Magyarországon mennyi ateista van?

Volt a kétezres évek elején egy nemzetközi felmérés, ahol meg lehetett jelölni:

- hisz istenben,

- hisz valamilyen természeti/felsőbb erőben,

- nem hisz semmilyen természetfelettiben.

Nem pontosan ezek voltak, de hasonlóak. Akkor az arány az első esetében 40-50% körül volt, 30% körüli a második és végül 20-30% körüli a harmadik opció. Azóta csak romlott az arány az ateisták javára. Gondolom ezért is nem meri nyilvánosságra hozni Orbán a népszavazás eredményét, mert kiderülni, hogy nem is vagyunk "keresztény" nemzet, amire úgy veri a mellét.

jó lenne különbséget tenni a fogalmak között, emberek:

ateista az, aki nem hisz Istenben, illetve valamilyen isteni jellegű lényben; sőt még tagadja is, hogy létez(het)ne.

agnosztikus pedig az, aki

a) azt állítja, hogy Isten léte nem bizonyítható és nem cáfolható ÉS/VAGY

b) a róla való tudás vagy nem tudás irreleváns a földi élet szempontjából ÉS/VAGY

c) nincs értelme ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Na, mármost kategorikus ateistából valószínűleg nem túl sok van a világon sem, nem hogy Magyarországon; ugyanis ehhez az állásponthoz komoly szellemi munka szükséges, komoly érvek, és megalapozott, korrekt világkép. Az Isten nemlétébe vetett hit alig különbözik az Isten létébe vetettől.

Sokkal több van viszont agnosztikusból, annak is a c) típusából. Közülük is a legtöbb egyszerűen lusta foglalkozni a kérdéssel. NEM HINNI Istenben, és TAGADNI a létét, egészen más!

@ptklszl:

A nemlétben hinni kissé önellentmondás. Ahhoz, hogy ne fogadjam el valaminek a létét, nem kell hit. Gondolj bele - nem fogadod el mondjuk a Nagy Zöld Trüsszentő létét. Kell hozzá hit?

@Tom Benko: A hit az, amikor valaki bizonyít(hat)atlan kijelentés(eke)t fogad el igaznak.

(vö.: "A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka." /Zsid. 11,1/ ill.

"A hit egyik, ismeretelméleti értelmében kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges" /Webster's Dictionary via Wikipedia/)

Ennélfogva a Nagy Zöld Trüsszentő létének tagadásához is hit kell. Mert egzakt módon nem bizonyítható. (Apropó, te ateistának vallod magad? Ha igen, miért?)

Kedves utolsó, nálad viszont én vélek némi önellentmondást, vagy képzavart felfedezni:

Az, hogy valaki templomba nem jár, de Istenben hisz, valóban a hívőknek egy sajátságos csoportja. Ezekre mondják, hogy nem vallásosak. Egyúttal persze az egyházak (a katolikus legalábbis) támadják is őket, hogy valószínűleg nem is igazi hívők, mert szerintük a kettő elválaszthatatlan egymástól, amivel pedig mindenki egyéni érzése szerint egyetért vagy nem ért egyet.

Ellenben amit magadról állítasz, az már kacifántosabb:

a vallással és az Egyházzal szembeni kifogásaidból vezeted le a saját ateista véleményedet, ami, úgy vélem, logikailag már kevéssé állja meg a helyét. Engedj meg egy példát: Isten nem-létét állítani az Egyház hibáira és bűneire alapozva olyan, mintha azt mondanád a cégben ahol (tegyük fel) dolgozol, hogy a vezérigazgató nincs is, mert a hülye osztályvezető-helyettes rossz parancsot adott ki...

Tehát a te állításaidból logikusan azt a következtetést lehet levonni, hogy az Egyház hibái hiteltelenné tették azt a szemedben, ezért antiklerikális (egyházellenes) vagy, amiből az is következtethető, hogy nem vagy vallásos. (Megjegyzem, így zárójelben, hogy én még a kettő között is tennék egy halvány különbséget, de az már egész biztosan nem egyeztethető össze az Egyház álláspontjával, így a magam nézőpontjának részletes kifejtését meghagyom annak, akit ez külön érdekel.)

De, visszatérve a fő gondolatmenethez, az, hogy nem vagy vallásos (pont az apád példáját véve) nem egyenlő azzal, hogy ateista vagy. Ettől persze lehetsz ateista, de azt ezekkel az érvekkel egyáltalán nem támasztottad alá.