 1. századi keletkezésűek) szintén egyöntetűen az örök életre való feltámadásról szólnak. Mindezek miatt teljesen kizárható, hogy papíron bizonyítani lehessen ezt a hallomást.

Másrészt puszta logikával könnyen meg is cáfolható. Ha ugyanis a keresztény hit által nem lehet örök életet nyerni, akkor soha nem is volt és nincs is semmi értelme a kereszténységnek, sőt Jézus is hiába jött el. Ehhez érdemes elolvasni az 1Kor. 15. fejezetét, ahol Pál nagyon világosan végigvezeti ezt.

Lehet az egy vélemény, hogy az egész kereszténység úgy hazugság, ahogy van, sokan mondják ezt. De olyan kereszténység nincsen, amelyben "az örök élet tana" nincs benne.

Egyébként a pokol/Pokol/Hádész "mibenlétére" különféle értelmezések vannak, viszont biztos, hogy nem a "Sion" szóból ered (mivel ez egy hegy neve Izraelben), hanem a héber "Seol" szóból, amely a sírt, alvilágot, a halottak helyét jelenti. Ezt az Újszövetség görög szövegében a Hádész szó jelöli. A Bibliából úgy tűnik, hogy a Pokol nem csupán egy helyet jelöl, hanem egy személyt is (csakúgy, mint a halál), egy gonosz angyalt, "a mélység angyalát", akinek héberül Abaddon, görögül Apollion a neve.

vallás mézesmadzag nélkül? :)))

Ez vicces lenne, az összes vallás a bűnbánatra épít, a bűnt pedig meg kell torolni mert egy életen keresztül tartó félelem nélkül nem lehetne kontroll alá vonni őket.

Szia!

A Jeruzsálem melletti szemétégető hely neve nem pokol, hanem "gyehenna". A magyar pokol szó pedig a héber "seol" és a görög "hádész" szavak fordítása, melyek a halottak tartózkodási helyét jelölik.

Az örök élet kezdetektől fogva a Szentírás tanítása, hiszen az első emberpárt is eredetileg Isten örök életre szánta. Az "örök élet" mint kifejezés már Dániel próféta könyvében is megjelenik még pedig a 12. fejezet 2. versében: "És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra."

Ez a gondolat aztán végigvonul Jézus Krisztus tanításaiban is. A gazdag ifjú is ezzel a kérdéssel fordul hozzá: "Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?" Leghangsúlyosabban János evangéliumában találkozhatunk vele szinte minden fejezetben megjelenik ez a gondolat: "valaki hisz őbenne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." "Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." stb...

Aztán az apostolok cselekedeteiben:

"Pál (apostol) és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk."

Pál apostol szinte minden levelében ír erről: "Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Rm 6,23)

János ill. Júdás apostol leveleiben is megjelenik ez a gondolat: "Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre." (Júd. 21)

Való igaz, hogy a Bibliában nincsenek részletes leírások az új földről és az örök életről, inkább csak nagyon rövid, tömör kijelentések találhatóak. Ezek azt érzékeltetik, hogy az emberi fogalmak és kifejezések elégtelenek ahhoz, hogy Isten többet nyilatkoztasson ki ezekről. Ugyanakkor azonban mégis, rövidségük mellett is eloszlatják e kijelentések mindazokat a félelmeket és aggodalmakat, amelyek az ember fejében megfordulhatnak: Ilyenek pl. a munka, feladat nélküli, az ember számára idegen, örömtelen, talán pusztán csak valamiféle szent énekek énekléséből álló örök élet elképzelése.

Üdv. Péter

"Ilyenek pl. a munka, feladat nélküli, az ember számára idegen, örömtelen, talán pusztán csak valamiféle szent énekek énekléséből álló örök élet elképzelése."

Az örökélet - gondolom - azt jelenti, hogy végtelen ideig leszünk majd tudatunknál. Ebben az esetben ennél félelmetesebb dolgot el sem tudok képzelni. Egyrészt nincs a világon annyi tevékenység, az összes módozatával együtt, amit ugyan nagyon sok, de mégis véges idő alatt meg ne unna, vagy utálna az ember. No és amikor írtózatosan sok idő után eljutna oda, hogy már mindent megcsinált írtózatosan sokszor, akkor még mindig pont annyi idő maradt hátra ezeket újra és újra csinálni, amennyi az elején volt: végtelen. Ennél gépiesebb, prózaibb, értelmetlenebb és reménytelenebb véget elképzelni sem lehet, mert ez nem más, mint a végtelenségig vegetálni. Egyhangú robotlét.

Az élet értelme, hogy átéld.

- Ha csak a mindennapi kis sikerélményekkel tudod kompenzálni a belső harmónia és a boldogság hiányát akkor igaz amit írtál.

Egyébbként nem, mert nem lehet megunni az életet ha jól és tartalmasan éled.