Mi a véleményetek az ateizmusról?

Bár többen negatívan értékelik, fenntartom, hogy az ateista is hívő, aki abban hisz, hogy nincs isten, és az istenhitre, a túlvilágba vetett hitre csak a mulandóság könnyebb feldolgozhatósága érdekében „lelki mankóként” van szükség.

Miért?

Az egyik vitatkozó szerint

„Ilyen alapon te meg millió vallás követője vagy, mert abban hiszel, hogy nincs unikornis, nincsenek vámpírok, farkasemberek, nincsen yeti, stb, stb…”

Eltekintve az unikornistól (egyszarvútól), amely nemcsak mitológiai figura, hanem létező állat is (lásd: [link] a többi felsorolt példáról egyértelműen tudható, hogy azok az emberi fantázia szüleményei. (Talán még a yeti, magyarul helyesen jeti is olyan, ami (vagy aki?) — mint az ember és a majom közös ősének késői leszármazottja — elvileg létezhet.) Aki ezek létében felnőtt létére hisz, az nem egy vallás követője, egyszerűen csak infantilis.

Minden olyan dolgot, aminek a léte tudományosan nem bizonyítható, legfeljebb tapasztalat alapján, axiómaként kezelhetünk. De az axióma tudományos fogalom, isten létének kérdése viszont nem tartozik a tudomány fogalomkörébe. Ezért az istenhit nem kezelhető axiómaként.

Ateista egyebek mellett az, aki nem hiszi el azokat a csodákat, amit a különböző vallások követői elhisznek.

A kereszténységből vett példák: Az ateista még egyszeri kivételként sem hisz a szeplőtelen fogantatásban, a feltámadásban, a kézrátétes gyógyításban, az „állj fel és járj” működésében, és a sort lehetne folytatni. És nem hisz azokban a „megtapasztalásokban”, amit egyes hívők átélt élményként mesélnek el, mert meg van győződve róla, hogy ezek esetében vagy epileptikus roham hatására, vagy egyéb transzszerű, „tudatmódosult” állapotban született, valójában át nem élt jelenségről van szó.

Ultracivil „Az ateizmus egyik ága az agnoszticizmus” állításával is vitatkozom:

Az agnoszticizmusnak az istenhithez semmi köze, az a világ megismerhetőségét tagadja.

Továbbá „...marad az istenhit, az általa nem ismert dolgoktól való félelem” az ősember szintje, aki anno minden számára magyarázhatatlan jelenség mögé egy istent képzelt (l.: multiteizmus).

Végül a hivatkozás a világegyetem határára komolytalan felvetés, gondolom, ultracivil is annak tekinti.

Kedves PaGa!

Az istenhittel kapcsolatban: De igen, egymás mellett létezik a sok-egy-nulla istenbe vetett hit. A fizikából vett bármilyen hasonlat rossz, azok ugyanis — szemben isten létének kérdésétől — érzékelhető, mérhető dolgokról szólnak.

"Zuhanó repülőn nincs ateista" kérdéshez:

Ne keverjük az istenhitet azzal, hogy rémületében, megrökönyödésében vagy csak meglepetésében időnként az ateista is felkiált: Te jó ég! vagy akár: Úristen! Ez nem jelenti azt, hogy megtért volna.

Dany boy:

A darwini elmélet félremagyarázása, hogy az ember a majomtól származik. Az állítás úgy helyes, hogy az embernek és a majomnak közös őse volt, az ember és a majom (pontosabban az emberszabású majom) a továbbfejlődés két eredménye.

Az pedig, hogy „… Isten létezését pont az bizonyítaná alapvetően, hogy nincs rá bizonyíték” nem egyéb, mint egy szofista álokoskodás (de, ahogy később történik rá utalás, fakadhat cinizmusból is).

Tibor, az a helyzet, hogy a hivő szó gyakorlatilag istenhivőt jelent, ugyanazt, mint a hivek.

A hit szónak már inkább van isten nélküli jelentése.

A hivő ember elfogadja egy megfooghatatlan lény létezését és a világ fölötti uralmát. Az ateista ezt tagadja.

érveid jók, a szavak viszont tőlünk függetlenül hordoznak jelentéseket.

Köszönöm az észrevételt, de vitatkozom vele.

Forduljunk az értelmező szótárhoz, mely szerint a hívő:

1. Olyan <személy>, aki (el)hisz valamit.

2. Olyan <személy>, aki Istenben, vallásának tanításaiban hisz; vallásos.

Vagyis a hívő szónak nem csak a kétségtelenül gyakrabban használt második jelentése létezik, hanem az általánosabb első is.

Megint végigolvastam az egészet, és arra jutottam, hogy azt se értem, miért is hinnének az ateisták jobban Istenben, mint a hívők? Én 100%-ban biztos vagyok benne, hogy ez a személy, lény, nem létezik, és ezt másnak is be akarnám bizonyítani; ki tudja, talán rá is akarnám erőszakolni. És mégsem hiszek jobban Istenben, sőt egyáltalán nem.

És hogy akkor miért is létezik sokak szerint mégis az Isten?

Elmondom.

Mindennek van magyarázata, minden túlviláginak tűnő ténynek, csak gondoljunk a lángfestésre, a radioaktivitásra, ezek rengeteg dolgot megmagyaráznak. Ám régen ezeket még nem tudták az emberek. És ha valaki három szemmel született, az Istenhez kötötték, nem a sugárzáshoz. Így alakult ki a hit, a hívők, és öröklődött tovább a későbbi nemzedékekre ez a felfogás...

ha jól emlékszem az iskolai nyelvtanra, ez egy jelenidejű főnévi igenév, amely állandósult formájában főnévként használtos és itt a jelentése állandósult, elvont.

ha rágcsálsz egy darab akármit, akkor te egy rágcsáló ember vagy szemben azokkal, akik nem rágcsálnak, de nem vagy rágcsáló (állatkategória).a jégtörő jeget tőr, de akkor is jégtörő (hajó) , ha a kikötőben áll. Hallgató az

aki zenét, előadást hallgat, de mi van akkor, ha a vizbe dobják? akkor a hallgató úszik, de úszó nem lesz, csak ha rendszeresen foglalkozik ezzel a sporttal. stb.

visszatérve: ha elhiszed , amit mondtam, akkor te a szavaimnak hivő ember vagy, de nem vagy hivő, mert ez a szó főnévként az istenben hivő emberreket nevezi meg.

ha nem hiszed, akkor is.

Kedves Névtelen Vitapartnerem!

Rosszul emlékszel a nyelvtanra: A főnévi igenév végződése: -ni, aminek nincs jelenidejű és semmilyen más idejű változata, és főnévként sohasem használatos. (A konkrét szavak estében ezek: rágcsálni, úszni.)

A példáidban a melléknévi igenév jelenidejű alakjáról és annak főnevesült változatáról van szó. Ez utóbbi a szó jelentésétől függően lehet elvont (absztrakt), vagy éppenséggel nem az.

A fentebb általam az értelmező szótárból kiírt meghatározások mind melléknévi, mind főnévi értelemben minkét jelentéssel bírhatnak. A hétköznapi szóhasználatban az első, általános jelentése a szónak valóban ritkán fordul elő, leginkább csak filozófiai fejtegetésekben, és ez a jelentés mindig egy adott kontextus részeként jelenik meg. Mi ebben a környezetben éppen egy ilyen filozófiai fejtegetést folytatunk, és ezért itt a szó általános jelentése is elfogadható. Egyébként ettől függetlenül igaz, hogy a hívő szó minden környezetétől megfosztva főnévként valóban az istenhívőt, vallásos embert jelenti (szokta jelenteni).

Kedves Tibor és Többiek,

"isten létének kérdése viszont nem tartozik a tudomány fogalomkörébe"

Miért nem? Talán még olyan is van, hogy vallástudomány. De természettudományos alapon is lehet kezelni a kérdést.

"A fizikából vett bármilyen hasonlat rossz, azok ugyanis — szemben isten létének kérdésétől — érzékelhető, mérhető dolgokról szólnak."

Isten létét miért ne lehetne érzékelni, ha létezne Isten? A Biblia szerint nem lehet?

Vallási kérdésekkel kapcsolatban vannak tudományos próbálkozások. Például volt aki a túlvilág helyét kereste tudományosan: azon elmélkedett, hogy ha a lelkek egy bizonyos típusú részecskék (bozonok, mint a fény részecskéi, a fotonok), akkor akár ugyanazon a helyen is lehetnek (gyakorlatilag egymásban), és akkor nagyon kis helyen elférnek.

Érdekes Isten létét a világegyetem végességéhez kötni:

"Majd ha meglátjuk a világegyetem határát és nem látunk a fal túlsó oldalára, akkor bízhatunk istenben, de addig az egész csak fikció."

Ez úgy hangzik, mintha véges világegyetemet létrehozhatott volna Isten, de végtelent nem. Miért nem? Másrészt, lehet, hogy többeknek furcsán fog hangzani, de lehet, hogy nincs is értelme a világegyetem végéről beszélni, mert pl. görbült a tér, mert a benne levő anyag elgörbíti, és nem lehetséges benne egyenesen menni. Lehet, hogy elindulunk egy irányba, úgy érezzük, hogy egyenesen, és végtelen hosszú menetelés után visszajutunk a kiindulási helyünkre egy másik irányból.

Egyébként szerintem nincs lényeges különbség a véges és végtelen világegyetem között. Mindkettő létezését nehéz megmagyarázni. Az ateista azt mondja, hogy egyszerűen csak van, és kész. A hívő azt mondja, hogy Isten teremtette. Végül nem mindegy? Ez van, ebben kell élnünk.

Gábor

Kedves Tibor, a nyelvtanra emlékszem, de a megnevezéssel mellétrafáltam, igazad van. Egyebekben a főnévi igenév bizonyos esetekben főnévként viselkedhet , de még ragokat is felvehet.

Látom szeretsz vitatkozni, de mintha tudálékos lennél. Nem vettem elő értelmező szótárat.Mi nem filozófiai vitát folytatunk. Én arra reagáltam, hogy szerinted az ateista is hivő.Szerintem a hivő az, aki egy emberfeletti lényben hisz. Az aki nem hisz egy emberfeletti lényben az nem hivó, hanem ateista még akkor is elhisz mindenfélét.

A te logikád elég sok problémát vet fel, a hallgató elveszti diákbérletét, ha énekel, mert akkor nem hallgató és a rágcsáló növényevővé lesz, ha elfogy a rágcsálnivalója...

maximális mértékben elutasító vagyok minden vallással szemben, nem hiszek istenben / istenekben, a biblia szerintem úgy hülyeség ahogy van, kitaláció, fikciók stb...

véleményem szerint azok az emberek fordulnak a valláshoz akik túl hülyék a tudományi ágak megértésében (kémia, matek, fizika, biológia stb.) mással nem tudom magyarázni a vallást. A hit a gyenge emberek számára létezik. Nemtudom hogy most ateistának-e lehet e magam mondani.