Mi a véleményetek arról, hogy a katolikus vallás, a Biblia és a többi vallás is kitaláció?

Ha Isten letezik, es mindenhato, akkor minden ugy van, ahogy azt a bibliaba leirtak. Ha nem letezik, vagy nem mindenhato, akkor nem igaz, de akkor nem is Isten.

(a gyengebbek kedveert: a mindenhatosagba beletartozik az is, hogy o iranyitja, mi legyen leirva, belerakva a bibliaba.)

"Számomra egyértelmű, hogy a Biblia történeteinek nagy része nem történt meg."

ez is a hitnek egy fajtája. hiszen nincs bizonyitékod arra, hogy nem történt meg.

ne felejsd el, attól, hogy nem vagy képes valamit bebizonyítani, még lehet igaz...

A keresztény felekezet nagy része szintén nem tekinti szószerint "igaznak" a Bibliát.

Ami a katolikus vallást illeti, az nem kitaláció. Menj el a legközelebbi katolikus templomig, tapogasd meg kívül-belül, s meg fogsz győződni róla, hogy tényleg létező vallás a katolicizmus, s nem mondjuk egy sci-fi író találta ki.

A 10:59-es válaszoló nagyon jól leírta a lényeget.

A hit attól hit, hogy hisznek benne és nem bizonyítékokat keresnek! Amit bizonyítani lehet az nem hit, hanem tény. Amit bizonyítani akarnak (bizonyítani kell) az a hit ellentéte.

Az én véleményem az, hogy a Biblia Istentől származik.A THE New Encyclopædia Britannica a Bibliát „az emberi történelem valószínűleg legbefolyásosabb könyvgyűjteménye” jelzővel illeti. Sokan a régisége miatt tartják igen figyelemreméltónak a Bibliát — egyes részeit 3500 évvel ezelőtt írták. Mégis a gyakorlatias és időszerű közlendője az egyik oka annak, hogy már több mint hárommilliárd példányt terjesztettek el belőle, és teljesen vagy részben, csaknem kétezer nyelvre lefordították, s ezzel minden idők legnagyobb bestsellerévé tették a Bibliát.

Ezen tényezők mellett — melyek mindegyike már önmagában is tiszteletet kelt a Biblia iránt — van egy másik jellegzetessége, amelynek köszönhetően korokon át oly befolyásossá és vonzóvá vált: az az állítása, mely szerint a Mindenható Isten ihletett kinyilatkoztatása. Mózes, a Tóra (a Biblia első öt könyve) összeállítója, „leírt” mindent, amit Isten közölt vele. Írásai tartalmazzák a teremtésről szóló beszámolót, a Noé napjaiban lejátszódó Vízözön megörökítését, Ábrahám történetét, és Mózesnek az Istenhez fűződő személyes kapcsolatát (2Mózes 24:3, 4). Dávid király kijelentette: „Az Örökkévaló szelleme szólott bennem, s az ő szava nyelvemen van” (2Sámuel 23:2). Más bibliaírók is hasonló kijelentéseket tettek arról, hogy isteni irányítás alatt készítették műveiket. Mindezen írások együttesen adják meg Isten tulajdon magyarázatát a történelemről — az események igazi tartalmáról, jelentéséről és végső kimeneteléről. Az Írások számos, egymástól igen különböző írója — királyok, alkalmazottak, papok és mások — mindannyian titkárként működtek közre abban, hogy megörökítsék Istennek, a Biblia Szerzőjének és az ígéretek Szavatolójának a gondolatait.

Mivel a Biblia isteni szerzőségre hivatkozik, sok ember ezzel kapcsolatos legelső kérdése a Biblia Szerzőjének tényleges létezésére irányul. Sokan nyíltan tagadják Isten létezését. Mások, azt feltételezvén, hogy az Isten fogalma és a Bibliában való hit ma már elfogadhatatlan egy értelmes ember számára, megkérdezik: „A tudósok miért nem hisznek Istenben?” Van ennek a feltételezésnek valódi alapja? A New Scientist folyóirat azt írta az egyik cikkében, hogy „az a nézet, amely szerint a tudósok általában hitetlenek . . ., teljesen hamis nézet”. Ugyanez a cikk beszámol arról, hogy az egyetemeken, kutatási intézményekben és az ipari laboratóriumokban szúrópróbaszerűen végzett felmérések azt mutatják, hogy „10 tudós közül nyolc valamilyen vallásos hitet követ, vagy ’tudománytalan’ eszméket támogat”. Tehát nem pontos az az állítás, hogy a hitet nem lehet összeegyeztetni a tudománnyal vagy a tudósok személyével.

Van valamilyen bizonyíték az ihletettségre?

Ha valaki arra a következtetésre jut, hogy van meggyőző bizonyíték a Teremtő létezése mellett, még akkor is fennmarad a kérdés: Vajon Ő ihletett embereket arra, hogy feljegyezzék gondolatait és szándékait a Bibliában? Számos érv szól amellett, hogy ebben biztosak lehetünk. Az egyik ilyen érv a Biblia tudományos pontossága. Például: több mint 3000 évvel ezelőtt Jób azt mondta, hogy Isten „lebegteti a földet a semmiségen” (Jób 26:7). Körülbelül 2700 évvel ezelőtt Ésaiás próféta megállapította, hogy Isten „ül a föld kereksége fölött” (Ésaiás 40:22, Károli). Nos, honnan tudhatta Jób vagy Ésaiás azokat az alapvető tudományos igazságokat, hogy a föld az űrben lebeg és gömb alakú? Ezek a tények jól ismertek lehetnek napjainkban, de abban az időben, amikor a fenti kijelentéseket leírták, még ismeretlen fogalmak voltak. Vajon nem az isteni kinyilatkoztatás a legésszerűbb magyarázat a rejtélyre?

A prófécia — amely valójában előre leírt történelem — talán a Biblia legfőbb jellemzője, amely bizonyítja az isteni ihletettségéről tett állítását. Például: Ésaiás próféta nemcsak azt jelentette be előre, hogy Babilon el fogja pusztítani Jeruzsálemet, és az egész zsidó nemzetet fogságba viszi, hanem azt is, hogy Kürosz (Kóres, IMIT; Czírus, Károli) perzsa hadvezér idővel meghódítja majd Babilont, és kiszabadítja a zsidókat a fogságból (Ésaiás 13:17–19; 44:27—45:1). El tudsz képzelni valamilyen eszközt az isteni ihletésen kívül, amellyel Ésaiás sikeresen megjövendölhette 200 évvel előre Kürosz születését, nevét, és pontosan leírta, hogy mit fog cselekedni?

A legfigyelemreméltóbb próféciák némelyike Dániel, az i. e. hatodik században élt próféta által került feljegyzésre. Azontúl, hogy előre beszámolt Babilonnak a médek és a perzsák általi bukásáról, jövendölt az ő korához képest a távoli jövőben lejátszódó eseményekről is. Például Dániel próféciája előre elmondta, hogy Görögországból világbirodalom lesz Nagy Sándor uralkodása alatt (i. e. 336—323); Sándor halála után birodalmának felosztását négy hadvezére között; és a Római Birodalom felemelkedését (i. e. első század), annak félelmetes katonai erejével együtt (Dániel 7:6; 8:21, 22). Mindezek az események ma már vitathatatlan történelmi tények.

Mivel a bibliai próféciák ennyire pontosnak bizonyultak, a kritikusok csalásnak bélyegezték azokat, azt állítván, hogy az írók megtörtént eseményekről adtak történelmi beszámolókat, majd próféciáknak tüntették fel írásaikat. De hogyan állíthatja azt komolyan valaki, hogy a zsidó papok ki mertek találni csak egyetlen próféciát is? És miért találták volna ki ezeket a próféciákat, amelyekkel az elképzelhető legélesebb módon támadták volna saját magukat? (Ésaiás 56:10, 11; Jeremiás 8:10; Sofóniás 3:4). Nem is szólva arról, hogy egy egész írni-olvasni tudó nemzetet — amelyet a Bibliával mint szent tankönyvükkel képeztek és neveltek — hogyan tudtak volna egy ilyen trükkel rászedni? (5Mózes 6:4–9).

Hogyan lehetett volna bármilyen csalást véghezvinni teljes civilizációk eltűnésének a leírásánál, például Edom és Babilon esetében, amikor ezek az események több száz évvel a Héber Iratok befejezése után történtek meg? (Ésaiás 13:20–22; Jeremiás 49:17, 18). Még abban az esetben is, ha valaki ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy ezeket a próféciákat nem maguknak a prófétáknak a korában írták, belátható, hogy legalább az i. e. harmadik század előtt fel kellett jegyezni azokat, mivel a szövegük akkorra már görög fordításban is olvasható volt a Septuagintában. A Holt-tengeri tekercsek is (amelyek az összes profetikus bibliai könyvből tartalmaznak részleteket) az i. e. második és első századból származnak. Amint említettük, számos prófécia csak ezen időpontok után teljesedett be.

A vallásokról pedig még annyit szeretnék leírni, hogy a Biblia egyetlen vallásról, az-az igaz hitről beszél, ha itt megvizsgáljuk el tudjuk dönteni, hogy melyik az igaz vallás, a többi vallás pedig csapda az emberiség számára, egy jó eszköz a gonosz(Sátán) kezében ami által félrevezeti az embereket és így nem tudják eldönteni, hogy melyik az igaz.