Isten miért engedte be a Sátánt az édenkertbe?

Isten Jézus feláldozásával megmutatta, hogy már nem haragszik.

Az ember teremtett alárendelt mivoltában hunyón szemet a bűnbeesésért hibáztatás, a bűnbeesés felelősségének terhén túl, a fájdalmas következményekkel teli életéért.

Örüljünk, hogy meg lettünk teremtve és engedelmeskedjünk a Királynak.

De akkor miért lettek teremtve speciális képességű ragadozó állatok a mi kis Édenünkbe?

„a) Az ördög egy angyal volt a mennyben, aki levettetett az Édenkertbe. A földre vettetett az 1Móz.1. fejezetében.

Nem levettetett, hanem itt volt velünk, ha úgy tetszik felvigyázóként.”

A Biblia minden szava elfogadottan Isten igéje. Erre te azt mondod nem levetettet, hanem….

Amikor Isten igéjének csak az eleje, volt meg az embereknek útmutatóul, akkor Isten a megismerés tényközlésével, mutatta be a bukott angyalt és nem felvigyázóként.

A levettetett, negatív helyváltoztatásra kifejező szó és múlt időben volt a kijelentéskor, és mellette, már ott található a bűnre csábítás és további negatív beállítás. Felvigyázás kizárható.

Apokrif iratokra hivatkozás elfogadásával a Biblia teljes egésze ellentmondásba kerül, nem hiába nem szerepel benne, de a bukott angyalok és asszonyok közös óriás gyermekei a Bibliából is ismertek.

Annak a kornak gonoszsága miatt lett az özönvíz.

Vagyis már Noé előtt is negatív szereplő ként vannak beállva Sátán, de akkor mit keresett az édenkertben?

A szabad akarat érvényesítéséhez, elég a tiltást felállítani.

A közléstől számított minden egyes pillanatban él a tilalom alatt álló a szabad akaratával.

A bűnre csábítás nem egyenlő a szabad akarattal.

A bűnre csábítás engedélyezése nem egyenlő a szeretettel.

Idilli állapotot ígérni és abban kísértést engedélyezni egyenlő a hazugsággal.

Ha a gyerekednek megtiltod, hogy csokit egyen fogmosás után akkor mindig él a szabad akaratával, amikor elmegy a csokis fiók előtt, és minden nap mosolyogva fekszik le, hogy a szülei büszkék rá.

Nem szeretet, ha engeded, hogy egy amúgy is rosszakaró szomszéd az otthonodban sugdosson a gyerekednek.

Bizalmi közegbe rosszakarót beengedni felelőtlenség.

A gyermeked könnyes szemmel áll a hideg sötét utcán.

Te becsapod az ajtót és fegyveres biztonsági emberekkel őrizteted a házad. A hideg járdán vacogó gyerekednek, a meleg szobából ezt kiabálod ki a csukott ablakon: megmondtam, hogy elzavarlak itthonról, ha fogmosás után eszel csokit.

Apa a szomszéd bácsi gonoszságáról miért nem beszéltél, miért engedted, be az otthonomba, hiszen azt hittem biztonságban vagyok?

Évekkel később vízbe fojtod a leszármazottakat, mert alkoholisták, bűnözök lettek a családban nevelkedés hiányától, meg attól, hogy az utcai életben a csúnya szomszéd bácsi és barátai befolyása alá kerültek.

A szenvedések közepette meghalt gyermeked szintén szenvedő leszármazottainak azt mondod, nem büntetés volt, hanem csak a bűn következménye. Én mindent megtettem, hiszen pár millió szenvedő gyermekem fájdalma után álruhában kimentem én is az utcára és az éjszakai életben én is megkaptam a magamét, miközben azt kiabáltam, szenvedjetek nyugodtan, látjátok megbocsátok.

Leveleit is írattam nekik, persze nem én magam, szenvedő gyermekeim egy némelyikével.

Ha hiba van a levélben az az ő dolguk. Miért akarták megérteni, mért nem inkább érezték az én szeretetemet?

Jób történetét elfogadom: egy emberöltőn belül lezajlott a próba és nem volt az egész emberiségre kiható szenvedés. Jó példázat arra, hogy Istentől a jót és a rosszat egyaránt örömmel kell fogadni, mert minden ajándék.

Ami kérdés Jóbnál, hogy a gyermekei egy legyintésre meghaltak.

Lehetne írni egy Jób fiai könyvet, ahol az ő szemszögükből nem Isten szeretete lenne a példázat, de az is lehet, hogy a feltámadáskor/menybe menetelkor kacsintanak jó kis móka volt segítettünk az apa sikerrel záruló próba tételében, gyerünk bulizni.

Szerencsére Jób kitartott és nem bukott el szabad akaratából kifolyólag.

Jó példázat arra, hogy az első emberpár bűne miatti emberiségre rótt büntetés elmélete nem helytálló.