Ha valaki becsületes életet él, de nem keresztény, akkor az a pokolra jut?

Mi a választóvonal keresztény és keresztény között? Mit jelent a széles út amin sokan vannak? Ha tényleg belegondolsz, hogy Isten állat módjára elveszni hagyja a többséget, ez elég fájdalmas. Nem értékeli az embert sokra. Ezek a kérdések keresztényként vetődnek fel bennem. Szeretőbbnek tartanék egy olyan Istent, aki halhatatlan lelket ad mindenkinek, s az erkölcsi szabály az, hogy „ne tedd másnak azt amit magadnak nem kívánsz”. S ha ezt megsérti, megtapasztalja a következményét, s tanulhat belőle.

Úgy kell viselkedni másik emberrel szemben, amit magunkkal szemben elvárnánk. Tisztelni kell az emberi méltóságot mindenkiben. S természetesen ezt nem számításból, hanem mert megszeretted ezt a törvényt. Aki csak számításból, jutalomvárásból „jó”, az a farizeus.

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták." Jézus Krisztus (Mt 7,12)

Nekem abban nagyon szimpatikus és logikus a kereszténység, hogy Istent Személynek tartja. Személynek, akinek tulajdonságai vannak, aki alkot, cselekszik, szeret dolgokat (gyönyörködik az igaz emberben, mint ahogy valahol írja a Zsoltárok), nem szeret dolgokat (pl. hamisságot, igazságtalanságot). Ugyanígy az ember is személy, aki ugyanezeket produkálja csak kicsiben.

Számomra az logikus, hogy a szellemi törvényeket egy Személy érvényesíti és kéri számon, ítéli meg az embereket. A keleti vallások panteisták, van egy személytelen világszellem és annak részei vagyunk. Nincs egy legfőbb személy (vagy Szentháromság), aki a törvényeket érvényesítené, így nem is értem, a karma megítélése hogy történik, KI dönti el a következő élet paramétereit.

igen, éspedig a következők miatt:

Vessünk egy pillantást a világon manapság létező vallásokra. Ezen vallások egy része azt állítja, hogy ha valaki nem hivője az adott vallásnak, akkor bizonyosan a Pokolba kerül. Mivel több mint egy ilyen vallás létezik és mivel az emberek nem hisznek egynél több vallásban, levonhatjuk a következtetést, miszerint minden ember, illetve minden lélek a Pokolra jut.

A kereszténységnek abban is igaza lehet, hogy az emberi természet bűnös, romlott. Legalábbis ez a következtetés vonható le, ha végignézzük történelmünket, ami miről szól: kizsákmányolás, erőszak, háborúskodás, a gyengébbek elnyomása. A technika és a tudományos fejlődés sem segít rajtunk (atomfegyverek, génmanipuláció, stb). Az ember erkölcsi színvonala alacsony maradt.

"Az emberek az igazságossággal szemben az igazságtalanságot dicsőítik. Azt mondják, hogy az igazságos embert megkorbácsolják, kínpadra feszítik, megkötözik, kiégetik a szemét. És mikor minden szenvedést kiállott, végül keresztre húzzák. S akkor aztán majd megtudja, hogy nem arra kell az embernek törekednie, hogy igazságos legyen, hanem hogy annak látsszék."

Platón: Állam (Kr. e. 4. század)

"nem is értem, a karma megítélése hogy történik, KI dönti el a következő élet paramétereit"

Saját magad, de nem a földi, hanem a felettes Éned, aki tudja, mit akar igazán, ott és akkor tisztában van azzal, hogy a földi élet nem "a valóság".