"A tudomány egy szekta"?

Nem, nem hiszem, hogy a tudomány egy szekta lenne. A tudomány egy olyan szervezet, egy intézmény, amely történetileg keletkezett, ágakra vált, felállította a saját szabályait, majd ezeket a szabályokat időről időre lecserélte olyanokra, melyeket praktikusabbnak talált - és mindeközben elméleteket alkotott, azokat megvizsgálta az empíria tükrében, és azt a néhány elméletet, mely megáll, megtartotta, a többit elvetette. Aztán a korábban megállónak gondolt elméleteket, amikor jobbat talált, szintén lecserélte, és így megy ez tovább és tovább.

A gond szerintem abban van, hogy sokan nem képesek felismerni, mennyire változékony dolog is a tudomány, és akkor meg főleg mennyire változékony egy valami, ha egyáltalán létezik, a "tudományos igazság"!

Einstein előtt azt hitték a természettudósok, hogy a fizikában igazából nem maradt már semmi lényeges kutatnivaló, mert minden fontosabb területét és törvényét sikerült felderíteni. Aztán jön ez a krapek, és egyetlen év (1905) alatt bizonyítja az atomok létezését, felfedezi a fényelektromosságot, amellyel megalapozza a kvantummechanikát, és felállít egy olyan "relativitáselméletet", amely teljesen ellentmond az addig általános érvényűnek hitt newtoni mechanika alaptörvényeinek.

A tudomány egy rendkívüli jelentőségű dolgok felfedezésére képes, hihetetlenül fontos és érdekes dolog, nem pedig egy szekta.

De nem szabadna szem elől téveszteni azt, hogy soha nem volt, és most sem tévedhetetlen. Szoktak mondani ilyeneket, hogy "de hisz ez egy tudományos TÉNY". Amikor ezzel arra akarnak utalni, hogy az a valami, amiről szó van, egy cáfolhatatlan igazság, akkor önmaguknak mondanak ellent: egyetlen tudományos TÉNY sem cáfolhatatlan, mert ami nem cáfolhatatlan, az nem tudományos.

Isten létezése például cáfolhatatlan, ezért nem lehet tudományos igazságnak beállítani.

A speciális relativitáselmélet például cáfolható, mert ha valaki be tudná bizonyítani, hogy a fény sebessége mégsem állandó ill. mégsem független a megfigyelő mozgásától, akkor meg lenne cáfolva. (Nagyon leegyszerűsítve mondom.)

Vagyis a tudományos TÉNYeket úgy kell kezelni, hogy addig "tények", amíg valaki be nem tudja bizonyítani, hogy nem igazak. Ha soha örökké nem tudja senki bebizonyítani, hogy nem igazak, akkor örökké tények maradnak - de ezt senki emberfia nem tudja kijelenteni, hogy melyik tudományos tények lesznek "örökkévalóak", és melyek nem.

Tehát én józanul megértem, amikor valaki nekem azzal érvel, hogy a tudomány képviselői nagy részének álláspontja szerint a világegyetem mintegy 13 milliárd évvel ezelőtt egyetlen pontból kiinduló villámgyors tágulásként jött létre. De ezután sokan rögtön előjönnek két érvelési hibával.

1 - Ez cáfolja Isten létét (egyáltalán nem cáfolja: Isten cáfolhatatlan)

2 - Ez egy biztos tény (nem, mert az ismert bizonyíték túl kevés, és amint valaki előjönne ennek ellentmondó bizonyítékkal, az elméletet el kellene vetni).

És ez ugyanígy van a többi tudományos elméletre vonatkozóan is. Tehát ha netán lenne valami igazság abban, hogy a tudomány "szekta", az csak amiatt lehetne, hogyha a tudomány nem elméleteket, hanem dogmákat gyártana. Ha az elméleteit nem mint falszifikálható elméleteket, hanem mint kinyilatkoztatott, végérvényes igazságokat kezelné.

Sajnos ez jelen van még néhány tudós gondolkodásában is, de még inkább ez "jön le" az átlagember számára. "A tudomány már bebizonyította, hogy nincs Isten. A tudomány már bebizonyította, hogy a világ ősrobbanással keletkezett. A tudomány már bebizonyította, hogy nem vagyunk Isten teremtményei." stb.

Ez mind-mind hazugság. Minden tudományos ismeret megcáfolható - ami 'eo ipso' nem megcáfolható, az nem tudomány, hanem vallás.

"A tudományt nem követik?"

Ilyen alapon mindenre rá lehet mondani, hogy szekta. "Akik szerint a fű zöld" szekta, "A nap világít" szekta,

"Vagyis a tudományos TÉNYeket úgy kell kezelni, hogy addig "tények", amíg valaki be nem tudja bizonyítani, hogy nem igazak."

Hülyeség. A tudományos tény egy hipotézis, amit bebizonyítanak. Ennyi.

"És ez ugyanígy van a többi tudományos elméletre vonatkozóan is."

Szintén hülyeség, az empirikus tézisekre ez mind nem igaz, például gravitáció. De ha megcáfolod, megtapsollak.

"Minden tudományos ismeret megcáfolható"

És folytatódik a hülyeségek sora a részedről. Nyilván a számítógép működési elve is megcáfolható ugyebár, ezért tudod ideírni a marhaságaidat.

"Ilyen alapon mindenre rá lehet mondani, hogy szekta. "Akik szerint a fű zöld" szekta, "A nap világít" szekta,"

Akkor úgy látszik fogalmad sincs. Ne haragudj, de egy fűvet hogy lehet követni?XD Gáz vagy. A napvilágítást se tudom hogyan követed:) de te frankón kioktatsz.

Nem. A vallás és a tudomány között valójában nincsen ellentét, ez a nézőpont főként a XIX.században kezdett kialakulni. Egy hívő nyugodtan lehet természettudós (ahogyan vannak is ilyenek) és egy ateista is, hiszen a tudomány a dolgok működését kutatja vagy újat akar alkotni, a vallás pedig a dolgok metafizikai lényegét ragadja meg.

Az igaz hogy sokan bálványozzák a tudományt, ezért van az hogy nálunk az orvostársadalom még mindig sokszor istennek képzeli magát. De a bálványozás, a dolgok kritika nélküli elfogadása jellemző emberi tulajdonság. Ezért van az hogy ha egy amúgy intelligens tudós, jó szakember állít valamit mondjuk a vallásról vagy művészetről, sokan azt is készpénznek veszik. Jó példa erre Richard Dawkins hibáktól és tévedésektől hemzsegő, szenzációhajhász könyvei (pl Isteni téveszme). Dawkins minden bizonnyal remek biológus, intelligens ember, de attól még hülyeségeket állít és következetlen, és a "követői" ezt ugyanúgy nem látják át, mint egy szekta tagjai. Hála Istennek, számos intelligens ateista vitatta és kritizálta a könyvét, ez azért reményt ad arra, hogy nemcsak az agytalan követés, hanem a józan gondolkodás is lehet jellemző emberi tulajdonság.

Őszinte leszek: én keresztényként elfogadom az evolúciót, a teremtést szimbolikus jelentésű műként olvasom (ahogyan a prófétákat és a jelenéseket is) és ezért nagyon sok keresztény testvérem lepontoz, leszól. Szerintem a baj nem a kereszténységgel vagy az ateizmussal van hanem azzal a gyakori emberi tulajdonsággal hogy azt hisszük, csakis nekünk lehet igazunk.