Ha a kereszténység alapelve egymás szeretése, a kereszt nevében miért történtek meg a Keresztes Háborúk és inkvizíciók?

Van egy nagyon jó kiskapu a Bibliában: A hadakozásnak is megvan az ideje.

Az inkvizíciók, boszorkányperek pedig elvileg a vádlott érdekét szolgálták, az ő lelkéért csinálták vele azt, amit. Leszámítva néhány fanatikust, valójában ez csak ürügy volt, hogy megszabaduljanak a nemkívánatos személyektől.

A lényeg: a vallás és az egyházi intézmény két külön dolog, az egyik a másikkal néha csak "takarózott".

Ez nagyon jó kérdés. Isten nevében bűnt követni el, nem mentesít a bűntől, hanem inkább súlyosabb ítéletet von maga után.

A vallás egy veszélyes dolog.

"Akinek füle van", az érti Krisztus szavait, tudja hogy az Istennek ez nem kedves. Szeresd az Istent és az embert teljes szívedből, ez a fő parancsolat (segíts másoknak és ne bánts másokat).

Ez az eset egyértelműen bort iszok és vizet prédikálok kategóriába tartozik. Az emberek kiforgatták egy szekta keretében Isten szavait. A hatalom és a világi dolgok, a felsőbbrendűség tudata elvakította ezeket az embereket.

Manapság is teli van az egyház kémekkel, mindenféle xy elveket valló emberekkel, akik azért mentek papnak, hogy a végén átvegyék a hatalmat és a vallás alapján x irányba tereljék a világot. Esetleg lejárassák a kereszténységt.

Könyebb a kereszténység nevében tönkre tenni Jézus elveit, mint Sátánista néven szídni őt.

Szia!

Nem a keresztény vallásban van a sok ellentmondás, hanem a magát keresztényeknek valló, de nem aszerint élő egyházban és az azt alkotó emberekben.

A kereszténységet megvalósító emberek alkotta közösségről ezt olvassuk a Bibliában:

"Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt, és jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt, és minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérték az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találtak. Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel."

Ez meg is valósult az első századokban és a kereszténység a Római Birodalomban nagyon hamar el is terjedt, mert akik alkották olyan életet éltek, mint Krisztus.

A IV. században azonban a kereszténység államvallássá silányításával megindult a romlás, ami a keresztes hadjáratok idejére tetőzött. Ennek a kereszténységnek azonban már semmi köze nem volt az eredetihez. Persze Istennek minden időben voltak őszinte keresői és követői, onnan lehet őket megismerni, hogy ők voltak azok, akiket üldöztek ezekben az időkben. Változást csak a XVI. századi reformáció hozott...

Üdv. Péter

"A kereszténységet megvalósító emberek alkotta közösségről ezt olvassuk a Bibliában:

"Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt, és jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt, és minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérték az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találtak. Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.""

Ennek nem lett túl nagy lelkesítő jövője.

Korinthusbeliekhez írt I. levél 16. rész

1. Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek.

2. A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek.

3. Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat.

4. Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek.

Szerencsétleneknek mindenhonnan kellett vinni az alamizsnát, úgy szétosztották mindenüket.

Nem ez a cél. Nagyon szép és magasztos dolog, remélem, hogy Krisztus királyságában ez lesz, hogy nem lesz semmim, mert mindenem, amim van az Istentől legyen. De itt nem az általam választott éhenhalás a cél. Tehát nem ez a gyülekezet célja, hogy kisemmizze magát. Ha van két valamim, adjam oda az egyiket, akinek nincs. De nem mondta, hogy adjam oda azt az egyet is.

Jajj Istenem, már százszor leírtam, meg leírta más is, de úgy látszik, hogy ezek a mélyen gyökerező dogmákat még mindig nem sikerült kiirtani az emberek agyából.

Igen, minden embert szeretni kell, és egy ember halálának okozása is bűn, DE! a keresztes háborúk és az inkvizíciók (amiből 3 is volt, teljesen függetlenül egymástól, csak összemossák) idején teljesen más világ volt, az emberek máshogy gondolkoztak, mint ma. Mi csak egy szemüvegen keresztül látjuk ezeket a korokat, és mai gondolkodással vizsgáljuk őket. Azóta sokat változott a világ, és sokat változtak az emberek.

Se a keresztes hadjáratok, se az inkvizíció nem a kereszt nevében történtek, hanem politikai okokból, és állami intézkedések alapján zajlottak. (aki nem hiszi, járjon utána, olvasson egy kis eredeti forrást és ne csak a wikipédiáról tájékozódjon) Ezt csak azért mondom, mert rengeteg sarkítás van, az Egyház gyalázásának céljából.

Ezen kívül az egyház vezetői is emberek, tehát bűnösek. Te is bűnös vagy, én is az vagyok, és szerintem nem született még meg az az ember, aki Jézus parancsát be tudta volna mindig tartani. Inkább nézzük a szépet, pl. XII. Piusz pápa zsidók ezreit mentette meg a II. világháborúban (a számadatok 4-7000 között vannak), 180 ismert rejtekhelyen bújtatva őket.

1. A keresztes háborúk idejében az iszlám aggresszívan terjeszkedett (ami nem azt jelenti hogy erőteljes missziós tevékenységet fejtett ki, hanem háborút). A Szentföld lakosságának nagy része keresztény volt, akiket a mohamedánok sanyargattak extra adókkal és időnként a zarándokhelyeket is bezárták ha úgy tartotta kedvük.

2. A középkori (bár azt hiszem nemcsak a középkori :) felfogás szerint az emberben nem a testi jólét a lényeges hanem a lelki üdvösség. Ha tudod hogy a másik az életmódjával eljátssza az örök életet, akkor elsődleges felebaráti kötelességed, hogy ebben megakadályozd, akár erővel is. Olyan, mint amikor ma valakit erőszakkal drogelvonóra küldenek. Na persze valójában azért üldözték az eretnekeket, mert az ideológiák nem tűrik a riválisokat, de a korabeli hit és magyarázat ez volt.

Jézus azt mondta:"Akinek füle van,hallja meg"

akinek nincs füle,nem hallja meg.De azt is mondhatnám,hogy a "pokol útja is jó szándékkal van kikövezve" A hatalom megszédítette őket.

"Se a keresztes hadjáratok, se az inkvizíció nem a kereszt nevében történtek, hanem politikai okokból"

De, a kereszt nevében történtek, ÉS politikai okokból. :)

Egy példa: odamegy hozzád pár ember, jól szájon vágnak, és azt mondják, hogy a legjobb haverod nevében tették. Te ezért utálni fogod a legjobb haverodat? Nem, mert valószínű, hogy NEM az ő nevében, nem az ő megbízásából vágtak szájon, csak kamuztak.

A keresztes háborúk pont ilyenek. Kizárólag politikai megfontolású cselekedetek, amelyekre "ráhúzták" a vallást, mert mégis csak jobban hangzik, hogy valami magasztos célból irtjuk ki a szomszédainkat, mint hogy vagyonszerzés végett. A Bibliával persze szöges ellentétben van az egész háborúsdi.

"De, a kereszt nevében történtek, ÉS politikai okokból. :)"

Akkor fogalmazzunk úgy, hogy a politikai okra ráhúzták a vallásos retorikát és külsőséget.