Hívők! Mivel magyarázzátok bizalmatok istenetekben? Miben különbözik ez egy vak bizalomtól?

Fura:) Én gyerekként nagyon komolyan vettem a vallást, és esténként mindig imádkoztam istenhez. De tényleg, nem csak ilyen felszínes módon hittem, hanem egy mélyebb dolog volt ez nálam. Ennek ellenére:

1) apám ivott

2) anyám a megaláztatásoktól egyre depressziósabb lett

3) 12 évesen rákos lettem (ebben az időben kezdtem el nagyon hinni)

4) a kezelés során iszonyatosan meghíztam, szétment a bőröm is

5) ezek miatt a sliban később rengeteg atrocitás ért, kész pokol volt a gimis éveim eleje

6) elment az összes pénzünk

folyamatos is lenne folytatni, a lényeg, hogy egyre rosszabb lett minden. Ma már nem tartom magam hívőnek, agnosztikus vagyok. Nem érdekelnek a vallásos dolgok. Értelme nincs, csak illúzió. Talán könnyebb átvészelni a dolgokat, ha azzal tömik a fejed, hogy úgysem ez a világ számít. Pedig pontosan ez számít, hiszen csak egyszer élsz. Persze lehet, hogy én vagyok a kivétel, ami erősíti a szabályt?:) Mindegy, meggyőzni úgysem fogok senkit:) 19/L

^ Persze, hogy egyszer élünk, de örökké. :D

Látod, te is itt vagy, meggyógyultál a betegségből; és tényleg nehéz lehetett a gyerekkorod, de azt is túlélted. :)

Sokan vannak, akik ilyen és hasonló dolgok, csalódások miatt elfordulnak Istentől, a hittől. De olyanok is sokan vannak, akik később visszafordulnak. Mint én is.

Vagy olyanok is vannak, akik pontosan a nehézségek miatt fordulnak oda Istenhez. Például a legnagyobb nyomorban, a Holocaust alatt volt, aki a táborban veszítette el a hitét, volt, aki ott találta meg...

Láttad már a Letters To God című filmet? Ha nem, javaslom, nézd meg, a neten fent van. Igaz történeten alapul, vannak szomorú és vidám részek is benne. A végét nem mondom meg...

Üdv. :)

Épp ma nézett apám vmelyik csatornán egy műsort, ami olyan ex-drogosokról szólt, akik a keresztény vallás segítségével tudtak szabadulni a függőségtől. Én is leültem mellé megnézni. És arra jutottam, hogy... és akkor mi van?

Ezek az emberek rettenetesen akarat gyengék,az életbe olyannyira belefásultak/nem találják az élet értelmét/szépségét, hogy csak úgy tudtak kievickélni ebből az egészből, hogy telebeszélték a fejüket (elnézést a kifejezésért, álmos vagyok) Istennel, Jézussal, a mennyországgal, örök élettel, a "nem az számít, mi van a földön, hanem hogy mi vár rád a halál után" szlogenekkel. Ennek a jó oldala az, hogy ha így vagy úgy is, de sikerült (egy időre) elhagyni a függőségüket. A rossz az, hogy egy újabb illúzióba ringatják magukat. Bár ki tudja, tapasztalatból tudom, hogy ez jó is lehet. Mindaddig, amíg ki nem érsz a rózsaszínű ködből. De nem akarok senkit bántani, nem vagyunk egyformák.

De visszatérve rám:

" Persze, hogy egyszer élünk, de örökké. :D

Látod, te is itt vagy, meggyógyultál a betegségből; és tényleg nehéz lehetett a gyerekkorod, de azt is túlélted. :) " Az, hogy meggyógyultam, nem bizonyítja Isten létét, csak azt, hogy a Hodgkin az egyik legjobban gyógyítható daganatos betegség, ami nagyon jól reagál a kemoterápiára, így hatásos a kezelés. Az örök élettel pedig végképp nem értem, hogy vág össze:) ettől még nem fogok örökké élni. Senki nem fog örökké élni. Csak tudnám, mitől vagytok olyannyira biztosak ebben az örökélet-dologban... No, de hát az a hit, nemdebár?:) Amúgy én is többször vissza-visszafordultam az utóbbi években, de meguntam, később pedig rájöttem, hogy botorság olyan dolgokba kapaszkodni, amik nem léteznek. 23:41 voltam.

"És akkor mi van?" Az, hogy rengeteg drogos van sajnos, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a leszokás nagyon nehéz. A legnagyobb arányban azok maradnak tiszták, akik keresztényekké váltak... Nem emlékszem pontosan a számokra, butaságot meg nem akarok írni, de a %-arány a többszöröse azoknak, akik másképp próbálkoztak. Ebben azért lehet valami akkor... :)

Már nem először írod ezt a "nem számít, mi van a Földön" dolgot... Nem tudom, milyen vallású voltál, de a kereszténység nem ezt tanítja. Igenis számít az is, ami most van; és nem úgy élünk, hogy most összeszorított foggal szenvedünk azért, hogy majd egyszer jó legyen odaát.

A gyógyulásod valóban nem bizonyítja Isten létét, ugyanúgy, ahogy tudományos bizonyíték sincs erre. De azért azon érdemes elgondolkodni, hogy mégsem 100 %, hogy mindenki meggyógyul, bármilyen jól is gyógyítható ez a betegség. Tehát mégis benne _lehetett_ Isten keze. (Szerintem benne volt, szerinted meg nem, ezért írtam feltételesen. :D )

És igen, ez a hit: biztosak vagyunk abban, amit nem látunk, nem érzékelünk fizikailag. A Biblia szerint "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsidó levél 11,1.)

Szó nincs arról, hogy tudjuk, hogy valami nem létezik, ennek ellenére mi "hiszünk benne". Ez tényleg botorság lenne.

Csak szubjektív bizonyítékaink vannak. Lehet filózni, magyarázni, van, akinek ez jó; de ez nem szükségszerű. Kívánom neked, hogy legyen majd neked is bizonyítékod, bizonyosságod. :)

És nézd meg azt a filmet, ha teheted, tényleg jó. :)