Mi a pszichológiai alapja az istenhitnek?

A kérdés engem is nagyon foglalkoztat, és sokat gondolkodtam rajta. Kiskoromban nem neveltek hívőnek, de jártam hittanórákra: már ott is szemet szúrt a papok agressziója, tudatosult sok-sok ellentmondás a Bibliában... egyre inkább kezdtem lázadozni a kereszténység ellen, egyre inkább megértettem, hogy sokkal inkább a neveltetésen és születési helyen múlik, hogy ki miben hisz. Ma már nevetségesnek tartom az egész kereszténységet, és a falra mászok a sok naiv embertől, akik nem ismerik a logikus gondolkodást, de azért mély meggyőződéssel győzködnek minket is, hogy térjünk meg, mert a keresztény isten és Jézus az igazi. Sokan egyszerű vidéki emberek, akik életükben egyszer nem gondolják végig, mi a kereszténység az elejétől a végéig. Nem ismerik a történelmét, nem rendelkeznek tudományos, pszichológiai ismeretekkel. Akadnak olyanok is, aki a szüleik miatt hisznek, akadnak olyanok, akik azért, mert egyszer látni vélték a nagyanyjuk szellemét... a lista végtelen, de egy biztos: a legtöbb ember nem logikai meggyőződés alapján hisz (itt ezt anno kicsit kifejtettem: [link] ("hit " címszó)). Az ilyen emberek baromi idegesítőek, mert a logika vezette ember tudja, hogy neki van igaza, mégis ezerszer meg kell hallgatnia, hogy "de Jézus majd ítélkezik feletted", meg ilyenek, közben én tudom, hogy az én nézetem arról, hogy a természetben minden megújul, az élet minden valószínűség szerint körforgás, energia nem vész el, a földrajzi születési hely meghatározza a vallást, ezerszer közelebb áll a valósághoz. Tele van ez az oldal is a bibliaidézőkkel, akik sportot üznek abból, hogy érvek helyett rögtön legépelik a fél Bibliát...

Na, visszatérve a kérdésre:

Én nem vagyok semmilyen vallásnak a hívője. Már csak azért nem, mert a hiten kívül mindnek van valami plusz megkötése (böjt, zarándoklat), amik többnyire abból az őskori nézetből erednek, hogy a nagyobbfajta erő valamiféle áldozatot kér tőlünk (mai primitív törzsek), már ez is ékesen elárulja, hogy az adott vallás emberi kreálmány, az istenre emberi tulajdonságokat vetít ki. Az én véleményem az, hogy a természetben van kódolva az, amiben hinnünk kellene. Itt van a Nap, a mi szempontunkból örök és kiapadhatatlan erőforrás: kér tőlünk bármiféle áldozatot? Ha van isten, aki minket teremtett, miért kérne bármit tőlünk? Miért lenne egyáltalán szüksége rá? Miért ne adná tudtunkra? Az én vallásom az, hogy a hit összeegyeztethető a fizika törvényeivel, a természetben, bennünk van elrejtve a teremtő erő. Én ugyanis hiszek istenben.

És azért hisz szerintem alapvetően az ember, mert tudata van, és a tudattal vele jár önmaga létének a kérdése is. Mindenki elgondolkozik azon, hogy honnan jött. Hogy hogyan jött létre az élet. A természetben olyan tiszta logika, olyan rendezőelvek vannak, amit mi még részben fel sem tudunk fogni. Aki elég múvelt, elég értelmes, elég fejlett, az rájön, mikor ránéz a testére, hogy ez a hihetetlenül bonyolult szerkezet nem egy káosz, hanem felépül valamilyen rend alapján. A rend mögött pedig mindig valami tudatosság van. Én erre jutottam. A káosz a sötétséghez tartozik, abból nem jönne létre élet. Kell, hogy legyen valamilyen felsőbb rendező erő. Minden mindennel összefügg, a tudomány mindenhol logikát talál. Ez nem egy kozmikus véletlen.

18/F

20:29-nek

ha a te szemszögedet nézzük, akkor ugyan ez a kérdés felmerül a többi funkcióra is(amit különben leírtam, csak te már nem másoltad oda...). Szerinted mégis hogyan találták ki a TH vagy a hypoTH szerepét? Elég utánaolvasnod kicsit és megtalálod, hogy amikor te megmozgatod az ujjaidat, hogy kommenteket írj a gyakorikerdesek.hu-ra akkor az agyad bizonyos részén elektromos tevékenység figyelhető meg.

más: írta valaki a szélsőséges eseteket, mind két csoportban...nos én egyszerűen naívnak tartom őket, akik elhisznek mindent amit más mond nekik. Ha a megfelelő ember mondja nekik, akkor akár a kútba is ugranának, mert hogy egy vezető személy mondta nekik...ahh.

első kommentelő voltam.

"Hibás az agya, vagy neki Isten központ helyett ateista központ van az agyában?"

1. A vallásos hit egyáltalán nem követeli meg a vallásosságot. Az ateista ugyanúgy rendelkezhet vallásos "jellegű" érzelmekkel, sőt... pl. rengeteg ateista tudós csodálja vallásos áhitattal az univerzum működését.

2. Ettől függetlenül valóban nem mindenkinél létezik ez a fajta érzés... ugyanúgy ahogy pl. színvakok is léteznek, vannak "hitvakok"... sőt! Képzeld, van aki keresztény és mégsem képes ilyen érzésekre... egyszerűen tényként kezeli a keresztény világképet, mert ezt tanulta a szüleitől, vagy akármi... de soha nem "kapcsol be" az adott terület az agyában.

Azt megkérdezni, hogy ezt a központot hogyan találták meg a tudósok az mri és gondolatok által irányítható eszközök korában... ne haragudj, de elég nagy butaság.

Jung-ot lehet felhozni, mert ő feltételezte hogy a spiritualitás mint olyan is természetes emberi igény. Manapság némely evolúcióbiológusok mint Dawkins között népszerű a memetikából próbálni levezetni (a memetika azt állítja hogy bizonyos ötletek - a pszichológiailag vonzó, az egyszerű, az igazságtartalmú stb. - gyorsabban terjednek, és bizonyos gondolatok, teszem azt egy városi legenda, ki tudják használni az emberi pszichológiát hogy minél többen átvegyék őket).

De pl. itt van az ún. "mágikus gondolkodás" (magical thinking), ami azt állítja hogy ha az ember egy hibás ok-okozati viszonyt állít fel magában (pl. valami kabalatárgynak tulajdonít egy szerencsés eseményt), akkor hajlamos lesz ismételni az amúgy értelmetlen tevékenységet, és neki tulajdonítani a sikert. Ezt más állat is tudja: pl. galambokon vizsgálták, hogy felvesznek értelmetlen szokásokat néha. Egy galamb szeretett a ketrec sarkában lenni, és valamiért összekapcsolta az etetés idejével: ha éhes volt, bement a ketrec sarkába. Hiába nem kapott ilyenkor enni, ezt nem lehetett kiverni belőle, és mikor véletlenük az etetés egybeesett, akkor még jobban rászokott a dologra.

Én nem hiszem, hogy pszichológusra volna szükség (legalábbis hiba egy-egy ilyen tételre leredukálni az egész kérdést biztos hiba), bár kétségtelen, hogy van a dolognak egy pszichológiai vetülete. Szerintem a vallás sokkal inkább kulturális jelenség, amit a közösségformáló szerepe tesz naggyá. Az istenhitet elvileg lehetne pszichológiailag vizsgálni - én azt szoktam mondani, hogy van a dolgoknak egy "humán" nézőpontja, meg egy "reál". És az istenhit egyszerűen abból ered, hogy valaki a "humán" kategóriákat akarja alkalmazni a "reál"ra is. Egy olyan univerzumot hoz ez létre ahol a csak emberi társadalomban értelmes fogalmak mint jóság, hit, becsület, feljebb helyezkednek el a fizikai törvényeknél; ahol a tudatos teremtés a fizika fölött álló dolog; ahol az ember a legfőbb dolog az univerzumban, és ahol a tudat nem pusztulhat el, hiszen ha nem emberi szemmel nézünk valamit annak értelme sincs. (A szubjektív belső valóság előre helyeződik a feltételezett objektív külső valósággal szemben - ezért is van az hogy pl. látomásokat igaznak vesznek, mert az hogy az agy tévedhet, azt csak úgy ismerhetné el ha felismeri hogy az agy egy fizikai dolog aminek megvannak a korlátai.)

ma 20:37

Russel teáskanna: attól hogy nem bizonyítható, nem lesz igaz.

(De ez nem a témához tartozik.)

Forrás: nem vagyok psziochológus.

Sok minden, amit napjainkban hitnek tartanak, az valójában nem más, mint hiszékenység, vagyis az arra való készség, hogy minden alap vagy nyomós érv nélkül elhiggyünk valamit. A hiszékenység gyakran szeszélyes érzelmeinkre és a babonára épül. Ez nem jól megalapozott hit, mivel nincs megbízható alapja.

Talán van olyan barátod, akiről elmondhatod: „Benne megbízhatok. Számíthatok rá, hogy betartja a szavát. Tudom, hogy segíteni fog, ha nehézségeim támadnak.” Aligha mondasz ilyet egy olyan személyről, akit csak egy-két napja ismersz, ugye? Olyannak kell lennie, aki ismételten bebizonyította megbízhatóságát. Ugyanennek kellene igaznak lennie a vallásos hitre is: szilárd, megbízható bizonyítékon alapuló reményt és meggyőződést kell adnia nekünk.

Ezért a hit pontos ismereten alapul, tényeken, amelyekre helyes döntéseket lehet alapozni. Ez nemcsak azt kívánja meg, hogy higgyünk, hanem azt is, hogy legyen oka annak, hogy hiszünk.

Sajnos a hitoktatók is gyakran téves nézeteknek adnak hangot, amikor a hitről beszélnek. Némelyek érezhetően azt sugalmazzák, hogy a hithez hozzátartozik, hogy lelkesen elfogadjunk valamit, amire nincs szilárd bizonyíték. Sok gondolkodó embernek ez egyenlő a hiszékenységgel.

Ezen okokból kifolyólag tény, hogy az emberiség nagy része - akár (vallásos) hívő, akár nem - hiszékeny.

Egy szemléletes példát írnák:

Előfordult már veled, hogy némileg felbosszantott az a vita, mely az evolúció és a teremtés összevetéséről folyik? Ha igen, nem vagy egyedül.

Valójában az történik, hogy az egyik fél, néhány jeles tudós és akadémikus, gyakran szakszavakkal teletűzdelt nyelvezetet használva, azt állítja, hogy ha művelt és intelligens vagy, akkor el kell fogadnod az evolúció elméletét. A másik fél viszont, néhány ugyanolyan lehengerlő stílusú vallásos személy érzelmektől túlfűtötten arról szónokol, hogy ha igaz hited van, akkor egyet kell értened az általa képviselt teremtéselmélettel.

Az ilyen szélsőséges nézetek számos gondolkodó embert közömbössé tesznek. Isten létének vagy nemlétének a kérdése többet érdemel, mint hogy csupán önelégült, dogmatikus kijelentések hangozzanak el róla. Nem szabad elfelejtenünk, hogy erre a kérdésre nem egyszerű vitatémaként vagy puszta agytornaként kell tekintenünk, hiszen, ha van Isten, komolyan érintheti az életünket és a jövőnket.

Kedves kérdező, kérted hogy ne legyenek bibliai idézetek. Kár a megkötésért, mert állítom, hogy nem ismered a pontos Írást, különben nem tetted volna fel a kérdést.

Rövid leszek: tudtad, hogy a Biblia arra figyelmeztet, hogy ne legyen megalapozatlan a hitünk: „Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz” (Példabeszédek 14:15). Pál apostol ezt írta: „Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1Thessalonika 5:21). A Biblia tehát nem támogatja a hiszékenységet. Arra buzdít, hogy bizonyítékon alapuló hitünk legyen.

Többet erről nem írok, bocsi ha ezzel is felbosszantottalak, de remélem toleráns természet vagy.

Néhány gondolkodó érdekes és elgondolkoztató megállapítását közzétenném még.

Miért vallásos az ember?

John B. Noss a következőre hívja fel a figyelmet Man’s Religions című könyvében: „Minden vallás ilyen vagy olyan módon azt állítja, hogy az ember nem áll egyedül, és nem is képes egyedül állni. Alapvető kapcsolatban van a természet és a társadalom külső erőivel, sőt függ azoktól. Homályosan vagy világosan, de tudja, hogy ő nem egy független hatalmi központ, amely képes a világtól távol állva létezni.”

Hasonlóképpen vélekedik a World Religions—From Ancient History to the Present című könyv is: „A vallás tanulmányozása feltárja, hogy annak fontos jellemzője az érték utáni vágy, valamint az a hit, miszerint az élet nem véletlenszerű és értelmetlen. Az értelem keresése olyan hatalomba vetett hithez vezet, amely nagyobb az embernél, végül pedig egy egyetemes vagy emberfeletti elméhez, amelynek az a szándéka, hogy biztosítsa az élet legmagasabb értékeit az ember számára.”

Eszerint a vallás az ember egyik alapvető szükségletét elégíti ki éppúgy, ahogy az élelem az éhséget. Tudjuk, hogy a kínzó éhség akkor is elmúlik, ha az ember válogatás nélkül eszik; ez azonban hosszú távon káros az egészségre. Az egészséges élethez egészséges és tápláló élelemre van szükség. Éppígy egészséges szellemi táplálékra van szükség a szellemi egészség fenntartásához. Ezért mondja a Biblia: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével” (5Mózes 8:3).

Igen, ezt és az előző hsz.-t a "bekopogtatók" írták.

Az Isten hitnek az az alapja,hogy az ember hit nélkül nem tud előre haladni az életben.de a hitet és hiszékenységet ne keverjük össze.lehet hinni vallásos Isten képekben is,de ez rendszerint hiszékenységgel,és az egyén önmagába vetett hitének hiányára,vagy labilitására utal,mert mivel nem tud hinni az életben,és önmagában,ezért mások hangzatos szavait fogadja el anélkül,hogy igazán megélné a saját életét.

hit,Isten hit,teljesen mindegy milyen szót használunk,a lényeg,hogy az ember higyjen saját magában,én ezt vallom.

az istent nem azonosítom a vallásos Isten képekkel,hanem a bennem lévő erőben hiszek.és ez az erő mindenkiben benne van.ezt nevezhetjük Isteni erőnek is.