Az özönvíz után hova tűnt az a sok víz?

Ez mind igaz!

De azt se felejtsük el, hogy hatására elég sok település, sok földrészek partmenti részei kerültek víz alá, vagyis megemelkedett a tengerszint. Nem véletlen, hogy egyre több tenger alatti város-maradványokat, egyebeket találnak.

És honnan jött az a sok víz? Ha hiszel benne hogy az Isten teremtette, akkor abba is hinned kell, hogy midőn bevégezte dolgát, az Isten megszüntette.

Ha nem hiszel az özönvízben, akkor a kérdésnek sincs értelme!

Ha hiszel benne, akkor meg azért nincs értelme.

Szia!

Ahogy a kompresszió egy különleges vízlemezen elkezdődött, a kontinensek megvastagodtak, és kiemelkedtek a vízből. Ahogy ez megtörtént, az özönvíz vizei visszahúzódtak a kontinensek felett. A felfelé emelkedő földalatti víz, "elfojtódott", amint a lemezek letelepedtek a földalatti kamra aljzatára. A lesüllyedő vízlemezek nélkül, amelyek a magas nyomású vízfolyás létrehozták, a víz többé nem kényszerült ki a Föld felszínére. Azáltal, hogy a víz forrása elapadt, a kontinensek között mély, újonnan megnyílt medencék tárolóhelyekké váltak ahová az özönvíz vizei visszatértek.

Ezeknek a mély tárolóknak az alja eredetileg 16 kilométerrel a Föld felszíne alatt lévő földalatti kamra bazaltpadlójának a része volt. Következésképpen a tenger szintje közvetlenül az özönvíz után néhány kilométerrel alacsonyabban volt, mint ma. Ez széles földhidakat hozott létre valamennyi kontinens között, ami megkönnyítette és előmozdította az állatok és emberek elvándorlását akár néhány évszázadig.

Szerves anyaggal és baktériumaikkal keveredett üledékek sodródtak az elvezetődő, apadó vízzel az új óceánok aljzatára. Ezek a baktériumok azután a szerves anyagon táplálkozva metánt termeltek. Azóta e metán többsége a hideg, mély óceáni vizekkel egyesülve óriási mennyiségű metánhidráttá válik a partok mentén.

Az özönvíz apadó, a meredek kontinentális lejtőkön lefolyó vizei mély csatornákat vájtak, főleg az elvezető csatornák folyásirányában. Ezek most a nagyobb folyók. Ma ezeket kontinentális lejtőkön lévő mély csatornákat tengeralatti kanyonoknak nevezzük.

A vízlemezek a bazaltaljzat néhány részén nyugodtak. Más részeket pedig víz borított be. Mivel a megvastagodott vízlemezek nagyobb nyomást gyakoroltak az aljzatra, mint a víz, a vízlemezek lassan belesüllyedtek a bazaltaljzatba, és az évszázadok során ezek idézték elő, hogy az óceán mélyen nyugvó aljzata felemelkedett. (Képzeld el, hogy egy vízágy egyik felét lepedővel, a másikat pedig egy vastag fémlemezzel takarjuk be. A fémlemez le fog süllyedni, és kiváltja a lepedő felemelkedését.)

Ahogy a tenger szintje megemelkedett az özönvíz utáni évszázadokban, az állatok a magasabb területekre kényszerültek, és néha elszigetelődtek a jelenlegi kontinentális határoktól messzire lévő szigeteken. Ennek klasszikus példát a pintyek és más állatok, amelyeket Charles Darwin talált a Galapagos szigeteken, több mint ezer kilométerre Equador paitjaitól. Ezek a szigetek ma a lesüllyedt dél-amerikai félsziget még látható maradványai. Darwin úgy hitte, hogy a pintyek egy óriási vihar során sodródtak oda. Még ha Darwin nem valószínű vihara meg is történt, mind a hím-, mind a nősténypintyek utazása, amelyek elég erősek voltak, hogy túléljék a megrázkódtató utazást, bizonyára a sok sziget közül valamelyik szigeten ért véget.

Minél több üledéket, hordalékot hordoztak és minél inkább megvastagodtak a kontinensek az összenyomódás összezúzó hatása során, annál mélyebbre süllyedtek. Természetesen a Moho is összenyomódott e folyamat során. Az újonnan kialakult hegyek még jobban lesüllyedtek, és 32-48 kilométer mélyre lassan lenyomták az alattuk lévő Mohot. Az óceán aljzata alatti Mohó és a földköpeny felemelkedett az óceán talaja mentén. Ez az, amiért a kontinensek anyaga annyira különbözik az óceáni anyagtól, és amiért a Moho olyan mélyen van a hegyek alatt, és mégis olyan lapos és kiegyenlített az óceán talaja alatt.

Sok más dolog van távol a kiegyenlítődéstől a kontinentális sodródási fázis után. A századok során az új hegyláncok és a megvastagodott kontinentális lemezek lassan éppúgy leülepedtek kiegyenlítődésük mélysége felé, ahogy egy személy teste belesüllyed a vízágyba. A lesüllyedő hegyek megnövelték a kéreg alatt a nyomást a hegyláncok mindkét oldalán, így a takaró földkéreg gyengébb részei összetörtek és felemelkedtek, fennsíkokat formálva. Más szóval, ahogy a hegyek és a kontinensek süllyedtek, a fennsíkok úgy emelkedtek. Ez magyarázza a fennsíkok máskülönben különös aspektusait. Ez azt is megmagyarázza, hogy a fennsíkok miért szomszédosak a főbb hegyláncokkal. Például a Tibeti-fennsík, a világon a legnagyobb, a világ legnagyobb legmasszívabb hegylánca közelében van. A Tibeti-fennsík 1 932 018 km2 borít be, és 4 815 méternyire felemelkedett a kontinenshez viszonyítva. A Colorado-fennsík a Sziklás-hegység tőszomszédságában, a Columbia-fennsík a Cascade-fennsík mellett további drámai példát nyújt erre. A főbb hegyek hirtelen kiformálódása eltérítette a Föld forgási egyensúlyát, és a Földet kb. 45°-kal elfordította. Az özönvíz előtti északi sark elmozdult oda, ahol most Közép-Ázsia van. (Ez az elmozdulás a Föld tengelyének 6°-os precesszióját, eltolódását eredményezte (tavaszpont eltolódása a Föld dőlésszögének váLtozása miatt), amit Dodwell majdnem 100, az elmúlt 4000 év során végzett ókori csillagászati mérések tanulmányozásából fedezett fel). Ezért található olyan sok szén a mai Déli-sarkon, és ezért fedezett fel sok kutató buja vegetációt, roppant tömegű dinoszaurusz- és fagyott-mamut-maradványokat a sarkkörön belül. Ezek a területek mérsékelt égövön feküdtek az özönvíz előtt.

Egy katasztrofális özönvíz és a Föld nyilvánvaLó, elfordulásának impozáns ókori feljegyzésére találtak. Charles Berlitz beszámol arról, hogy az első jezsuita misszionáriusok Kínában rátaláltak egy 4320 kötetes, császári rendeletre összeállított "valamennyi ismeretet tartalmazó művel":

"A Föld alapjáig megrázkódott. Az ég lejjebb ereszkedett észak felé. A Nap és Hold és a csillagok megváltoztatták mozgásukat. A Föld darabokra hullott és a keblében lévő vizek erőszakosan feltolultak és elárasztották a Földet. Aj ember fellázadt a magas istenek ellen és a világegyetem rendszere összezavarodott"

A Földet beborító vizek elvezetése az összes kontinentális medencét karimáig vízzel töltve hagyta maga mögött. A vízözön utáni tavak közül néhány párolgás útján és szivárgással több vizet vesztett, mint amennyit a magasabban fekvő területekről elvezetés útján vagy esőzések által nyertek. Következésképpen az évszázadok során összezsugorodtak. Jól ismert példa volt a korábbi Bonneville-tó, aminek most része a Nagy Sós-tó.

Esőzések áLtal és a magasabb területekről való vízelvezetés útján más tavak pedig több vizet nyertek, mint amennyit elvesztettek. Tehát a víz túlcsordult e tavak peremén a perem legalacsonyabb pontján. A peremnek ezen a pontján munkálkodó erózió lehetővé teszi, hogy több víz folyjon át rajta. Ez a bevágást a peremen még mélyebbre erodálta, és lehetővé tette, hogy a víz gyorsabban mélyítse a bevágást. így azután a bevágódás kialakulása katasztrofálisan felgyorsult. Végül az egész tó lefolyt a mély bevágáson át, amit ma kanyonnak nevezünk. Olyan ez mint az eldőlő dominósor.

Az Özönvíz után több ezer nagyobb magasan fekvő tó, és jóval alacsonyabb tengerszinten sok más kanyon is kivályódott. A szokásos földrengések is az Özönvíz után kezdődtek, a nagy tömegek egyenlőtlen elosztása miatt. Még ma is tart ez a kiegyenlítődés.

Üdv. Péter

Üdv. Péter

Az özönvíz nem az egész földet borította el, hanem az adott nép által akkor ismert "világot".

Első voltam