Etikusabb / erkölcsösebb a vallásos ember?

Egyetértek azzal, hogy nem minden a vallás, habár a Dalai Lámát és a néhai II. János Pál pápát ugyanúgy fantasztikus embernek tartom.

Én magam meggyőződéses buddhista vagyok (mint Tina Turner), ahol tényleg nem erőszakol senki rád semmit, majd rájössz, hogy mi a helyes. Valamint még a klasszikus értelemben vett hitet sem követeli meg. Maga Buddha halála előtt azt mondta tanítványainak, hogy eszükbe ne jusson vakon hinni mindenben amit mond, próbálják ki előtte.

Egyébként az istenközpontú vallásokban is az van, hogy a Legfelsőbb Szellem (mármint az Isten) nem egy konkrét, transzcendentális személy, hanem a világ lényege, egy megfoghatatlan valami.. és ez bizony a mai világban az értelem.

Ja és visszatérve a buddhizmushoz: egy buddhista ember nem lenne képes semmilyen élőlényt bántani, ellenben a kereszténység szerint az állatoknak nincs lelkük.

Így szerintem egyéni meggyőződés kérdése, bár nem tagadom, hogy bizonyos esetekben segíteni tud. De hogy erkölcsösebb lenne... ezt így nem merem kijelenteni.

Szia!

Remélem, még nem késtem le a házidolgozatodat! :)

A kérdésed nagyon komoly dolgokat feszeget! A sors apró fintora, hogy éppen könyvet írok a témában, mármint az etikáról. Ezért - ha szabad így mondanom - van egy csipetnyi rálátásom a problémára. Amiről első ránézésre az derül ki, hogy nem nagy, hanem óriási!

Először is tisztáznod kell az Etika fogalmát. Szerintem ez egy szabályrendszerhez (tehát valamilyen törvényekhez) való igazodás. Léteznek társadalmi törvények, vallási törvények és "személyes" törvények, amiket "öntörvénynek" is szoktunk hívni. Persze egy csomófajta egyéb törvény létezik még, de ez a három a legfontosabb.

Na most, Te, mint szabad ember annak a szabályrendszernek veted alá magad, amelyiknek akarod. Ha az életedben a legfontosabbak a vallásod által leírt (vagy le nem írt) törvények, nosza, tartsd be őket. Így leszel "vallásos". (Nem hívő! Van különbség!) Ha a társadalom által rád rótt törvényeket tartod be, akkor elnyered a "törvénytisztelő" elnevezést. Ha csak a saját szabályaidnak engedelmeskedsz, akkor sokan azt fogják mindani, hogy "öntörvényű" vagy! Ja, és mivel nem egy képzeletbeli ember vagy, hanem nagyon is valós, valószínűleg több szabályrendszert is beengedsz az életedbe. És mindegyiknek igyekszel is megfelelni ilyen-olyan okokból.

A probléma azonban csak most kezdődik, és most már haladunk a kérdésed megválaszolása felé! Ugyanis a kérdésed tényleg arra utal, hogy létezik egyfajta egyetemes etika (bár szerintem ez nem akkora baromság, mint valamelyik hozzászóló írta). És ez az egyetemes etika nem másutt érhető tetten, mint az egyes szabályrendszerek (mint halmazok) metszéspontjában.

Biztos nem véletlen, hogy a legtöbb vallás, a legtöbb nép törvénye, de még az emberek szerint sem etikus például embert ölni. Vagy lopni. Vagy mást a szabadságában korlátozni. Stb.

Na mindegy, most nem fejtegetem tovább, mert tudom, hogy a téma kimeríthetetlen vitaforrás.

A kérdésedre a válaszom pedig egy határozott NEM! Attól, mert valaki vallásos, még korántsem biztos, hogy etikusabb is. Ez teljesen egyénfüggő, és egy jól működő személyes etikához nem mindig elég a vallás.

Remélem nem vagyok még elkésve a válaszadással.

Szerintem életfelfogásban mindenképpen erkölcsösebb egy vallásos ember, de mindaddig csak, amíg a vallását életútnak gondolja, és komolyan veszi. A tapasztalatom az, hogy mindenki gyarló. Nagyon fontos szerintem az, hogy próbáljunk meg a gyarlóságunk ellenére megfelelni az isteni követelményeknek, márpedig erős önkontrollal az ember erre képes. Sokszor ez kemény áldozatot követel meg tőlünk. De mindezen áldozatot azért tegyük, mert szeretnénk megfelelni Istennek, szeretjük őt, és ne azért, mer félünk tőle.

Nem mindegy, hogy a gólya elszáll felettünk vagy fészket is rak.

Azt gondolom, hogy a tökéletlen hajlamaink miatt időnként tudunk rosszat tenni, még akkor is, ha hívő keresztények vagyunk, ez kivédhetetlen. De,ha már törekszünk arra, hogy javítsunk a hibáinkon, mi több, tanulunk belőle,akkor már nyert ügyünk van.

Erotika:

Szerintem az erotika szintén gondolkodás kérdése. Sokszor olyan vagyok, amilyennek mutatom magam.Ám azért ez még sem olyan egyszerű. A testi adottságok is közrehatnak. Minden esetre egy keresztény ismertető jele a szerénység, még akkor is, ha a hosszú szoknya mögött bomba lábak vannak. :)

Hogy mi számít erotikusnak? Egy szép szem, egy jó harisnya, szép külső, jó alak? Nézőpont kérdése.

Minden esetre jó, ha egy keresztény a szellemi dolgokra ad leginkább, és nem a külsőségekre. A külsőség elvonhatja a figyelmet a valódi értékekről.

Persze nem minden, magát kereszténynek valló ember "szentfazék" és "bányarém". :)

* 2 Móz. 20,13 "Ne ölj."

* 3 Móz. 24,17 "Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon."

ezzel szemben

* 2 Móz. 32,27 "Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, ... és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát."

* 1 Sám. 6,19 "... És a nép szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással [az eredeti szöveg szerint: mészárlással] sújtotta vala a népet."

* 1 Sám. 15,2-3.7-8 "Így szól a Seregek Ura [az Úr]: ... Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. ... Saul pedig megveré Amáleket ... a népet pedig mind kardélre hányatá."

* 4 Móz. 15,36 "Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek."

* Hós. 14,1 "Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak."

* Zsolt. 137,9 "Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!"

- bár az utolsó idézetre azt mondták, (majd utánajárok) hogy pontosan a gonosz emberek mondják ezt a csecsemős dolgot.