A találmányok azért vannak, mert a feltalálók kételkednek a teremtett világban?

"Segíts magadon, Isten is megsegít"

Egyébként nem hinném, hogy egy papnak olyan nagy problémát jelent, ha nem hosszabbítják meg gyógyszerekkel az életét, elvégre ha istenfélő életet élt, akkor a mennyországba kerül az utolsó ítéletig, ami csak jobb hely, mint itt a föld.

Úgy is lehetne közelíteni, hogy a feltaláló az intelligenciáját, kreatív elméjét Istentől kapta, így joga sőt kötelessége azt használni.

Nem hinném, hogy Isten olyan racionálisan gondolkodik, ahogy a második bekezdésedben írod, és ennyire megy a "népszerűségre". Szerintem - ha feltesszük, hogy van - hagyja a teremtményeit maguktól kibontakozni, az emberiséget a maga tempójában fejlődni.

Nem látod nagyon rosszul Peruccsia:

"Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.

Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." Márk 16,17-18

És ez így van. Még ha nem is hiszed...

"Tehát a feltalálóknak volt valami kétségük, hogy Isten világa mégsem tökéletes."

Ez nem kétség, ez tény, a Biblia is kijelenti, hogy ez egy nem tökéletes világ. A tökéletes világ elveszett a bűnbeeséssel.

"Hány meg hány szentéletű ember, hittudós, pap halt meg egészségügyi problémákban, mert csak száz évvel később fedezték fel az ellenszert."

Elmondom, hogy a szentéletű emberek gyakran a legnagyobb nyomorúságban vesztették életüket. Isten nem sietett megmenteni az életüket, mégis mindvégig kitartottak mellette.

Csak az ostoba emberek gondolják úgy, hogy Isten majd gondoskodik a földi életükről. Ellenkezőleg, már a Szentírás legelején kiderül, hogy ilyen nincs:

"Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza." (Ter 3:17-19)

Szerintem ez válasz az összes feltett kérdésre. Az embernek küzdenie kell az életben maradásért, és előbb vagy utóbb úgyis meghal, akármilyen szent életű is volt. Ez a világ rendje.