Mivel tudtok ellent mondani az állításnak, hogy a legtöbb ateista erkölcstelen, elveszett ember?

Például ezekkel:

Nem a méret a lényeg! Ezt a kis növésű vagy kis péniszű emberek találták ki.

A pénz nem boldogít! Ezt a szegény emberek találták ki.

A belső tulajdonságok sokkal fontosabbak! Ezt a csúnya emberek találták ki!

Izomagyúak! Ezt a sovány irigyek találták ki.

Erkölcstelen ateisták! Ezt a vallásosak találták ki.

1. Az erkölcs, nem a vallás függvénye, azt a társadalom határozza meg. Van aki akármit csinál akkor, se lesz neki (pl.: antiszociális személyiség zavarban szenvedők... nézz utánna)

2. Keresztény értékrenddel mérve biztos nincs, de keresztény se sok van, de ha megnézed a keresztény vallásokat, akkor rájössz, hogy mind nagyon különböznek ezzel kapcsolatba, van ahol csak Isten tud kiváltani a bűneid alól, ha kar és ez eleve el van rendelve. Valahol elég őszintén megbánnod, gyónnod stb. Amúgy valami olyasmire emlékszem, hogy aki nem tud Istenről és ezért nem hisz benne és a törvényeiben az nem lehet bűnös, biztos élnek elmaradottabb helyeken olyan törzsek, ahol még nem is hallottak Istenről...

Ateista szempontból, nagyon sok olyan ateista van aki nem bűnös.

Összevetve mindent és mindenkit a saját (ateista és keresztény) törvényekkel mérve, a keresztények között több a bűnös, mint az ateisták között.

Amúgy meg mielőtt "kitalálták" volna a kereszténységet is éltek emberek és azoknak is voltak erkölcseik... és Krisztus után is voltak olyan vallásos személyek, akik a keresztény és ateista értékrend szerint is bűnösök és akadtak olyanok akik, a keresztények szemében nem követtek el bűnt, viszont mai ateista szemmel nézve, bűnösök voltak.

Én például nem cigizem, nem drogozok, nem fekszem le fűvel-fával, és világi neveltetést kaptam, ateista vagyok, és az is maradok. Miért?

Egyrészről azért, mert ezt hoztam otthonról. Nem is az, hogy így neveltek a szüleim, inkább ilyen példát próbáltak nekem mutatni. És szerintem baromi jó munkát végeztek, amiért hálás vagyok nekik! Ehhez semmilyen segítség nem kellett nekik Istentől.

Másodsorban viszont az tény (és ez itt a fontosabb), hogy tudtam volna másmilyen életet is élni. A szüleim terelgettek, de nem írtak elő semmit, ami a jövőmet, a saját döntéseimet illeti. Ha úgy adódott volna, lehetnék most egy lecsúszott alkoholista láncdohányos szerencsétlenség, aki már ötfajta szexuális úton terjedő betegséggel "büszkélkedhet". Azért nem így alakult, mert nem ezt az utat választottam magamnak. Nem ilyen ember akarok lenni, hanem olyan, akiről rokonai, barátai, a környezete jó véleménnyel van. A szabad választáson van itt a hangsúly.

Mert, most teszem azt próbáljuk meg összehozni a szabad választást a keresztény neveltetéssel. Ugye, hogy kicsit abszurdnak tűnik? Amikor valaki keresztény erkölcsiségről beszél, szerintem érdemes elgondolkodnia azon, vajon tényleg az erkölcsösségen van a hangsúly, vagy inkább csak a hagyomány tiszteletén, a neveltetésen, amit szüleitől kapott. Én azt vallom, hogy akkor igazán erkölcsös az ember, ha azt választja. Amennyiben ez olyan, hogy születésétől fogva ezt nevelték bele, onnantól kezdve csak szabályok követése, hagyomány tisztelete az egész, nem azon van a hangsúly, hogy Önmaga miatt legyen erkölcsös, hanem mert másoknak feleljen meg (jelen esetben egy öreg mindenható öregembertől valahol fenn a felhők közt).