Miért kell térítgetni? Miért nem lehet elfogadni, hogy a másik másban hisz?

"Azért térítünk, mert téged is szeretünk és azt szeretnénk, hogy te is a mennyországba kerülj."

Nos, ezt NEM TANÚ írta!

Mire gondolt Jakab tanítvány, amikor ezt írta: „Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen”? (Jakab 3:1).

Jakab biztos nem akarta elvenni a keresztények kedvét attól, hogy másoknak tanítsák az igazságot. A Máté 28:19, 20-ban Jézus arra utasította a tanítványokat, hogy tegyenek „tanítványokká minden népeket . . ., tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek”. Ezért minden kereszténynek tanítónak kell lennie. Pál apostol tanácsot adott a zsidó keresztényeknek, mert még nem voltak tanítók. Ezt írta: „noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket” (Zsidók 5:12).

Miről írt akkor hát Jakab? Azokra utalt, akiknek különleges tanítói kiváltságaik vannak a gyülekezetben. Az Efézus 4:11-ben ezt olvashatjuk: „Ő [Jézus Krisztus, a gyülekezet feje] adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul.” Az első századi gyülekezetekben voltak különleges tanítói kiváltságok, akárcsak napjainkban. A Vezető Testület képviseli például a „hű és bölcs szolgát”, és különleges felelősséget kapott arra, hogy felügyeljen a világméretű gyülekezet tanítására (Máté 24:45). Az utazófelvigyázóknak és a gyülekezeti véneknek szintén különleges tanítói felelősségeik vannak.

Vajon Jakab arra gondolt, hogy a képesített keresztény férfiak Isten súlyosabb ítéletétől félve ne fogadják el a tanítói szerepet? Egyáltalán nem. A véni tisztség nagy kiváltság, ahogyan az 1Timótheus 3:1 is mutatja, amely így hangzik: „Ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkára vágyik.” Az egyik előfeltétele annak, hogy valakit gyülekezeti vénnek nevezzenek ki: legyen „tanításra alkalmatos” férfi (1Timótheus 3:2). Jakab nem mondott ellent Pál ihletett szavainak.

Úgy tűnik, az első században azonban néhányan tanítóknak adták ki magukat, holott nem voltak rá képesítettek, és nem is nevezték ki őket. Valószínűleg úgy érezték, ez valamilyen kiemelkedő szerep, és személyes dicsőségre vágytak. (Vö. Márk 12:38–40; 1Timótheus 5:17.) János apostol említést tett Diotrefeszről, aki ’elsőséget kívánt, de nem fogadta el Jánost’ (3János 9). Az 1Timótheus 1:7 olyanokról szól, „kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek”. A Jakab 3:1 különösen illik azokra a férfiakra, akik helytelen indítékból szeretnének tanítók lenni. Az ilyenek nagy kárt tehetnek a nyájban, és ennek megfelelően súlyosabb ítéletben részesülnek (Róma 2:17–21; 14:12).

A Jakab 3:1 jó figyelmeztetés azoknak is, akik már most alkalmasak és tanítókként szolgálnak. Mivel sokat bíztak rájuk, sokat is fognak megkövetelni tőlük (Lukács 12:48). Jézus ezt mondta: „Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján” (Máté 12:36). Ez különösen igaz azok esetében, akiknek a szavai nagyobb hatással vannak másokra, vagyis a kinevezett vének esetében.

"Vajon Jakab arra gondolt, hogy a képesített keresztény férfiak Isten súlyosabb ítéletétől félve ne fogadják el a tanítói szerepet? Egyáltalán nem."

Én is így gondolom. Én Jakabot arra hoztam fel példának, hogy én miért nem járok házról házra és miért inkább a saját életemben, környezetemben próbálok személyes példával és odaadással szolgálni.

Mert ha valaki nekem szegez egy csavaros teológiai kérdést, talán nem tudok rá válaszolni, és én nem tartozom olyan egyházba, ahol előre belém verték a frappáns és látszólagosan ütős válaszokat. Azon kívül mert Jézus azt is mondta, hogy ne járjatok házról házra. És még sorolhatnám.

" Azon kívül mert Jézus azt is mondta, hogy ne járjatok házról házra. És még sorolhatnám."

Látod, ezek a téveszmék. Jézus éppen az ellenkezőjére adta a parancsot! Amit kiforgatott és kiragadott módon idéznek tőle erre, az nem a "házról-házra" való szolgálatot ellenzi, hanem az egyik vendéglátótól, a másikhoz való csatangolást. Csak el kell olvasni a szoros szövegkörnyezetet és látszik, hogy erről van szó. A tágabb szövegösszefüggésben pedig egyértelműen látszik, hogy Jézus parancsát hogyan értelmezték a tanítványai (mindenki, aki megkeresztelkedett és képes volt rá szellemileg és fizikailag). A "házról-házra", vagy "házanként" kifejezések szó szerint azt jelentették, amit olvasunk. Például Pál ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy "mindenkinek a vérétől tiszta". Ha csak úgy zajlott volna az első századi tanúskodó munka, ahogy néhány ellenkező állítja - vagyis a "házról-házra" kifejezést nem szó szerint kell érteni -, akkor ezt Pál nem mondhatta volna el magáról, hiszen ha csak arra várt volna egy térségben, hogy az érdeklődők a helyébe menjenek, akkor egy seregnyi ember az önhibáján kívül kimaradt volna a prédikáló munkából.

Márpedig Pál nem járt házról házra, csak még Saulként, amikor az anyaszentegyházat pusztította. Utána Pálként hívők házainál maradt, ott gyűltek össze, és oda mentek az emberek. Ha házról házra jártak volna, a kereszténység el sem terjedt volna, mert üldözték őket, tehát nem jutottak volna messze.

De ne kezdjünk itt teológiai vitába, mert nincs értelme. Az hogy én mit teszek vagy nem teszek az Úrért, az Őrá és énrám tartozik, majd Ő megítéli tetszése szerint. Te is tedd a dolgod legjobb tudásod szerint, és akkor nem kell majd soha aggódnod.

további szép napot.

"Márpedig Pál nem járt házról házra..."

Egyetlen ellenérvet hoztál fel a(z) (Bibliából vett) állításom: ha házról-házra terjesztették volna az igazságot, akkor üldözték volna őket és el sem tudott volna terjedni.

Gyengécske érv ez is, hiszen Jehova ettől nagyobb "csodákat" is tett! Mellesleg alaposan üldözték őket időről-időre, alapjában azért, mert pl. rájuk fogták, hogy "felforgatják az országot", stb. Vajon hogyan tették ezt? Tán fegyveres gerillaharcokkal? Na ne!

Mellesleg az első századokban éppen hogy fizikai fegyver nélkül terjedt el világszerte az evangélium, vajon ki védelmezte őket? Hiszen az elején tényleg csak szórványosan vagy kisebb csoportokban éltek? Na ki védelmezte őket? Pedig sokáig igen könnyű lett volna kiirtani őket, de nyilván ezt Isten nem engedte!

Abszolút logikus, hogy nem végeztek fél munkát az apostolok és a tanítványok, alaposan és "házról-házra" végezték a szolgálatukat.

Egyetlen ellenérvet hoztál fel a(z) (Bibliából vett) állításom ellen: ha házról-házra terjesztették volna az igazságot, akkor üldözték volna őket és el sem tudott volna terjedni.

Javítva.