Mikor és hogyan kezdődött a katolikus hit elpogányosodása?
Elsősorban azokra a jelenségekre gondolok, amelyek a reformációt is kiváltották, úgy mint: a szentek, Mária és a pápa kultusza; az eukarisztiában való megtestesülés tana; a bűnről, jó cselekedetekről, üdvösségről való világias elképzelések, melyek messze állnak a bibliai tanítástól; és lehetne még sorolni, a jelenkorból is.
Mi történt az őskereszténység utáni évszázadokban? Hol találhatnék erről irodalmat?
A "Vallás" kategóriába való lenne, de mivel inkább ebben a formában teszem fel a kérdést, mint hogy a katolikusok lelki világára való tekintettel PC legyek, ezért a valláskritikába ment.
Ezt honnan is vetted? Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk:
"És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. >>Χριστιαν_
9;ύς.
--> Krisztus követője"<< (ap.csel. 11,26)
"Szó sincs itt arról, hogy a Keresztény kifejezés Antiochiai Szent Ignáctól eredne."
Ebből a szempontból valóban összekevertem a dolgokat, ti. ő volt az egyház egyik püspöke. Azt akartam mondani, hogy a <<katolikus>> szót nem a Nicaea-i zsinat találta ki, hanem Antiochiai Szt. Ignáctól ered a szmirnaiakhoz írt levél 8,1 részében.
Kedves Actio Catholica!
Az, hogy a kérdésemben említett jelenségek léteztek az 1-2. században is, nem változtat azon, hogy pogány, és Isten igéje ellen való dolgok. Az eucharisztia például, ahogyan egy katolikus misén előadják, varázslás és bálványimádás. János és Pál írásaiba legfeljebb belemagyarázni lehet, nem levezetni. És ez igaz a szentek imádatára is, meg az embernek áldozathozatal és jó cselekedetek általi megigazulásra.
Nem értünk egyet, de a válaszod természetesen hasznos volt, és a link is, köszönöm! Ment a plusz!
"nagyjából annyi volt az egésznek az adománylevélnek jelentősége, hogy semmi."
Ne mondd nekem azt, hogy semmi jelentősége nem volt! Például "Pippint meggyőzte, s ettől kezdve III. Istvánra is mint Krisztus és Konstantin utódára tekintett. 754-ben a frank uralkodó legyőzte a langobárdok seregét, s a Donatio Constantini szellemében járt el, vagyis visszaadta a langobardok által hűbérbirtokként uralt területeket (Ducatus, Exarchatus, Pentapolis) a pápának.Maga a dokumentum eredetinek tetszett Kis Pippin számára, meg sem kérdőjelezte annak hitelességét. Évszázadokon keresztül szolgálta ez az oklevél a pápaság érdekeit "
Ez szerinted semmi? A pápaság felemelkedésében ez a koholmány - még ha nem is csak ez - nagyon fontos szerepet játszott, nem is csoda hogy hivatkoztak rá évszázadokig. Viszont szerintem te már eleget "jártattad a szádat", úgyhogy most menjél szépen hajolgatni a szobrok elé, és mondj el a rószafűzéren kb 50 miatyánkot.
Bár gondolom a magadfajta agymosott, pedofil katolikusok szívesen égetnének meg a máglyá...na mindegy xD
"Az eucharisztia például, ahogyan egy katolikus misén előadják, varázslás és bálványimádás. János és Pál írásaiba legfeljebb belemagyarázni lehet, nem levezetni. És ez igaz a szentek imádatára is, meg az embernek áldozathozatal és jó cselekedetek általi megigazulásra. "
Amíg konkrét érveket nem mondasz, nem lesz több, mint egy félévszázadon keresztül mondogatott, érveket nélkülöző szofisztikus szájmenés. Péter azt mondja, hogy hozzanak lelki áldozatokat[1Pét, 2, 5], Pál meg ezt mondja: "Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és hallhatatlanságra törekszik, haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső,s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. [Róm 2, 6]". Pál még azt is mondja, hogy "Kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára [Kol 1,24]". Jakab pedig azt mondja, hogy a tett hit nélkül halottak [Jak 2, 14-26]. Nem véletlenül nevezi Luther a Jakab-levelet "szalmalevélnek".
Kis ízelítő Szent Ipoly [III. század eleje] (még hol van a Decius-, és a Diocletianus-féle keresztényüldözés!) feljegyzéséből:
"Püspök: Az Úr legyen veletek!
Mindnyájan: És a te lelkeddel.
Püspök: Emeljük fel szívünket.
Mindnyájan: Felemeltük az Úrhoz.
P. Adjunk hálát az Úrnak.
Mindnyájan: Méltó és igazságos.
P. Hálát adunk neked Istenünk, szeretett Fiad, Jézus Krisztus által, akit ezekben az utolsó időkben küldtél nekünk mint szabadítót, megváltót és akaratod hírnökét, aki a te elválaszthatatlan Igéd, aki által mindent teremtettél, akiben kedved telt, akit leküldtél az égből a szűz méhébe, és megfogant, megtestesült és fiadként nyilatkozott meg, született a Szentlélektől és a Szűztől.
Hogy teljesítse akaratodat és szent népet szerezzen néked, kitárta karját a szenvedésben, hogy megszabadítsa a szenvedéstől azokat, akik benned bíznak.
Mikor önként átadta magát a szenvedésre, hogy a halált elpusztítsa és az ördög láncait széttépje, eltiporja a poklot, megvilágosítsa az igazakat, megerősítse a végrendeletet és tanúsítsa föltámadást, vette a kenyeret, hálát adott neked és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely értetek megtöretik. Ugyanígy vette a kelyhet is mondván: Ez az én vérem, mely értetek kiontatik. Mikor ezt teszitek, tegyétek az én emlékezetemre.
Megemlékezvén tehát haláláról és feltámadásáról, felajánljuk neked a kenyeret és a kelyhez, és hálát adunk, hogy méltónak találtál minket, hogy színed előtt álljunk és szolgáljunk téged.
Kérünk, küldd el Szentlelkedet a szent egyház felajánlott adományára, adj egységet mindazoknak, akik részesülnek benne. Engedd, hogy elteljenek Szentlelkeddel és megerősödjenek az igazság hitében, hogy dicsérjünk és dicsőítsünk téged fiad, Jézus Krisztus által, aki által tiéd a tisztelet és dicsőség, Atya és Fiú, a Szentlélekkel együtt most és mindörökkön örökké. Ámen." [forrás: Henry Chadwick, A korai egyház]
Már a püspökök korán eltanulhatták a varázslás tudományát...
Kedves 69%,
I. Kelemen római püspöknek [Kr. u. kb. 90-100] egy négyzetméter területe nem volt, mégis Pál korintusi egyháznak öntörvényűen mondta meg a "tutit". Később Ireneusz feljegyezte, hogy a kisázsiai egyházak közül az összes felolvasta az ő levelét, sőt még a bibliai kánonban is szerepelt.
Szent Ignác [meghalt: Kr. u. II. század eleje] feljegyezte, hogy a római egyház elnökölt a szeretetlakomán. Meg azt is feljegyezte, hogy aki nem engedelmeskedik a püspöknek, az a Sátánnak szolgál. Őt az oroszlánok szabták szét, tehát tanúsága hiteles.
Sz. Ireneus [II. század] feleslegesnek találta más püspökök utódlását leírni, ezért csak a római püspököket írta le.
Az eretnekek is a római püspökhöz jönnek, vagy ők akarnak lenni a római püspökök.
Decius már jobban félt a római püspöktől, mint egy ellencsászártól.
Viktor pápának [Kr. u. II. század] sem volt egy négyzetméternyi területe sem, amikor egységesíteni kívánta a húsvét idejét. A kisázsiai egyházközösség Nizán hó 14-én ülték meg, mert Jézus Krisztus is ezen ülte meg, és ezt a hagyományt Jánosnak és Fülöpnek tulajdonították. A nyugatiak viszont Nizán hó 14-e utána vasárnapon ülték meg, Péter és Pál hagyományára hivatkozva. Anicetus pápa idejében Polikárp [Szt. János tanítványa] külön ezért Rómába jött, hogy a kérdés letisztázódjon. Sajnos nem sikerült, ezért a különbség később is fennállt. Polycrates püspök összehívta az ázsiai egyház püspökeit. Erre Viktor pápa felszólította, hogy ezentúl római szokás szerint üljék meg a húsvétot. Az alexandriai, jeruzsálemi, pontusi és galliai Egyházak szó nélkül követték a határozatot. A kis-ázsiai egyházak még tartották frontot.
És ezután Viktor pápa bevetette a kiközösítés fegyverét, aminek következtében mindegyikük engedelmeskedett. Ireneus panaszolt csupán, hogy azért ennél komolyabb kérdésekben szokták a kiközösítést alkalmazni, de mint fent láthatjuk, ő se tagadta meg a péteri elvet.
Az arles-i zsinat, amely 314-ben, a mediolanumi ediktum után csupán 1 évvel volt összehívva a donatisták ellen, ezt olvassuk a pápához írt levélben:
"Bár engedte volna az ég, legkedvesebb atyánk, hogy jelen lettél volna e nagy látványon! Jelenléted valószínűleg még szigorúbb ítéletet idézett volna fel a vétkesekkel szemben. Ha te is velünk ítélkezhettél volna, egész gyülekezetünket igen nagy öröm töltötte volna el. De mivel nem hagyhattad el városodat, az apostolok kiváló székét, ahol az ő vérük állandóan tanúskodik Isten dicsőségéről, jelentjük Neked, hogy úgy találtuk, nemcsak azokat a dolgokat kell tárgyalnunk, amelyek miatt minket összehívtak, hanem mivel különféle országrészekből gyűltünk egybe, számos más dologban is kötelességünknek tartottuk tanácskozásokat folytatni teendőinkre nézve Jónak tartjuk tehát a Szentléleknek és az ő angyalainak jelenlétében több dolgot szabályozni, ami a jelen békére vonatkozik s alkalmasnak véljük, hogy te, akinek kiterjedtebb a tekintélye, hozd nyilvánosságra a mi határozatainkat." [Eusebius:, H. E., X.5]
Kedves Actio Catholica!
1. Épp azt a belemagyarázást végzed, amiről írtam :) Amiket idéztél, mind igazak, mind Isten igéje, de önmagukban csak az igazság egy kis szeletét adják, és hogyha elveszed mellőlük az igazság többi részét, könnyen hazugsággá válhatnak. Isten kijelentését egészében kellene látni.
A jó cselekedetekre való törekvés, az áldozathozatal mellé kellene rakni az ember bűnnel szembeni tehetetlenségét, Krisztus győzelmét e tehetetlenség fölött, Isten kegyelmét és eleve kiválasztását. Az utóbbiak nélkül ugyanis nem működnek az előbbiek.
A katolikus egyház, bár dogmáiban természetesen szerepelnek az utóbbiak is, a gyakorlatban mégis elsumákolja őket, úgy, hogy az átlagos hívő csak annyit lát a vallásból, hogy "misére járni, adakozni, gyónni, jót cselekedni stb.". És hogy mindezt Kristusra alapozva kellene elkezdeni, elhallgatódik.
2. Az idézett szövegben nem találtam utalást arra, hogy a kenyérben, amit az úrvacsorálók enni fognak, ténylegesen megtestesül Krisztus. Nem értem, mit akartál ezzel szöveggel alátámasztani.
Egyébként ez a liturgia engem inkább emlékeztet a mai reformátusra, mint a mai katolikusra. Leszámítva talán azt a részt, hogy felajánlják az Úrnak a kenyeret.
"A jó cselekedetekre való törekvés, az áldozathozatal mellé kellene rakni az ember bűnnel szembeni tehetetlenségét, Krisztus győzelmét e tehetetlenség fölött, Isten kegyelmét és eleve kiválasztását. Az utóbbiak nélkül ugyanis nem működnek az előbbiek. "
Mindenben igazad van, a predesztinációt leszámítva. A születéstől fogva történő predesztináció, a kálvini kegyelemtan nem csak a hagyományos apostoli egyházak tanításával ellentétes, hanem a lutheri és egyéb kisebb protestáns egyházakkal is. A szabad akarat nem romolhatott meg, mert akkor az ember
"A katolikus egyház, bár dogmáiban természetesen szerepelnek az utóbbiak is, a gyakorlatban mégis elsumákolja őket, úgy, hogy az átlagos hívő csak annyit lát a vallásból, hogy "misére járni, adakozni, gyónni, jót cselekedni stb.". És hogy mindezt Kristusra alapozva kellene elkezdeni, elhallgatódik."
Ez a mai Egyház állapota miatt van, amin változtatni kell.
"2. Az idézett szövegben nem találtam utalást arra, hogy a kenyérben, amit az úrvacsorálók enni fognak, ténylegesen megtestesül Krisztus. Nem értem, mit akartál ezzel szöveggel alátámasztani.
Egyébként ez a liturgia engem inkább emlékeztet a mai reformátusra, mint a mai katolikusra. Leszámítva talán azt a részt, hogy felajánlják az Úrnak a kenyeret."
A János-evangélium feljegyezte Jézus Krisztus prédikációját erről a dologról:
"A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."
A görög szövegben egyébként nem "test" (szóma), hanem emberi hús van (szarx); Jézus előbb, amikor a mannáról beszél a phagó igét használja, azonban ezt valóban szimbolikusan is lehet jelenteni. de ebben a részben Jézus nyomatékosítja egy másik igével (trogó), amit CSAK így lehet fordítani: lenyelni, megenni, elfogyasztani, ropogtatni.
A predesztinációról:
Kár, hogy az ezzel kapcsolatos gondolatod vége lemaradt. Tudomásom szerint nem Kálvin fejéből pattant ki ez a tan, ő csak rámutatott, hogy egyértelműen ott van az igében, és nem születéstől fogva, hanem az örökkévalóságtól fogva. Közben viszont azt is hangsúlyozta, hogy nem érdemes róla sokat filozofálni :) Teológiai vitába inkább nem bocsátkoznék ezzel kapcsolatban, mert nincs rá képzettségem, de a személyes véleményemet elmondom.
A szabad akaratról kezdtél el írni. Nekem az a meglátásom, hogy mivel a fizikai világban is tapasztalunk nehezen megérthető kettősségeket (részecske és hullámtermészet, véletlen és determináltság egyszerre való megjelenése), a lelki-szellemi világban még több lehet belőlük. A Szentháromság sem modellezhető a természetben; mért ne lehetne hasonló módon egyszerre jelen az eleve elrendelés és az ember felelőssége, mindkettő a maga teljességében? A mindenható, mindentudó, tökéletesen igazságos Isten által alkotott világban nem látom kizártnak, hogy egyszerre létezzenek. De ismétlem, ez csak az én eszmefuttatásom, nem vállalom a felelősséget, hogy teológiailag korrekt :)
Sokan ijesztőnek tartják a predesztináció tanát, de szerintem inkább biztonságérzetet nyújt a keresztény ember számára: ha Isten felőle úgy rendelkezett, hogy üdvözül, akkor ez teljesülni is fog, akármilyen mértékben ment is félre jelenleg az élete. Erről személyes hitéleti tapasztalataim is vannak, volt úgy, hogy csak Istennek ez az ígérete adott erőt az újrakezdéshez. És több református testvéremtől hallottam már ilyen bizonyságtételt.
2. Az eucharisztiáról újra:
Ez most nagyon leereszkedő érvnek fog hangzani, de Jézus azt is mondta, hogy ő a juhoknak ajtaja, mégsem hisszük, hogy ma akol-kapukban testesülne meg. Megint mellé kell rakni más kinyilatkoztatásokat is. Jézus azt is mondta, hogy ha azt mondják: itt a Krisztus, vagy amott, ne higgyétek. És ott van az a tízparancsolatból az a parancsolat is (amit a te egyházad szintén eltussol), hogy Istent nem szabad valamilyen kiábrázolással azonosítani, és úgy imádni.
Köszönöm amúgy hogy ilyen türelmesen és kimerítően reagálsz, jó vitapartner vagy :)
Azok, amiket felsorolsz, a katolikus disztinktívák, amikről a katolikus egyház vallja Lerins-i Szent Vince nyomán, hogy "amit az Egyház mindig, mindenhol és mindenki által tanított". Az elpogányosodás egy teljesen más vád, ami persze ugyanúgy nem igaz, de ebbe most ne menjünk bele.
Ha tudsz jól angolul, ajánlom ezt a cikket, amely végigvezet az egyház tanításán a szentírás/hagyomány, megigazulás, tanfejlődés, eukarisztia, miseáldozat, szentek közössége, tisztítótűz, vezeklés, Mária és a pápa témakörében:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!