A bibliai újszövetség istene, "Jézus Krisztus" a kereszten, egy halál-istenség? Ha életnek istene, miért van (még mindig) élettelen fára szegezve?

Kedves Kérdező!

Lehet, hogy a Földkerekség összes vallását és mitológiáját betéve ismered (bár ezt erősen kétlem), a Bibliát mégsem érted, csak ismered bizonyos részeit, amelyekből egy saját filozófiát kreálsz, pontosan úgy, mint az általad emlegetett, egyes eléggé el nem ítélhető magatartású, Istentől és az Ő eredeti kinyilatkoztatásától elszakadt "papok". Kérlek ne keverd össze az "egyház", vagy inkább helyesebben: bizonyos egyházi személyek eltorzult, eltorzított vallásosságát, a Biblia saját tanúságtétele szerint, Isten által kinyilatkoztatott igazságokkal, amelyek olyan alapvető lelki tanításokat hordoznak, amelyek bizton megállják a helyüket a mai pszichológia mérlegén is, és már számtalan ember lelki gyógyulásában segítettek.

Én azt mondom, ha egy ember, teszem azt kész volt minden ember lelki jólétéért, köztük a Tiédért is meghalni, még akkor is becsülendő, ha történetesen ez a személy nem lett volna istenség. Az, hogy Jézus valóságos személy volt-e, ma már nem kérdés, hanem történelmi tény, amely más, Biblián kívüli forrásokkal is alátámasztható. Számtalan (tudományosan is bizonyíthatóan korábban keletkezett) prófécia jövendöli meg Jézus születését, ténykedését, halálát, értünk hozott helyettesítő áldozatát.

Jézus a leghatározottabban Isten Fiának állította magát, amelyre bizonyíték rendhagyó élete, elvégzett csodái, és csodálatos tanításai, amelyek olyan volumenűek, hogy mélységeit egy életen át lehet kutatni, és szellemi erőforrást jelentettek és jelentenek úgy a tanult, művelt embereknek, mint a szegény, szerencsétlen, tudatlannak! Bizonyíték még az a rengeteg szeretet, amely áradt belőle, amely közel sem szép szavakból állt, hanem kemény tettekből.

Isten szabad választást ad: el lehet vetni Őt, meg lehet átkozni, keresztre lehet feszíteni, de mindez nem segít rajtunk, mert ETTŐL NEM HALLGAT EL A LELKIISMERETÜNK ÜVÖLTÉSE.

Igen, ha tetszik Ő vádol minket, mert öngyilkos életet élünk, és semmivel sem lesz jobb nekünk, ha megtapossuk Őt! Saját puszta lényével és szelídségével már vádol, mert tükröt tart nekünk, és ha összetörjük ezt a tükröt, attól még épp olyan rútak vagyunk, mintha meg sem néztük volna magunkat benne! És vádol vele együtt a lelkiismeretünk is, amelyet nem tudunk kiszaggatni magunkból!

Az igazi vádoló viszont nem a megjobbulásunkat akarja, hanem az elpusztításunkat, úgy hogy belevisz bennünket a bűnbe, hogy aztán kihátráljon mögülünk, magunkra hagyva minket.

Kérlek mutasd meg, hogy Jézus hol van még mindig a kereszten! Hol? A szobrokra gondolsz, amelyek valóban élettelenek? Egyesek azokat imádják, nem kell bizonygatnom ennek hiába való voltát! Jézus NEM az a szobor, amit a templomokban látsz! Ha nem hiszed, hogy feltámadt, akkor sem! Ő egy hús-vér ember volt, akinek ugyanúgy szenvedett a nehézségekben, ugyanúgy örült ha jó érte, akit ugyanúgy csábított a bűn, akinek ugyan olyan emberi természete volt, mint Neked vagy nekem! És mégis, akkor is jót akart, nem vádaskodni, NEM VÁDOLNI! Segíteni, bekötözni, meggyógyítani, ÖNZETLENÜL! Ezzel olyan példát mutatott az emberiség számára, amely még évezredek múltával is hat, mert igaz, mert nincs benne számító érdek, mert szembe száll, és meghazudtolja a zsarnoki és önző világunkat, amely saját lázadó természetünk miatt megy tönkre a szemünk láttára!

Azért jön el akkor a vég, amikor a Krisztusról szóló örömhírt (görögül: evangéliumot) hirdettetik az EGÉSZ világon, mert Isten MINDENKINEK MEGADJA AZ ESÉLYT a megváltozásra, mielőtt végleg élhetetlenné tesszük ezt a szép, nekünk ajándékozott bolygót, és kénytelen lesz megtisztítani és újjá teremteni, hogy megadja a jóakaratú embereknek ezzel egy jobb világ lehetőségét.

Kedves Kérdező!

Az természetes, hogy a kereszténységben vannak hasonlóságok más vallásokkal, hiszen nem csak bibliailag, hanem "tudományosan" is egy tőről fakad az emberiség, és érdekes módon a fő jegyeikben gyakran megegyeznek egymással a különféle vallások, vajon miért? Megfigyelhető pl. hogy az áldozati rendszer, eltérő céllal és módon ugyan, de szinte minden vallásban megtalálható. Aztán ott van az özönvíz, vagy a "mindent elborító vízáradás" mondája egymástól földrajzilag nagyon távol álló népeknél is. Vajon miért? Nem lehet, hogy ez az esemény mégis megtörtént, és valóban egy új lappal kellett az emberiségnek kezdenie, közös tőről kiindulva? Az, hogy az Odin legendában vannak hasonlóságok az nem azt jelenti, hogy az régebbi lenne. Ez azt bizonyítja, hogy közös az őstörténetünk, és ahogy a népek elszakadtak egymástól, úgy változtak, alakultak át többnyire inkább "hiedelemvilággá" az eredeti, tiszta, Istentől származó tanítások.