Mikor és hogyan kezdődött a katolikus hit elpogányosodása?

Az "elpogányosodás" igazából már akkor elkezdődött, amikor Pál és a többi apostol ún. "pogánykeresztény" (itt: a zsidókereszténytől való megkülönböztetést szolgáló kifejezés) gyülekezeteket hoztak létre. Tehát nem kellettek hozzá évszázadok, hanem már a kereszténység első évtizedeiben megjelentek a pogánysággal való szinkretizmus jelei. Hála Istennek ott voltak az apostolok, és különösen a rendkívüli teherbírással rendelkező Pál, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a pogánykeresztény gyülekezetek "gyermekbetegségeit" korrigálják.

Így az elpogányosodás jeleit jónéhány apostoli levélben megtalálhatjuk, de különösen igaz lehetett ez a korintusi és az efézusi gyülekezetekre. Timóteusnak már azt írja késői második levelében (nem sokkal halála előtt), hogy "Azt tudod, hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind" - ami Asia provinciát jelenti, ahol pl. Efézus is található volt. Az efézusi gyülekezet elfordulását ő maga is előre látta, ki is jelentette nyíltan (Apcs. 20:29-31).

Hogy ezután mi történt, azt röviden abban foglalhatnánk össze, hogy a kereszténység a Római Birodalomban kegyetlen üldöztetések között egyre jobban terjedt, ám hamarosan megjelentek azok az Egyházban, akik meglátták benne a politikai és gazdasági lehetőséget, ezért először igyekeztek azt a római berendezkedéssel minél inkább "kompatibilissé" tenni, majd később ugyanígy (akkor már a legmagasabb szintű) politikai érdekből lett államvallássá.

Természetesen az "igazi", eredeti kereszténységgel ez a pozíció, és egyáltalán: a kényszer, az üldözöttből üldözővé válás egyáltalán nem egyeztethető össze, tehát ahhoz, hogy ebbe a pozícióba helyezkedhessen, már szinkretizálni kellett olyan vallási elemekkel, aminek köszönhetően a kereszténység már megfelelt "a kor kívánalmainak".

Egyébként, ha nem akarunk mindenáron rosszindulatot sejteni e folyamatok mögött, kétségtelen, hogy a vallási szinkretizmus mögött mindig is létezett az a (persze bibliai szempontból abszolút tévedésen alapuló) törekvés, hogy "megmentsük a szegény barbárokat" a pokoltól, ha kell, akkor azáltal, hogy olyan formában tálaljuk nekik a kereszténységet, amit könnyebben be tudnak fogadni - vagyis megalkuszunk azzal, hogy továbbra is a régi szokásaik szerint és a régi isteneiknek hódolnak, ha ezentúl Máriának és Jézusnak, illetve különféle szenteknek hívják őket. Ez a törekvés nemcsak a korai évszázadokban volt jelen, hanem még a kora újkorban is nagyon elterjedt volt, például amikor az amerikai őslakosokat "megtérítették". Az akkori indián-keresztény szinkretizmusnak például olyan erős mindmáig is a hatása, hogy igazi vallástörténeti érdekességként tanulmányozható a latin-amerikai katolicizmus.

Irodalom: ha újságcikk terjedelemben érdekelne a téma összefoglalása, akkor javaslom Grüll Tibor történész cikkét: [link]

Illetve én olvastam egy híres könyvet (vagyis igazából a fénymásolatát) a témáról, Ralph Woodrow: Babilon misztériumvallása - régen és ma címmel, amelyben a szerző nagyon radikálisan fogalmazta meg a katolikus-pogány szinkretizmus mibenlétét. Később azonban a kritikusok és a szerző is sok hibát talált munkájában, ezért a könyvet visszavonta, és kiadott helyette egy másikat, The Babylon Connection? címmel, amelyben korrigálta az előző változatban található számos tévedését. Ezért valószínűleg üdvös lenne, ha ez utóbbihoz hozzá tudnál jutni, de nem tudom, le van-e egyáltalán fordítva magyarra, vagy kiadták-e valahol magyarul, mindenesetre itt megnézheted és angolul megrendelheted: [link]

(Az oldal alján van egy link is, ahol Woodrow elmagyarázza, miért kellett korábbi könyvét visszavonnia.)

Ha ez a megoldás neked nem megfelelő, antikváriumokban Magyarországon talán még mindig hozzá lehet jutni a korábbi verzióhoz, bár ez tényleg a jogosnál jobban "sérti a katolikusok lelki világát".

Talán ha keresgélsz a neten, találhatsz más, korszerű szakirodalmat is a témában. A világi történészi munkák sajnos nem nyújtanak túl sokat egy kereszténynek, mert egyáltalán nem veszik figyelembe a szellemi szempontokat, ami nélkül igazából pont a lényeget nem lehet megérteni a kereszténység vallástörténetével kapcsolatban.

Szia!

"Mi történt az őskereszténység utáni évszázadokban?"

Nagyon jó a kérdésed. Arról van szó, hogy a Kereszténység először üldözött vallás volt. A Római birodalom volt az üldözője, de amikor látta, hogy nem tudják kipusztítani a Kereszténységet, más megoldáshoz folyamodtak. Felajánlották, hogy részesüljenek az államhatalomból. Ezt Nagy Konstantin császár ajánlotta 313-ban. Voltak Keresztények, akik elfogadták Róma ajánlatát, és akkor történt meg a baj. A Római vallásnak van ugyan is egy olyan jellemzője, hogy mindent magába foglal. Például a görögöktől is átvettek sok dolgot. Nos, amikor az állam és az Egyház egyesült, akkor más pogány szokások ia bekerültek a Kereszténységbe. Innentől fogva nevezi magát ez az egyház "katholikosznak" (magyarra fordítva Egyetemesnek) vagyis ismertebb nevén Katolikusnak.

Természetesen voltak keresztények akik ragaszkodtak a Krisztusi kereszténységhez, nos ők sajnos az évszázadok során súlyos üldöztetést szenvedtek, és nagyon sokan közülök meg is haltak. Figyelmedbe ajánlom az alábbi könyvet (érdemes beszerezni fizikai formában is):

[link]

Kedves Kérdező!

Alapvetően nincs új a nap alatt. Nem létezik ma olyan "leleplező mű", aminek alapgondolata ne fogalmazódott volna meg a pogány, keresztényellenes koponyákban.

Bangha Béla Az ősegyház című művében alapos forráskritikával leírja és cáfolja azon véleményeket, amelyek a katolikus tanítás torzulását akarják az évszázadok során kialakulni.

A Biblián kívül érdemes elolvasni Római Szent Kelemen, római püspöknek (Kr. u. kb. 96!) és Antiochiai Szent Ignác (Kr.u. kb. 110.) leveleit és megdöbbenünk azon, hogy a hierarchia sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, mint bármikor.

Az Eucharisztia tana, a jó-cselekedetek, a szentek kultusza teljesen igazolhatóak az 1-2. századi íróktól (János és Pál apostol; Polikárp vértanúsága, Szent Jusztin, Alexandriai Szent Kelemen, Iréneusz, Tertullianus;)

[link]

Kedves Péter!

Már ne is haragudj, de a katolikus és a keresztény szó Antiochiai Szent Ignáctól ered.

Actio Catholica:

Már ne is haragudj, de a Katolikus Egyháztörténelem mint áltudomány különbözik a történetudománytól. A történettudomány egy része veletek ellenben ugyanis a 4. századra teszi a pápaság kialakulását. Jah, hogy nem minden katolikus ill. egyéb forrás említi? Tudod, Donatio Constantini és a többi...Nektek nagyon megy a történelemhamisítás, szóval ne lepődjünk meg ezen ;)

na, csumi!

"Már ne is haragudj, de a katolikus és a keresztény szó Antiochiai Szent Ignáctól ered."

Ezt honnan is vetted? Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk:

"És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. >>Χριστιανούς.

--> Krisztus követője"<< (ap.csel. 11,26)

Szó sincs itt arról, hogy a Keresztény kifejezés Antiochiai Szent Ignáctól eredne.

Tündérbogaram,

nagyjából annyi volt az egésznek az adománylevélnek jelentősége, hogy semmi. A császárok kényük-kedvére vonulgattak be Rómába, a pápákat szintén ugyanolyan joggal űzhették ki Rómából (pl. Szent Márton pápa), ellenpápákat választhattak, a nép szintén azt csinálhatott, amit akart, mind a görög-keleti, mind a német-római császárok azt csinálhattak a római püspökkel, amit csak akartak.

A közbiztonság, a szilárd hatalom egészen a reneszánsz pápákig attól függött, hogy a környező városok/országok hadserege (normannok, frankok stb.) segítenek-e vagy sem.