Keresztények, főleg a radikálisabb gondolkodásúak! Kötelező a gyereketeknek követni azokat az előírásokat, amiket ti fontosnak tartotok?

A nagyobbik gyerekem kamasz, a kisebbik kiskamasz.

Az előírások tartalom nélkül haszontalanok, ezért azon igyekszünk, hogy ne követeljünk tőlük ilyeneket. Ha megértik, hogy miért kérünk tőlük bizonyos -nekik szigorúnak tűnő- dolgokat, akkor szívesebben engednek az akaratukból. Ha nem értik meg, akkor is ragaszkodunk egyes elvárásokhoz. Ezek olyanok, amiket Isten vár el tőlünk, szülőktől. Ezekből nem engedhetünk, mert kötelességünk megtanítani nekik.

Például nekünk kell megtanítanunk azt, hogy szeressék Istent teljes szívükből, teljes lelkükből és teljes életerejükből. Ezeket a gyerekeink elméjébe kell vésni, és beszélni róla amikor otthon ülünk, vagy úton vagyunk, amikor lefekszünk, amikor felkelünk, szóval mindig. (5Mózes 6:5-7) Reggeltől estig látnak minket, a példánkkal is tanítjuk nekik.

Viszont nem szoktunk túlságosan merevek lenni abban, amiben engedhetünk mi is. Nem akarjuk a gyerekeinket ingerelni, mert az ellenkezést vált ki belőlük, és még elfordulnának a rossz dolgok felé. (Efézus 6:4)

Ameddig velünk élnek, addig igyekszünk nekik megtanítani azokat a dolgokat, amik Isten szerint fontosak, de addig kötelesek engedelmeskedni is, mint ahogy mi is engedelmességgel tartozunk Istennek. Mivel ő sem kíván semmi olyat, amit ne tudnánk megtenni, igyekszünk mi is ezt a példát követni. Nem könnyű, de a kedvesség és dicséret, a szilárd támasz, a feltétel nélküli szeretet "csodákra képes" a kamaszok esetében is.

A konkrét kérdésre válaszolva:

Gyülekezetbe mindig el kell jönniük, mert nincs korhoz kötve az a bibliai parancs, hogy 'ne hagyjunk fel egybegyűlésünkkel'. Nálunk csecsemőkortól jelen vannak a gyerekek, még soha nem volt ez probléma. Ha nincs kedve jönni, akkor is eljön, mert szeretik a testvéreket a gyülekezetben, a végén mindig jól érzik magukat.

Összefekvésről, de még csak kevesebbről is, szó sem lehet. A paráznaság súlyos következményekkel járó bűn. Mindenféleképpen meg kell védenünk a gyerekeinket ettől. Ha nem az Istennek való megfelelésről lenne is szó, ez akkor is súlyos lelki sérüléshez és egyéb, nem kívánt teherhez vezethet.

Ha a nagykorúságot elérik és tényleg érettek lesznek a gyerekeink, akkor maguk fogják eldönteni, hogy mit kezdenek azzal, amit otthon megtanultak. Ezzel szerintem mindenki így van, aki meggyőződése szerint tudatosan, ésszel és szívvel neveli a gyerekeit, még ha nem keresztény, akkor is.

Gusev

Nyilván nem kényszeríthetek rá semmit, a hitet meg nem is lehet.

DE! Kötelességem katolikus módon nevelnem, abban a környezetben, ugyanis erre ígéretet tettem a házasságkötésemkor is, meg a gyerek keresztelésekor is.

Nem hiszem, hogy aki születésétől kezdve ebben a miliőben nőtt fel, az egyik napról a másikra kitalálja, hogy én akkor mostantól pl. buddhista leszek.