Krisztus miért merítkezett be?

A próféciákat kellett betöltenie.

Bemerítkeznie pedig neki igazán nem volt szükséges, de példát mutatott vele, és ezzel is kimutatta az Atya iránti szeretetét és elkötelezettségét.

Én azt gondolom, hogy Jézus ezzel bizonyságot tett, hogy el fogja végezni az ő Istene által rábízott munkát, vagyis halálra fogja adni magát, engedelmes lesz. Ugyanakkor arról is bizonyság ez, hogy hitte, hogy az Atya fel fogja támasztani.

Azonkívül az újjászületésre is valóban példát adott ez az esemény azzal, hogy láthatóan megjelent az Isten Szelleme és megnyugodott Jézuson, vagyis ekkor töltötte be őt a Szellem. Ez után az eset után idézte a próféciákat a felkenetésről és mondta ki azt, hogy ez a prófécia ma teljesedett be. Vagyis addig még nem volt az Isten felkentje, szükséges volt a bemerítkezés ahhoz, hogy elkezdje a földön a szolgálatát.

Kedves kérdező!

Bizony el kellett jönnie annak az időnek, amikortól Jézus, mint az Atya küldöttje fellépett, ez egy meghatározott, előre kijelölt időpont volt - mint minden az Isten tervében, óraműpontossággal, ahogy mondja is sokszor, hogy azért nem ment még fel Jeruzsálembe, mert nem jött még el az ő ideje - és meg is van jelölve a legkorábbi keletkezésű kéziratokban: pl. Lukácsnál Jézus bemerítkezésekor a mennyei szózat azt mondja "Ma szültelek téged". Ez a 'ma' ugyanaz, amire maga a Krisztus is hivatkozik, ahogy már említettem:

""Ma teljesedett be ez az Írás /ti. az Ézsaiás próféciája a felkenetésről/ a ti hallástokra."" (Luk.4:14-21)

Ezek szerint korábban nem volt az Isten Szellemével felkenve. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt tudása, ismerete, gondolata az Istenről, és ezt ne szólhatta volna, ahogy látjuk a 12 éves Jézus esetében. De akkor még nem hirdette az Isten országának közelségét, nem gyógyított, nem tett csodákat, nem szolgált. Csak beszélgetett emberekkel, akiknél milliószor jobban ismerte az Istent, hiszen Tőle jött, Nála lakozott a földi élete előtt, és így olyan dolgokat is tudott, amikre az emberek rácsodálkoztak. De Szellemmel betöltve ekkor még nem volt.

A keresztség mozzanatával lett nyilvánvalóvá, hogy Jézus az a bizonyos másik eljövendő, akiről János szólta, hogy nagyobb őnála és utána jön. Vagyis valóban így lett teljessé, befejezetté, amit János előzőleg folyamatosan hirdetett. A Krisztus pedig Király, Próféta és Pap is egyben, a főpapot pedig víz általi megtisztítás után kenik fel a feladatára, így ez is Isten rendelése, amit Jézus ekkor megvalósított.

A magyar "újjászületés" szó nem tükrözi teljesen azt, amit a Ján. 3:3-ban Jézus mond, hogy szükséges. Vannak fordítások, amik ezt jobban érzékeltetik. Pl. a Csia:

Jn. 3.3 "Bizony, bizony ezt mondom neked - felelte neki Jézus -, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik."

Tehát Isten Szellemétől, felülről, Szellemtől szellem, ami nem csak annyit takar, hogy a bűntől megtér valaki, vagy lemossa bűneit, hanem azt is, hogy felülről születik, Isten szellemétől.

Persze, ami létrejön az már új (új ember), így ez a fordítás se rossz, de mégsem árulja el a szélességét a dolognak.

Amire akarok kilyukadni, hogy a bűnre nézve Krisztusnak természetesen nem kellett újjá-születnie, lemosni a bűneit, hiszen ő korábban sem vétkezett, mint a hűséges angyalok, ellenben neki is Istentől (felülről) kellett születnie, Szellemtől szellem, egy bizonyos "ma" napján, hogy az Isteni tökéletességet birtokolhassa. (erre még visszatérek)

Zsolt 2,7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én MA nemzettelek (szültelek) téged.

Ez a "ma" napja - véleményem szerint - nem akármikor, hanem Krisztus bemerítkezésekor teljesedett be. Egyes evangéliumok és kódexek ezt meg is erősítik, mármint hogy ez is elhangzott Jézus bemerítkezésekor, mint mennyei szózat.

Istentől születni bizonyos szempontból azt jelenti a mi esetünkben is, mint Krisztus esetében (ezért is lehet példa az ő cselekedete) és ebben a születésben vagyunk TESTVÉR-ei Krisztusnak, és ebben elsőszülött (korábbi létében nem lehetünk, nem vagyunk mennyei lények, mint ő volt Máriától való születése előtt, de fizikailag sem vagyunk testvérek lévén pogány népekből valók), ahogy az írásokban van, hogy ő elsőszülött sok atyafi (testvér) közül:

Róma 8:29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.

1János 5:1 Mindenki Istenből született, aki hiszi, hogy Jézus a Felkent. S mindenki, aki szereti a szülőt, szereti azt is, aki attól született.

Zsid 5,5 Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: "Én Fiam vagy te, ma szültelek téged."

Róma 8:14-17,19 14 Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai. 15 Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: "Abba, Atya!" 16 Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek örökösök is, Istennek örökösei, a Krisztusnak örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. 19 Mert a teremtés feszültségben és epedve várja Isten fiainak lelepleződését

Örököstársai (az Isteni természetben, Istennek pedig örökösei) is azért lehetünk Krisztusnak, mivel ugyanannak a családnak, ugyanannak a születésnek (Istentől), természetnek lettünk részei, amelynek Krisztus is, amelyben ő az elsőszülött, ezért új teremtés az, aki Krisztusban van, mivel maga Krisztus is új, ahogy az első Ádám lelki, úgy az utolsó megelevenítő szellem.

Kol. 1.15 Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtésben az elsőszülött

Kolossze 2:9-10 9 Mert testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti, 10 titeket pedig ő tölt meg...

2Korintus 5:16-17 16 Így hát, mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk hús szerint. Ha a Krisztust ismertük is hús szerint, most már többé nem ismerjük. 17 Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt elő.

Visszatérve, a tökéletességre. Valójában Krisztus felülről születése előtt sem vétkezett, de ez csak ugyanúgy lehetséges, mint a hűséges angyaloknál, nem pedig az a születettség révén (és tudjuk hogy a születettség különb mint Isten fiainak a teremtettsége, mert: melyik angyalnak monda, hogy "ma szültelek téged"? - Zsid. 1:13), amit később megkapott, ami teljes, különben nem mondaná, ha korábban is tökéletes, hogy "szenvedések által lett tökéletes" (Zsid 2,10), ha már eleve tökéleteskét jött a földre, minek még tökéletesedni? Erre az újra viszont jellemző, hogy

1János 3:9 Képtelen mindenki a vétkezésre, aki Istenből született, mert az Isten magva benne marad. Nem is képes vétkezni, mert Istenből született.

Ez az Isten magja, és az Istentől való születés az, ami lehetővé teszi a tökéletességet (még Krisztus esetében is), mégpedig Isten tökéletességét, aki szintén "képtelen vétkezni", alaptermészetéből fakadóan. Mi is, - mint Isten fiai -, akik Istentől születtünk, ezt a természetet kaptuk meg, ennek lettünk részei, örökösei, ami bennünk van, új természet szintén képtelen a vétekre, és ez az, aminek teljességét Isten munkálja bennünk, amíg el nem jutunk a bevégzettségre Krisztusban ékeskedő korra, (ami után jön az aratás) dicsőségről dicsőségre, Krisztus képének hasonlatosságára.

Kedves kérdező!

A főpap felszentelése itt olvasható: III.Mózes 8:1-12

""/.../Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni. És előállatá Mózes Áront és az ő fiait, és megmosá őket vízzel. /.../ Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené őt, hogy felszentelje őt.""

Az első utasítás pedig erre a II.Mózes 29:4-7

""Áront pedig és az ő fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg őket vízzel. /.../ És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az ő fejére, így kend fel őt.""

Ami a másik gondolatot illeti: a 'ma' szó azért általában egy konkrét időintervallumot szokott jelenteni, szerintem Jézus sem értelmetlen módon használta. Vagyis a názáreti zsinagóga hallgatósága bizony azon a napon találkozott először az Isten felkentjével, aki korábban nem vonatkoztatta magára ezt a próféciát, pedig bizonyára sokszor olvasott már fel a tekercsekből, hiszen szokása volt ez neki a sabbatokon. Épp azért csodálkoztak rá és értetlenkedtek az emberek, mert erről - hogy Jézus az Isten felkentje, a Szabadító - eddig még nem volt szó, ő is csak egy volt a falubeliek közül.